BH 1978.3.120 I. A takarékbetét nem tartozik a takarékbetétes hagyatékához, ha a takarékbetétes a takarékbetét elhelyezésekor akként rendelkezik, hogy elhalálozása esetében a takarékbetétet az általa megjelölt kedvezményezettnek kell visszafizetni. Az ilyen rendelkezést a kötelesrész megállapításánál mint ajándékozást kell figyelembe venni [1952. évi 9. sz. tvr. 8-ig, Ptk. 666. § (1) bek.]

II. A tartás kötelezettsége - eltérő rendelkezés hiányában - az eltemettetésre is kiterjed [Ptk. 586. § (3) bek.].

Az első fokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül adja ki a felperesnek az OTP kerületi fiókjánál J. P-né névre nyitott 16 428 Ft betétállományú takarékbetétkönyvet. Kötelezte továbbá a felperest, hogy ugyancsak 15 napon belül fizessen meg az alperesnek összesen 9437 Ft-ot.

Az ítéletnek az alperesi viszontkereset alapján a felperest 9437 Ft megfizetésére marasztaló rendelkezése ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében kérte a viszontkereset elutasítását. Megismételte az első fokú eljárás során már kifejtett azt az álláspontját, hogy az elhalálozási rendelkezéssel nyitott fenntartásos betétkönyv az 1952. évi 9. számú tvr. 8. §-a értelmében nem hagyaték. Ezért a betétkönyvben elhelyezett összeg kötelesrész alapja sem lehet, és a felperes kötelesrész megfizetésére nem kötelezhető. A temetési költségekkel kapcsolatosan pedig előadta, hogy az örökhagyó a halála előtt 5000 Ft-ot átadott az alperesnek azzal, hogy temetési költségeit ebből fedezze, így az alperes a temetési költségekkel kapcsolatosan jogszerű igénnyel nem léphet fel.

Az alperes az első fokú ítélet helyben hagyását kérte.

A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos.

Az első fokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és a kötelesrész fizetésére vonatkozó részében érdemben helyes ítéletet hozott.