EH 2000.194 A jogi személy szervezeti képviselőjének képviseleti jogköre fogalmilag teljes körű, annak harmadik személyekkel szemben történő bármiféle korlátozása pedig - ha ezt a jogszabály eleve nem tiltja - csak akkor lesz hatályos, ha erről a korlátozásról a jogi személlyel szerződő harmadik személyek tudnak. [Ptk. 221. § (1) bek., 215. § (1) bek.].

Az I. r. alperes plébánia (egyházközség) önálló egyházi jogi személy, képviselője a plébános, amely tisztet 1993. április 1-jétől 1997. június 30-ig G. Gy. töltötte be. A plébános munkáltatója a II. r. alperes püspökség. Az I. r. alperes plébánia - G. Gy. felvetése alapján - a gazdasági célkitűzéseinek a megvalósításához 1995-1997. között magánszemélyektől - köztük a felperesektől - kölcsönöket vett fel. A kölcsönökről készült - az I. r. alperes fejlécével és pecsétjével ellátott - stencilezett szerződéseken kölcsönvevőként az I. r. alperes szerepelt. A kölcsönök átvétele az I. r. alperes hivatalos helyiségében történt. A szerződéseket az I. r. alperes részéről G. Gy. megbízása alapján a plébánia két egymást követő irodavezetője, három esetben más alkalmazottak, illetve megbízottak, három esetben pedig maga G. Gy. írta alá. A kölcsönösszegek az I. r. alperes könyvelésében nem kerültek feltüntetésre, azokkal G. Gy. gazdálkodott. Mivel alapos gyanú merült fel arra nézve, hogy G. Gy. a pénzt nem kizárólag az egyház javára használta fel, emiatt ellene büntetőeljárás van folyamatban. A kölcsönöket az I. r. alperes nem fizette vissza.

A felperesek keresetükben az általuk nyújtott különböző összegű kölcsönök és azok kamatai visszafizetésére kérték az I. r. alperes kötelezését. A kölcsönszerződések esetleges érvénytelensége esetén több felperes kérte a II. r. alperes marasztalását is a Ptk. 348. §-a alapján.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a felperesek a kölcsönöket nem az egyháznak, hanem G. Gy-nek adták. A szerződések érvénytelenek, egyrészt mert G. Gy. megtévesztette a felpereseket akkor, amikor az egyház részére kérte kölcsön a pénzt, másrészt mert a kölcsönügyletekhez a II. r. alperes hozzájárulására lett volna szükség. Ezzel kapcsolatban hivatkoztak arra is, hogy a képviseleti jogkör túllépése következtében G. Gy. a Ptk. 221. § szerinti rosszhiszemű álképviselőnek tekintendő.

Az elsőfokú bíróság a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az I. r. alperest az ítélete rendelkező része szerinti tőkeösszegeknek (összesen 22 519 970 forintnak) és kamatainak az egyes felperesek részére való megfizetésére.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

A jogerős ítélet ellen az I. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását. Álláspontja szerint mindkétfokú bíróság ítélete azért jogszabálysértő, mert G. Gy-t nem minősítették rosszhiszemű álképviselőnek a képviseleti jogkör túllépése folytán. G. Gy. képviseleti joga ugyanis a perbeli ügyletekre nem terjedt ki, mert azok megkötéséhez a II. r. alperes engedélyére lett volna szükség. Ennek hiányában a perbeli kölcsönszerződések a Ptk. 215. §-ának (1) bekezdése értelmében érvényesen nem jöttek létre.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a perben eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül kötelezték az I. r. alperest az érvényes kölcsönszerződések alapján a felperesektől felvett kölcsönösszegek és kamataik visszafizetésére. A felülvizsgálati kérelemben már az I. r. alperes sem tartotta fenn azt a perbeli érvelését, amely szerint a szerződések nem a felperesek és az I. r. alperes között jöttek létre, hanem csak a szerződések álképviselet miatti semmisségére hivatkozott. Azt nem vitatta az I. r. alperes, hogy G. Gy. plébános az I. r. alperes mint egyházi jogi személy tőrvényes szervezeti képviselője volt, azonban azzal érvelt, hogy nevezett túllépte a képviseleti jogkörét, mert a perbeli kölcsönügyletek megkötéséhez a II. r. alperes engedélyére lett volna szükség a Magyarországi Egyházközségi Képviselőtestületek Szabályzata értelmében.

A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelemnek az álképviseletre való hivatkozása nem alapos. A jogi személy szervezeti képviselőjének képviseleti jogköre fogalmilag teljes körű, annak harmadik személyekkel szemben történő bármiféle korlátozása pedig - ha ezt a jogszabály eleve nem tiltja meg mint pl. a cégjegyzékbe bejegyzett szervezetek esetében - csak akkor lesz hatályos, ha a jogi személlyel szerződő harmadik személyek erről a korlátozásról tudnak, továbbá tudomással bírnak arról is, hogy a korlátozás feloldása nem történt meg. Helyesen állapították meg a perben eljárt bíróságok, hogy a plébános képviseleti jogát korlátozó I. r. alperes által hivatkozott egyházi előírást olyan belső szabályzat tartalmazza, amely a peres felek viszonyában azért sem alkalmazható, mert annak tartalma a felperesek előtt nem volt ismert.

G. Gy. képviseleti jogköre tehát harmadik személyekkel szemben teljes körű volt, annak korlátozása csak az alperesek belső viszonyában volt hatályos.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 20. 178/2000/3. sz.)