A Pécsi Ítélőtábla Pf.20147/2016/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (szerződés RÉSZLEGES érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 255. §, 258. §, 260. §, 261. §, 277. §, 523. §] Bírók: Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Kutasi Tünde, Vogyicska Petra

Pécsi Ítélőtábla

Pf.VI.20.147/2016/4. szám

A ...i Ítélőtábla a Dr. Zilahy és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Zilahyné dr. Gellei Emőke ügyvéd fél címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Pintér és Szabó Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabó Tamás ügyvéd, címe) által képviselt I.rendű alperes neve. (I.rendű alperes címe) I. rendű és a személyesen eljáró II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Pécsi Törvényszék 2016. június 29. napján kelt 11.P.20.312/2016/6. számú ítélete ellen az I. rendű alperes által 8. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes és az I. rendű alperes 2005. november 24-én lakásvásárlási kölcsönszerződés megnevezésű megállapodást kötöttek, mellyel az I. rendű alperes 31.190 svájci frankot adott kölcsön a felperesnek a ... 0000/0/A/6 helyrajzi számú, ..., R utca 0/a. II/7. szám alatti ingatlan megvásárlásához. A felperes 2005. december 8. napján dr. V P ... közjegyző előtt tartozáselismerő nyilatkozatot is tett. Ugyancsak 2005. november 24. napján a peres felek jelzálogszerződést kötöttek a 31.190 svájci frank összegű lakásvásárlási kölcsönszerződésből eredő kötelezettségek biztosítására (a továbbiakban: szerződés), mellyel a felperes és a II. rendű alperes a kizárólagos tulajdonukban álló ... ingatlanokra az I. rendű alperes javára jelzálogjogot engedett.

A szerződés 6. pontja tartalmazta, hogy a zálogkötelezettek az ingatlanok hitelbiztosítéki értékének erejéig kötelesek vagyonbiztosítást kötni, annak díját folyamatosan fizetni és a biztosítás kedvezményezettjeként a bankot megjelölni. A zálogkötelezettek tudomásul vették, hogy a zálogjog tárgyát képező ingatlanokban keletkezett biztosítási esemény következtében, összességében 300.000 forint biztosítási összeget meg nem haladó épületkár esetén, amennyiben a bank akként nyilatkozik, hogy igényt tart a biztosítási összegre, illetve annak meghatározott részére, úgy a biztosítási összeget, illetve annak bank által igényelt részét a biztosító közvetlenül a bank részére folyósítja. A bank vállalta, hogy a 300.000 forintot meg nem haladó biztosítási összegre vonatkozó elsődlegességi nyilatkozatát a biztosító káreseményről banknak küldött értesítése kézhezvételétől számított tizenöt napon belül megteszi. Amennyiben az ingatlanokban 300.000 forint biztosítási összeget meghaladó káresemény következik be, úgy a biztosító a biztosítási összeget automatikusan a bank részére fizeti ki.

A szerződés ugyanezen pontja szerint a bank köteles a biztosítótól kapott biztosítási összeget a zálogkötelezettek rendelkezésére bocsátani, hogy az ingatlanok helyreállítási költségeit fedezze, feltéve, hogy a zálogkötelezettek előbb a bank számára ésszerű és elfogadható költségvetést készítenek a helyreállításokra vonatkozóan, kivéve, ha a bank alapos okkal tarthat attól, hogy a kölcsönszerződésből fakadó kötelezettségek nem kerülnek megfelelő teljesítésre. Ha az adós nem teljesíti megfelelően fizetési kötelezettségeit, a bank csak e kötelezettségek maradéktalan teljesítését követően számol el az általa a biztosítótól kapott biztosítási összegekkel a zálogkötelezettek felé, illetőleg a bank jogosult a biztosítási összeget az adós hátralékos tartozásának kiegyenlítésére fordítani. Egyúttal a zálogkötelezettek kötelezettséget vállaltak arra, hogy a biztosítást a kölcsönszerződés fennállása alatt semmilyen módon nem szüntetik meg. A biztosítási fedezet bármely okból történő megszűnése azonnali felmondásra ad okot.

A zálogkötelezettek a 17. pontban vállalták, hogy a kielégítési jog megnyíltát követően írásbeli felhívásra az ingatlanokat kiürített, beköltözhető állapotban átadják.

A szerződés 19. pontja a szerződéssel összefüggésben felmerülő jogvitára választottbírósági kikötést, míg a szerződésből eredő pénzkövetelési igényre kizárólagos illetékességi kikötést tartalmazott.

Az alperes 2005. február 1-től hatályos lakossági üzletszabályzatának V.1. pontja rendelkezett arról, hogy az ügyfél bank által kezelt pénzeszközei összegének, a bank által az ügyfél részére nyújtott bármely kölcsön vagy hitel és járulékai összegének megállapítása szempontjából a bank üzleti könyvei az irányadóak, kivéve, ha azok bizonyíthatóan tévesek.

A felperes keresetében a szerződés teljes 6. pontja, 17. pontja, 19. pontja és az üzletszabályzat V.1. pontja érvénytelenségének megállapítását kérte.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Elévülési kifogást is előterjesztett arra hivatkozva, hogy a szerződéskötéskor hatályos a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.) 209.§ (1) bekezdése értelmében a tisztességtelen szerződési kikötés vonatkozásában a felperesnek megtámadási joga állt fenn, a megtámadási határidőben azonban ezzel a jogával nem élt.

Az elsőfokú bíróság a keresetet kisebb részben alaposnak találta. Megállapította, hogy a peres felek között 2005. november 24-én kelt jelzálogszerződés ingatlanra megnevezésű megállapodás 6. pontjának az a rendelkezése, miszerint ha az adós nem teljesíti megfelelően fizetési kötelezettségeit, a bank csak e kötelezettségek maradéktalan teljesítését követően számol el az általa a biztosítótól kapott biztosítási összegekkel a zálogkötelezettek felé, illetőleg a bank jogosult a biztosítási összeget az adós hátralékos tartozásának kiegyenlítésére fordítani, érvénytelen és nem jelent kötelezettséget a peres felekre nézve. A II. rendű alperest a fentiek tűrésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 23.550 forint részperköltséget.

Ítéletének indokolásában felhívta az 1959. évi Ptk. 523.§ (1) bekezdését, 209.§ (1)-(4) és (6) bekezdését, 209/A.§ (2) bekezdését, 260.§ (1)-(3) bekezdését, a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1.§ (1) bekezdés a), b) és j) pontját. A zálogszerződés 6. pontjának azon rendelkezéseiről, miszerint a bank csak a kötelezettségek maradéktalan teljesítését követően számol el a biztosítási összegekkel, illetve a bank jogosult a biztosítási összeget a hátralékos tartozás kiegyenlítésére fordítani, az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy ezek a szerződési kikötések megakadályozzák az 1959. évi Ptk. 260.§ (2) és (3) bekezdésében foglalt diszpozitív szabályok érvényesülését, mert a felperesnek a szerződési rendelkezés folytán nem áll módjában a biztosítási összeget a zálogtárgy helyreállítására fordítani. Úgy ítélte meg, hogy a jóhiszeműség és tisztesség követelményébe ütközik és a felek közötti szerződéses egyensúly megbomlását eredményezi, ha a felperesnek az ingatlan helyreállítása helyett a biztosítási összeget a kölcsön törlesztésére kell fordítania, továbbá azt eredményezheti, hogy a zálogtárgyat nem lehet helyreállítani vagy újraépíteni. A zálogkötelezett a biztosítási díjat azért fizeti, hogy a biztosítási esemény bekövetkezte esetén bizonyos biztosítási összeget kapjon, mely nem a bankkal szemben fennálló tartozásának kiegyenlítésére szolgál. Nem derül ki a megállapodás szövegéből az sem, hogy milyen mértékű fizetési késedelem vagy egyéb szerződésszegés vezet a biztosítási összeg elvonásához.