A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40691/2014/7. számú határozata biztosítási díj megfizetése tárgyában. [32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. § (3) bek.] Bírók: Gál Judit, Molnár József, Rutkai Éva

Fővárosi Ítélőtábla

16.Gf.40.691/2014/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Németh Ferenc István Ügyvédi Iroda (....) által képviselt .... I. r. és a .... II. r. felperesnek a dr. Karczub Péter ügyvéd (.....) által képviselt .... I. r., a dr. Karcsay Mariann ügyvéd, ügygondnok (.....) által képviselt .... III. r. és .... IV. r., valamint a Bélik Ügyvédi Iroda (....) által képviselt ..... V. r. alperes ellen biztosítási díj megfizetése iránti perében a Fővárosi Törvényszék 2014. február 25-én kelt 6.G.40.480/2012/47. számú részítéletével szemben a felperesek fellebbezése folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

részítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az I. r. alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint + áfa összegű, az V. r. alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint + áfa összegű másodfokú perköltséget, a III-IV. r. alperest képviselő .... ügygondnoknak (.....) 50.000 (ötvenezer) forint összegű másodfokú ügygondnoki díjat, az államnak külön felhívásra 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A felperesek jogelődje, a .... Kft. (továbbiakban felperesi jogelőd) és az I. r. alperes között 1993. január 15-i kockázatviselési kezdettel betöréses lopásra és rablásra is kiterjedő vagyonbiztosítási szerződés jött létre, melyet a felek 1994. március 8-i hatállyal módosítottak (kötvényszám ....).

A módosítás értelmében a biztosítás a felperesi jogelőd által bérelt, Budapest, .... szám alatt különálló épületben üzemeltetett értéktárban elhelyezett készpénzre és egyéb értékcikkekre is kiterjedt. A felek az értéktárban biztosított készpénz és egyéb értéktárgyak összegét a biztosítási szerződésben "értéktár állandó" megjelöléssel 100.000.000 forintban jelölték meg, ez volt a biztosítási díjszabás alapja.

A felperesi jogelőd, mint biztosított értéktárára vonatkozóan 1994. március 29-én az I. r. alperes szakértője felmérést végzett és megállapította, hogy a Budapest, .... szám alatti 1.000 m2-es betontömb építmény valamikor bombabiztos óvóhely volt, ahova három darab acélajtón lehet bejutni, ebből kettő állandóan zárt. Az ajtók forgóreteszes karos zárással rendelkeznek, ipari kamerán állandó, huszonnégy órás figyelőszolgálat működik, a fegyvereket külön vasajtó mögött, külön riasztórendszer is védi. Az építmény főfalai három méter vastagok, a belső válaszfalak hetven centiméteres vastagságúak, a födém négy méter vastag. A riasztást rádiótelefonon és telefonon lehet elvégezni. Az ajtókon kívülről támadható zárszerkezet nem található. Belső fegyveres őrszolgálat van.

A módosított biztosítási szerződésben az I. r. alperes a kárfizetési kötelezettségét kizárta arra az esetre, ha a szerződő vagy az általa megbízott fegyveres részt vesz a káresemény bekövetkeztében. A biztosítási szerződés részét képezte a betöréses lopás- és rablásbiztosítás különös szabályzata (továbbiakban ...) is, amely szerint az I. r. alperes abban az esetben vállalta a károk megtérítését, ha a szabályzatban meghatározott rabláskár (biztosítási esemény) bekövetkezett. Az I.2. pont értelmében rabláskár akkor következik be, amikor a biztosított vagyon jogtalan eltulajdonítása során a tettes a biztosított alkalmazottja vagy megbízottja ellen erőszakot, élet- vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmazott, illetve a személyt ennek érdekében öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezte, továbbá, ha a tetten ért tolvaj az eltulajdonított tárgy megtartása végett erőszakot, élet- vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmazott.

A biztosított épület (értéktár) őrzését ellátó ügyeletes biztonsági őr az őrszolgálatot a felperesi jogelőd által kiadott szolgálati utasítás szerint volt köteles ellátni.

A felperesi jogelőd 1994. május 8-án reggel észlelte, hogy biztosítási esemény történt. A biztosítási eseményt bejelentette az I. r. alperesnek, a felek között vita alakult ki.

A felperesi jogelőd és az alperes 1994. május 26-án jegyzőkönyvet vettek fel a káreseti helyszíni szemléről. Ekkor a felperesi jogelőd ügyvezetője bemutatta a káreset helyszínét, elmondta, hogy a légvédelmi bunkernek nyolc bejáratából hét állandóan le van zárva, azok kulcsa el van zárva. Az ajtók csak belülről nyithatóak. Az ajtókon erőszakos behatolásra utaló nyomok nem voltak láthatóak. A nyolcadik ajtón bonyolították a cég forgalmát, amit belülről elektromos zárral és csak belülről nyitható retesszel láttak el. A káresemény időpontjában az elektromos zár nem működött. A bejárati ajtót és az ajtóhoz vezető lépcsőt ipari kamera figyelte, adását az ügyeletes, a helyiségben tartózkodó őr figyeli. Az ajtón csak belső retesz volt, ezért a tettes csak úgy juthat be, ha belülről beengedik. A bejárattól két méterre található az ügyeleti szoba, balra az értéktár előtti lépcsőház, ahonnan lezárt páncélajtón keresztül lehet az értéktárba jutni. Az értéktár ajtaján riasztó van, annak kulcsa a szolgálatos őrnél található. Az értéktár ajtaján erőszakos behatolási nyomok nem voltak, riasztója be volt élesítve. Az ügyvezető elmondta, hogy az ügyeleti szobában dulakodás nyomai és vérnyomok, az értéktárban vérnyomok voltak.

A bűncselekmény nyomozása 1996 februárjában, az elkövető kilétének megállapíthatósága hiányában megszüntetésre került, majd a nyomozás folytatását követően több gyanúsítottat 1999 folyamán előzetes letartóztatásba helyeztek.

A felperesi jogelőd 1995. november 8-án keresetet terjesztett elő az I. r. alperes ellen. A biztosítási szerződés alapján az I. r. alperest 100.000.000 forint és kamata megfizetésére kérte kötelezni. Az eljárás során a felperesi jogelőd a még életben lévő elkövetővel és a büntetőeljárásban részt vevő egyéb személyekkel szemben keresetkiterjesztéssel élt.

Az elsőfokú bíróság 2006. november 27-én a III-XI. r. alperesek tekintetében részítéletet hozott, majd a per szünetelés folytán 2007. augusztus 26-án megszűnt.

Az I. r. felperes (a továbbiakban felperes) 2012. március 22-én előterjesztett, utóbb pontosított keresetében az I. r. alperest 99.990.000 forint és ennek 1994. június 26-tól a kifizetés napjáig terjedő időre járó Ptk. 301/A. § (2) bekezdése szerinti törvényes kamata, a II. r. alperest 22.000.000 forint és kamatai, a III. r. és IV. r. alpereseket egyetemlegesen 25.600.000 forint és kamatai, az V. r. alperest 10.000.000 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni. Valamennyi alperest perköltségben is kérte marasztalni. Az I. r. alperessel szembeni keresetét a Ptk. 536. § (1) bekezdésére, az 553. § (1) bekezdésére, valamint a biztosítási szerződésre alapította. Előadta, hogy 1994. május 8-án biztosítási esemény következett be, az I. r. alperes mentesülésének feltételei nem állnak fenn. A súlyos gondatlanság megállapítása szempontjából kizárólag a biztosítási szerződés előírásaiból lehet kiindulni. A biztosítási szerződésnek a kockázatviselés kezdőidőpontját követően keletkezett szolgálati utasítás nem része, az alperes annak megsértésére megalapozottan nem hivatkozhat. Az alperes arra hivatkozva sem mentesülhet a felelősség alól, hogy a káresemény bekövetkezésében a szerződő által megbízott fegyveres alkalmazott vett részt. A fegyveres alkalmazott alatt az a fegyveres őr értendő, aki a biztosított értéktárgyaknak a biztosítási esemény bekövetkeztekor a tényleges őrzésével van megbízva. Ez pedig kizárólag .... őr volt, aki pedig a rablásban nem vett részt. Ezen álláspontját támasztja alá a vagyonbiztosítási szabályzat (...) XIV/4. pontja is.....alperes ... elkövető nem az értéktár fegyveres őrzésével megbízott alkalmazott, hanem a pénzszállítmányok kíséretével megbízott dolgozó volt, aki a biztosítási esemény bekövetkeztekor már nem volt szolgálatban. Cselekményét szolgálaton kívül, fegyvertelenül követte el, az őrt az őr saját fegyverével lőtte le. Azzal is érvelt, hogy az őr nem tanúsított olyan magatartást, amely miatt a súlyos gondatlanság megállapítható lenne. Az őr a kollégáját engedte be, akinek lehetett olyan indoka, amely az őrt életszerűen és okszerűen gyanútlanná tette. A Ptk. 556. §-ához fűzött kommentár szerint is az eset összes körülményét értékelve kell állást foglalni a súlyos gondatlanság megvalósulása vonatkozásában. A kolléga beengedése önmagában még nem vezet törvényszerűen a helyiség kirablásához, de az őr egyébként is mindent megtett az őrizetére bízott értékek megvédésre, az elkövető csak az őr élete kioltásával tudta a biztosi eseményt megvalósítani. Hangsúlyozta, hogy nyilvánvaló, hogy egy rablás biztosítási esemény megvalósulásában csak az tekinthető résztvevőnek, akinek a szándéka kiterjed ezen biztosítási esemény megvalósulására. Az őr nyilvánvalóan nem számíthatott arra, hogy kollégája rablási szándékkal jelentkezik az ajtónál. A .... szabályzat IV/4.b. pontja nem alkalmazható jelen esetben, mivel az őr az őrzött objektumot nem hagyta el. Álláspontja szerint a tényállás a büntető ügyön alapszik, más tényállás már nem lenne megállapítható, az elkövető és az őr is már meghalt.