BH 2003.6.230 A városi bíróság valamennyi bíráját érintő, és az eljárás elhúzódására való törekvést tükröző, nyilvánvalóan alaptalan elfogultsági kifogás elutasítása esetén rendbírság kiszabása is indokolt [Be. 35. § (1) bek. c) pont, 37. § (2) bek., 108. § (1) bek., 275/A. § (3) bek.].

A városi bíróságon megismételt eljárás folyik a vádlottak ellen súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt.

A vádlottak a 2001. december 27-én kelt beadványukban elfogultsági kifogást terjesztettek elő a városi bíróság valamennyi bírája ellen.

A városi bíróság bíráinak nyilatkozata szerint egyikük sem érzi magát elfogultnak.

A kizárási indítvány nyilvánvalóan alaptalan.

A városi bíróságon folyó eljárás anyagából, valamint a megyei bíróság ügyének irataiból a következők állapíthatók meg.

A városi bíróság a 2000. október 20-án hozott és a megyei bíróság 2001. március 1-én kelt ítéletével mindkét vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettében, továbbá az I. r. vádlottat kábítószerrel visszaélés vétségében; és ezért főbüntetésként az I. r. vádlottat 2 évi, míg a II. r. vádlottat 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, mellékbüntetésként közügyektől eltiltást alkalmazott, és rendelkezett a II. r. vádlott esetében egy korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásáról is.

A védők a fellebbezéseik írásbeli indokolásában semmilyen kifogást nem támasztottak az elsőfokú eljárás lefolytatásával kapcsolatban, nem állították a tanács elnökének vagy bármelyik ülnöknek az elfogultságát, és nincs ilyennek nyoma a fellebbezési tárgyalási jegyzőkönyvben sem.

A keresztirányú fellebbezések nyomán eljárt megyei bíróság a 2001. szeptember 5-én kelt végzésével az ítéletet mindkét vádlott tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

A megismételt eljárás során a városi bíróság előbb 2001. november 15-re, majd 2001. január 10-re tűzött ki tárgyalást, amelyeket nem lehetett megtartani, előbb a II. r., majd az I. r. vádlott védőjének a távolléte miatt.

Az elfogultsági kifogásban leírtak szerint 2000. október 20-án, az ítélethirdetést követően az ügyet tárgyaló tanács elnöke olyan értelmű kijelentést tett a vádlottaknak - mások jelenlétében -, hogy "nem adhatott enyhébb ítéletet, mert több irányból erős nyomást gyakoroltak rá", és a nyomásgyakorlók a vádlottakat "alvilági figuráknak" tartják.

Ezen kívül hivatkoztak a vádlottak arra, hogy a városi ügyészség egyik beosztott ügyésze és annak testvére találkozott az egyik vádlott munkáltatójának üzleti konkurensével mintegy négy hónappal az ítélethirdetés előtt, s végül arra, hogy az I. r. vádlott több alkalommal sikertelenül próbálta meg tanulmányozni az ügy iratait a városi bíróságon 2001. novemberében.

A megyei bíróság szükségesnek tartja rögzíteni azt is, hogy a tanács elnöke által vezetett tanács az eljárás során három alkalommal - utoljára az ítélet kihirdetésekor - szüntette meg a vádlottak előzetes letartóztatását, és a fogva tartásuk idején valamennyi kapcsolattartási kérelmüknek helyt adott.

A felsorolt tényekből következik, hogy a vádlottak a nagyobbrészt 2000. júniusától, illetve 2000. októberétől ismert "elfogultsági" tényezőkre legkorábban 2001. decemberének végén hivatkoztak, és tették ezt oly módon, hogy beadványuk a megismételt eljárásban kitűzött második tárgyalás előtt 3 nappal érkezett a városi bíróságra.

A megyei bíróság álláspontja szerint mindebből másra, mint időhúzási szándékra nem lehet következtetni - tekintve, hogy a vádlottak és védőik már 2001. szeptember 5. óta tudták, hogy ügyüket ismét a városi bíróság fogja tárgyalni; s bár az I. r. vádlott szerint a tanács elnökének állítólagos kijelentéséről azonnal (2000. október 20-án) tájékoztatták védőiket, 2001. végéig ezt az információt sem a vádlottak, sem a védők nem hozták az első avagy a másodfokú bíróság tudomására.