ÍH 2024.138 VÉGREHAJTÓI JOGKÖRBEN OKOZOTT KÁR

A végrehajtói jogkörben okozott kárért való felelősség megállapításának anyagi jogi feltétele a kár elhárítására alkalmas jogorvoslati lehetőségek igénybevétele. A végrehajtó jogszabálysértő intézkedése vagy mulasztása esetén igénybe vehető rendes jogorvoslati eszköz a végrehajtási kifogás. Ennél fogva ha a kárt az okozza, hogy a bíróság által kibocsátott végrehajtási lappal elrendelt végrehajtási eljárást az adós keresete alapján jogerős ítélet - anélkül, hogy a követeléséhez hozzájutott volna - a végrehajtási jog elévülése miatt megszüntette, a végrehajtást kérő károsult azonban az elévülési idő alatt végrehajtási kifogással nem élt, az igényérvényesítési feltétel teljesülése csak akkor állapítható meg, ha bizonyítja, hogy a kár végrehajtási kifogás előterjesztése esetén sem lett volna elhárítható. [1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 349. §; 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 217. §]

Pertörténet:

Debreceni Ítélőtábla Gf.30056/2023/8. (*ÍH 2024.138*), Miskolci Törvényszék G.40174/2022/13.

***********

A felperes, mint végrehajtást kérő kérelmére a bíróság végrehajtási lappal végrehajtást rendelt el a perben nem álló adóssal szemben. A 15 463 455 Ft ügyértékű végrehajtási eljárásban az önálló bírósági végrehajtó alperes járt el.

Más végrehajtást kérő kérelmére is indult végrehajtás az adóssal szemben. Ezt a másik végrehajtási ügyet az alperes nem csatolta a korábban megindult, a jelen per felperese által indított eljáráshoz.

A végrehajtó a 2007. május 30-án kelt intézkedéseivel megkereste a földhivatalt az adós tulajdonában álló ingatlanok lefoglalása érdekében.

A felperes a 2015. június 8-án kelt és a végrehajtóhoz 2015. június 11-én érkezett nyilatkozatában kérte, hogy tegyen meg minden szükséges végrehajtási cselekményt a tartozás rendezése érdekében. A végrehajtást korábban foganatosító végrehajtó ezt követően további intézkedést nem tett.

A végrehajtási eljárásban a végrehajtást kérő 2020. február 7-én előterjesztett kérelmére az alperes 2020. február 11-én megkereste a települési önkormányzatot a lefoglalt két ingatlan adó- és értékbizonyítványának a beszerzése érdekében, majd a 2020. augusztus 19-én kelt irataiban értesítette a feleket, illetve jelen per felperesét is a megállapított becsértékről.

Az adós elévülésre hivatkozó keresete folytán jogerős ítélet az alperes előtt folyamatban lévő végrehajtási eljárást megszüntette.

A felperes keresetében kérte az alperest közhatalom gyakorlásával okozott kár megtérítésére kötelezni.

A keresete tényalapjaként előadta, hogy az adóssal történő egyeztetések eredménytelensége miatt 2015. június 8-án kérte a végrehajtót, hogy tegyen meg minden szükséges végrehajtási cselekményt. Másik végrehajtást kérő kérelmére is végrehajtás indult ugyanazon adóssal szemben, amelyet ugyanaz a bírósági végrehajtó foganatosított. A végrehajtó mindkét végrehajtási eljárásban lefoglalta az adós ingatlanait, azok adó- és értékbizonyítványát beszerezte, és az általa megállapított becsértéket a 2020. augusztus 19-én kelt levelével közölte.

Az alperes jogellenes magatartása abban nyilvánult meg, hogy egyrészt elmulasztotta a bírósági végrehajtási ügyvitelről és pénzkezelésről szóló 1/2002. (I. 17.) IM rendelet (Vüsz.) 24. §-a szerinti iratcsatolást - amely azzal a járt, hogy a másik végrehajtási eljárásban tett végrehajtói intézkedések hatálya nem terjedt ki a keresettel érintett végrehajtási eljárásra -, másrészt az alperes passzivitása folytán következett be az elévülés, mivel több, mint öt éven keresztül nem intézkedett a kérése ellenére sem a követelés behajtása iránt.

Nem vitatta, hogy a végrehajtó kártérítési felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a végrehajtást kérő az intézkedés elmulasztása ellen ésszerű időn belül él végrehajtási kifogással. Jelen esetben azonban erre nem volt lehetősége, mert nem volt olyan konkrét végrehajtói intézkedés, ami ellen előterjeszthető lett volna kifogás. A perfelvételi tárgyaláson kiegészített jogi érvelése szerint nem vitásan a végrehajtó mulasztása is megalapozhatja a végrehajtási kifogás előterjesztését abban az esetben, ha van egy konkrét intézkedési kötelezettsége a végrehajtónak, amit elmulaszt, adott esetben azonban ilyen kötelezettségsértést nem lehet megállapítani.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Kiemelte: a végrehajtói jogkörben okozott kárért való felelősségre a közigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályait kell megfelelően alkalmazni, és az ilyen kártérítési keresetnek előfeltétele a rendes jogorvoslat kimerítése. Ez a rendes jogorvoslat pedig a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 217. § (6) bekezdés c) pontja és (7) bekezdése alapján a végrehajtási kifogás. A jogorvoslati jogával azonban a felperes nem élt. Vitatta a felperesi követelés jogalapját és összegszerűségét is. Vitatta, hogy a felperesi követelés elévült volna, azt, hogy az eljárás során a jogszabályt és a felperes érdekeit sértve járt volna el, és hogy az ügyek Vüsz.-ben meghatározott csatolásának a hiánya kihatott az elévülés megállapítására és a végrehajtás megszüntetését eredményező per érdemi elbírálására. Vitatta azt is, hogy a felperesnek kára keletkezett, illetve azt, hogy a végre nem hajtott követelésétől elesett.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezett ítéletével a keresetet elutasította.

Az ítélete indokolása szerint az alperes hivatkozott arra, hogy a kereset elutasítását már önmagában az megalapozza, hogy a felperes nem merítette ki a Vht. 217. § (1) bekezdése szerinti végrehajtási kifogást, mint a végrehajtói jogkörben okozott kártérítési igények esetén a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslatot. Vizsgálnia kellett ezért - az egységes bírói gyakorlat (PJD2019.8., BDT2018. 3853., PJD2019.16.) értelmében -, hogy a végrehajtási kifogás valóban alkalmas intézkedés lett volna a végrehajtói intézkedés korrigálására.

Felhívta, hogy a felperes által megfelelően idézett bírói gyakorlat szerint az az észszerű idő, amelyen belül a végrehajtást kérő kifogásolhatja a végrehajtói inaktivitást, nem az elévülési időt jóval meghaladó időtartam. Értelemszerű, hogy a végrehajtást kérő a végrehajtási kifogással a végrehajtási jog elévülését tudja elhárítani. A végrehajtási kifogás kapcsán ugyanis a bíróság határidő tűzésével intézkedés megtételére utasíthatja a végrehajtót, ezáltal a követelés elévülése, majd az eljárás megszüntetése elkerülhető.

Tévesnek tartotta azt a felperesi érvelést is, hogy a végrehajtási kifogás végrehajtói mulasztás esetén csak akkor gyakorolható, ha van olyan konkrét végrehajtói intézkedés, amelyet a végrehajtó elmulasztott. Tekintettel arra, hogy a végrehajtónak folyamatos eljárási, intézkedési kötelezettsége áll fenn a végrehajtást kérő követelésének a behajtása érdekében, ezért indokolatlan végrehajtói inaktivitás esetén fennáll a végrehajtási kifogás előterjesztésének a feltétele. A Vht.-ból nem következik a felperes által hivatkozott megszorító értelmezés.

Rámutatott arra is, hogy amennyiben a végrehajtási kifogást terjesztenek elő, és a bíróság kötelezi erre a végrehajtót, aki ennek ellenére nem foganatosít semmilyen végrehajtási cselekményt, akkor kellett volna vizsgálni azt, hogy mi a mulasztás oka. A végrehajtási kifogás előterjesztésének a hiánya azonban önmagában kizárja az alperes kártérítési felelősségének a megállapíthatóságát.