A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21276/2008/7. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Győriné dr. Maurer Amália, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.276/2008/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Strasser Józsa Vető Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Strasser Tibor ügyvéd) által képviselt (felperes neve) felperesnek az Ágoston Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Ágoston Alexandra ügyvéd) által képviselt (alperes neve) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása miatt indult perében a Fővárosi Bíróság 2008. június 30-án kelt, 33.P.21.306/2008/5. számú ítélete ellen a felperes által 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000 (Kettőszázezer) forintot és ezen összeg után 2008. február 21. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatot.

Egyebekben a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 24.000 (Huszonnégyezer) forint első- és másodfokú perköltséget, valamint a Magyar Államnak külön felhívásra 36.000 (Harminchatezer) forint kereseti, fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy a Magyar Államnak külön felhívásra fizessen meg 18.000 (Tizennyolcezer) forint kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes büntetés-végrehajtási dolgozó és mint ilyen beosztott kísérője volt egy vádlottnak a ...-i büntető tárgyaláson.

Az ... este ... órakor kezdődő híradójában bemutatta a tárgyalásról készült felvételt, amelyen a felperes kitakarás nélkül szerepelt.

A felperes kereseti kérelmében kérte a képmás védelméhez fűződő személyiségi joga megsértésének a megállapítását, az alperes kötelezését a jogsértés abbahagyására.

Nem vagyoni kártérítés címén 350.000 Ft és járulékai megfizetése iránt is előterjesztett igényt.

Az alperes jogalapjában és összegszerűségében is vitatta a keresetet, ellenkérelme szerint a felperes nem ismerhető fel a felvételen és a felperest ért szóbeli inzultus valamint a közlés közötti okozati összefüggés sem állapítható meg. A kártérítési igényt összegszerűségében is eltúlzottnak tartotta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes képmáshoz fűződő személyiségi jogát, az általa ...-én sugárzott TV híradó felperest ábrázoló felvételével.

A bíróság eltiltotta az alperest a további jogsértéstől.

Az ezt meghaladó keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 Ft perköltséget.

A le nem rótt illetékről úgy rendelkezett, hogy abból a felperes 10.500 Ft-ot, míg az alperes is 10.500 Ft-ot köteles a Magyar Államnak külön felhívásra megfizetni.

Az ítélet indokolásában ismertette a Ptk. 80. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat.

Rögzítette, hogy a ...-én este ... órakor kezdődő TV híradóban az alperes azokat a tárgyalásról készült felvételeket sugározta, amelyeken a felperes is szerepelt. Azt az alperes sem vitatta, hogy a felperes hozzájárulása nélkül készült a felvétel, illetve a nyilvánosságra hozatalhoz sem rendelkezett engedéllyel, azonban arra hivatkozott, hogy a felvétel alapján a felperes nem ismerhető fel, így nem történt jogsértés.

Az elsőfokú bíróság a Pp. 163. § (2) bekezdésére utalással tényként állapította meg a képmás nyilvánosságra hozatalához szükséges hozzájárulás hiányát.

Kiemelte, hogy a felperes által csatolt fénykép nem az ... sugárzott felvételről, hanem egy másik tévécsatorna híradó részletéről készült és a felperes pedig azt a fotót, amely alapján képmása idegen személyek számára is egyértelműen felismerhető volt, felhívás ellenére nem csatolta.

Az elsőfokú bíróság a megtekintett DVD felvételen azonosította a felperest, azonban azt is rögzítette - mérlegelési körében -, hogy kívülálló harmadik személyek számára nem volt felismerhető, mert a felvételeken döntően háttal szerepelt, kisebb részben oldalról és megjelenése sem hordozott magán olyan egyedi, átlagostól eltérő jegyeket, amely alapján azonosítható lett volna.

Ugyanakkor az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felvételen a felperes szerepelt, amelynek nyilvánosságra hozatalához szükséges hozzájárulással az alperes nem rendelkezett.

A Ptk. 84. § (1) bekezdésének a), b) és c) pontja alapján kifejtette, hogy a felperes jogsértés megtörténtének bírósági megállapítására vonatkozó kereseti kérelme alapos, továbbá az eltiltásra vonatkozó igénye is. Elutasította azonban a jogsértés abbahagyására irányuló kérelmet, mivel az alperes a jogsértést nem folytatja.

A Ptk. 84. § e) pontja alapján történő nem vagyoni kártérítés megítélésére azonban nem látott lehetőséget az elsőfokú bíróság.

Hivatkozott a Ptk. 339. § (1) bekezdésére, valamint a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglaltakra, majd kifejtette, hogy a meghallgatott tanúk igazolták azt, hogy a felperest egy szórakozóhelyen idegen személyek inzultálták, azonban álláspontja szerint a kár és a jogellenes felróható alperesi magatartás között okozati összefüggés nem állt fenn. Kifejtette, hogy a felvételek alapján a felperest olyan személyek, "akik őt soha nem látták", azonosítani nem tudják. Emellett azt is értékelte, hogy maga a felperes egy másik tévéadón nyilvánosságra hozott felvételt csatolt, így azt sem lehetett egyértelműen megállapítani, hogy a felperest az alperesi híradóból ismerték fel.