A Kúria Pfv.20104/2013/4. számú precedensképes határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1998. évi XXVI. törvény (Fot.) 29. §] Bírók: Baka András, Kovács Zsuzsanna, Pataki Árpád

A határozat elvi tartalma:

Az autóbusz-pályaudvar üzemeltetője ésszerű gazdasági indokra hivatkozással kimentheti magát a jogsértés alól, ha az akadálymentesítési kötelezettségének a jogszabályban meghatározott végső határidő elteltéig még nem tett maradéktalanul eleget. 2003. CXXV. Tv. 7. § (2) b) 1998. XXVI. Tv. 7/B. § (4), 1998. XXVI. Tv. 29. § (1)

***********

Pfv.IV.20.104/2013/4.szám

A Kúria a dr. Peszlen Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Vajda Krisztina Adél jogtanácsos által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Fővárosi Bíróság előtt 33.P.26.035/2005. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.443/2012/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 66. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet elutasította a személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt előterjesztett keresetet és a felperest az alperes részére 50.000 forint elsőfokú és 15.000 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Rendelkezése szerint az első- és másodfokú eljárási illetéket az állam viseli.

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a személyszállítással foglalkozó gazdasági társaság alperes üzemelteti a .. szám alatt található .. Autóbusz Pályaudvart. Az épületet, miután annak teljes akadálymentesítése nem valósult meg, a fogyatékossággal élő, ezen belül a látássérült és vak személyek nem tudják megfelelően használni.

A felperes keresetében a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján kérte megállapítani: az alperes megsértette a Ptk. 76. §-ában védett emberi méltóságát és az egyenlő bánásmód követelményét. Kérte továbbá a Ptk. 84. § (1) bekezdés d) pontja alapján az alperes kötelezését a sérelmes helyzet megszüntetésére, az alperes által üzemeltetett buszpályaudvar akadálymentesítésére és megfelelő használhatóságának biztosítására, továbbá az e) pont alapján 500.000 forint nem vagyoni kárának megtérítésére. Kereseti álláspontja szerint az alperes jogszabálysértő módon nem teszi lehetővé számára, mint látássérült személynek az általa üzemeltetett autóbusz-pályaudvar megfelelő használatát. Jogszabályi előírás szerint a közcélú épületeknek akadálymentes használatra alkalmasnak kell lennie. Az alperes által üzemeltetett pályaudvaron azonban a lift megközelíthetősége számára nehézkes, a hívógombok és a belső kezelőegységek nincsenek tapintással érzékelhető jelekkel vagy hangjelzésekkel ellátva. Nem megoldott az épületen belüli, illetőleg azon kívüli közlekedés a bútorok és az üzletpultok elhelyezése miatt. Az ajtók használata is nehézkes és a telefonkészülékek megtalálását sem segíti elő külön jelzés és elhelyezési magasságuk sem megfelelő. Az információs táblák olvasása a fényviszonyok miatt nehézkes és a kijelző táblán alkalmazott betűméret sem megfelelő. A két épületszintet összekötő külső lépcsők fokmérete nem szabványos. Az alperes, mivel nem biztosítja fogyatékosságára figyelemmel a számára megfelelő használatot, más, fogyatékossággal nem rendelkező utazótársaival szemben megkülönbözteti, mivel a szolgáltatáshoz való hozzáférés számára nem vagy csak hátrányosabb módon lehetséges. Az épület nehézkes használhatósága számára megalázó és hátrányt okozott, amely a nem vagyoni kártérítést megalapozza.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint nem sértett jogszabályt, mert nincs a vakok és gyengénlátókra vonatkozó szabályokat tartalmazó jogszabályi rendelkezés a buszpályaudvar kialakítására nézve. Az egyenlő bánásmód megsértését az is kizárja, hogy a felperes a többi utastól eltérően nem azonos díjszabási feltételek mellett veszi igénybe a szolgáltatásait. A tervezési munkálatokat nem ő rendelte meg, az építési engedély esélyegyenlőségi törvénynek megfelelő módosítására pedig már nem volt lehetőség. Ettől függetlenül a felperes nem léphet fel az épület átalakítására vonatkozó igénnyel. Vitatta a nem vagyoni kárigényt azzal, hogy azt a felperes nem bizonyította. Hivatkozott arra is, hogy jogszabályi rendelkezés alapján 2013. december 31-éig kell az egyenlő esélyű hozzáférést biztosítani a fogyatékkal élők számára, amely határidő még nem telt el.

A jogerős ítélet indokolása szerint a szakértői véleményekkel alátámasztott per adatai alapján kétségtelen tényként lehet megállapítani, hogy az alperes által üzemeltetett épület nem megfelelő kialakítása a felperest - az állapotára tekintettel - hátráltatja a tömegközlekedési eszközök megközelítésében és használatában, valamint az épületben való mozgási lehetősége és a szolgáltatások használata sem zökkenőmentes a számára. Nem volt osztható a felperesnek az az álláspontja, hogy fogyatékossága miatt az alperes magatartása az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. § g) pontja alapján a közvetlen hátrányos megkülönböztetést teszi megállapíthatóvá. Nem volt ugyanis az alperes terhére róható olyan aktív intézkedés, amely arra irányult volna, hogy a felperes kifejezetten fogyatékossága miatt kerüljön hátrányos helyzetbe és erre irányuló intézkedés hiányában a kedvezőtlen állapot fenntartása sem minősíthető közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek. Bár az épület tervezésekor és a kivitelezéskor törekedtek az akadálymentes kialakításra, ez azonban nem teljes körűen valósult meg. Látszólag az épület kialakítása megfelel az egyenlő bánásmód követelményének, azonban a szakvéleményekben is megállapított hiányosságok miatt a vak és gyengénlátó utasok csoportja az egyéb utasokhoz viszonyítottan hátrányosabb helyzetbe kerül. Ezért az alperes által fenntartott állapot és az akadályok elhárításának hiánya miatt az Ebktv. 9. §-a alapján a közvetett hátrányos megkülönböztetés megállapítása "vetődhetett fel".