BH+ 2014.7.296 Az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 81. §-a az üzleti titoksértés megállapításához kifejezetten megkívánja a jogosult aktív, tevékeny intézkedését az üzleti titokkörbe tartozó információk, adatok titokban tartása érdekében. Ennek hiányában a jogsértés nem állapítható meg [1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 81. §].

Pertörténet:

Kúria P.24923/2009., Fővárosi Törvényszék P.24923/2009/24., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21521/2012/4., Kúria Pfv.21093/2013/5. (*BH+ 2014.7.296*), 3251/2015. (XII. 8.) AB végzés

***********

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint az I. r. alperes 2003. május 5-től 2007. május 28-ig üzletkötőként állt alkalmazásban a felperesnél. A munkaszerződés, a munkaköri leírás sem tartalmazott az I. r. alperesre nézve kötelező titoktartási kikötést. A munkáltató az I. r. alperessel nem íratott alá titoktartási nyilatkozatot. Szóban sem adtak tájékoztatást arról, hogy mely információ minősül a cégnél üzleti titoknak, amelynek megtartására köteles.

A II. r. alperes 2004. május 4-én jött létre. A Kft.-nek egyik alapító tagja és tulajdonosa az I. r. alperes volt. A II. r. alperes nevében az I. r. alperes üzleti kapcsolatot részesített a munkáltatója, a felperes egyik partnerével, a Zrt.-vel, és a II. r. alperes nevében 2004. szeptember 3-tól 2007. december 13-ig nettó 29 711 125 forint értékben értékesített részére különböző termékeket.

A Városi Bíróság 2009. november 23-án kelt és Megyei Bíróság 1.Bf.18/2010/9. számú végzésével helybenhagyott, 2010. június 22. napján jogerőre emelkedett 6.B.391/2009/15. számú ítéletével jelen per I. r. alperesét felmentette az ellene gazdasági titok megsértésének bűntette miatt emelt vád alól arra tekintettel, hogy a felperes nem tett semmilyen intézkedést az üzleti titok megőrzése érdekében, a munkavállaló figyelmét erre nem hívta fel, ezért az I. r. alperes nem követett el üzleti titoksértést.

A felperes kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az alperesek megsértették üzleti titkát. Az I. r. alperes azzal, hogy a felperesnél létesített munkaviszonya alapján jogszerűen tudomására jutott információkat, amelyek a felperes üzleti titkát képezték, arra használta, hogy a felperes további üzleti partnereivel a saját társasága nevében kötött üzleteket, míg a II. r. alperes azzal, hogy az I. r. alperes birtokába jogszerűen jutott üzleti titkot képező információkat felhasználta, ami jelentős versenyelőnyt biztosított számára. A felperes a jogsértés miatt az alperesek eltiltását, valamint 33 349 756 forint kártérítés és járulékai egyetemleges megfizetésére kötelezését kérte. Kereseti kérelmét elsődlegesen a Ptk. 81. § (1) és (2) bekezdésére alapította. Másodlagosan az 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 4. § (1) bekezdésére hivatkozott, harmadlagosan pedig - elsősorban a II. r. alperessel szemben - a Ptk. 361. § (1) bekezdésére alapozta kérelmét.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az I. r. alperes azzal, hogy a felperesnél létesített munkaviszonya alapján jogszerűen tudomására jutott - az üzleti beszállítók termékeinek naprakész műszaki paramétereire, a S. Zrt., mint üzleti partner aktuális keresletére vonatkozó - információkat, és ezek összekapcsolt halmazát 2004. május 23. és 2007. május 31. között arra felhasználta, hogy a II. r. alperes javára a felperes korábbi üzleti partnereivel üzleteket kössön, visszaélt a felperes üzleti titkával. A II. r. alperes azzal, hogy az ipari divízió szerződéskötéseihez a fenti információkat felhasználta, visszaélt a felperes üzleti titkával. Az elsőfokú bíróság továbbá megállapította, hogy ezen üzleti titoksértésből eredő személyiségi jogi igényérvényesítés jogalapja fennáll. Ezt meghaladóan a jogalap körében a keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság határozata indokolásában megállapította, hogy az üzletkötő által megismert üzletkötési lehetőség, a beszállító vállalatok aktuális műszaki termékeinek ismerete olyan ismeretek, amelyeknek a versenytársakkal való közlése a felperes üzletkötési lehetőségeit nehezíti. Egyetértett az elsőfokú bíróság azzal, hogy a felperes megtette a szükséges intézkedéseket ezen információk titokban maradása érdekében. Az üzletkötő I. r. alperest ugyanis munkavállalóként foglalkoztatta, akire az 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 103. §-ának rendelkezése irányadó. Az I. r. alperes végzettsége, az üzleti titok kapcsán a tárgyaláson tett megnyilvánulásai alapján egyértelműen megállapítható, hogy tisztában volt azzal, hogy a Zrt.-nél üzletkötőként üzleti lehetőségre vonatkozó információkat, illetve a felperes munkaszervezetében megismert szállítói képességekre vonatkozó információkat a versenytársak előtt titokban kell tartania, azoknak a versenytársak részére való átadásával a felperest üzleti lehetőségtől fosztaná meg. Az ügyben született büntető ítélet ugyan azt fejtette ki, hogy a felperes nem tette meg a szükséges intézkedéseket az információ titokban maradásához, így üzleti titokról nem lehet szó, azonban az elsőfokú bíróság nem értett egyet ezzel az állásponttal. Rámutatott, hogy a büntető bíróság a vádról döntött és a büntetőeljárás tárgyát a polgári eljárástól részben eltérő adatok képezték, mint üzleti titokként megjelölt információk. A Ptk. 81. §-ában foglalt szükséges intézkedések megtétele az összes körülményre, így a cég méretén túl az adott titokként védeni kívánt információ vonatkozásában értelmezendők. Azokat az intézkedéseket kell megtennie, amelyek az adott információ titokban tartásához szükségesek. E körben nem az bír jelentőséggel, hogy mikor látta el a honlapját vagy a számítógépeit védelemmel a felperes, vagy hogy a munkaszerződésben szerepel-e az üzleti titkok megtartásának kötelezettsége, hanem annak, hogy az adott információ tekintetében mi tekinthető szükséges intézkedésnek. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az üzletkötő számára nyilvánvaló, hogy az adott üzleti lehetőséget jelentő aktuális keresleti információ, valamint az az információ, hogy a beszállítók aktuális műszaki termékeinek ismeretében mely beszállítókkal lehet az aktuális igényt kielégíteni, ezek átadása kárt okoz a munkáltatójának, így az Mt. 103. §-ába ütközik. Azzal, hogy az I. r. alperest a felperes munkaviszony keretei között üzletkötőként alkalmazta, megtette az információ titokban tartása érdekében a szükséges intézkedéseket. Az üzleti titok megtartásának kötelezettségét tartalmazó munkaszerződéses feltétellel nem rendelkező cégeknek nem lenne üzleti titka, ami nem lehet az üzleti titok helyes értelmezése. Attól, hogy egy munkaszerződésben szerepel, hogy minden munkavégzés folyamán a munkavállaló tudomására jutott adat, információ üzleti titok, nem jelenti azt, hogy minden ilyen információ valóban üzleti titok is lenne. Általában a munkaszerződés nem alkalmas önmagában a szükséges intézkedések megtételének igazolására, és a titoktartásra vonatkozó feltétel, titokkör leírás alkalmas lehet arra, hogy egyértelmű legyen, mi az, amit a munkáltató üzleti titkának tekint. A perben felmerülő fenti üzleti titokkörbe tartozó információk tekintetében az üzletkötői munkakör tartalmára tekintettel elegendő volt a munkaszerződés megkötése, mint a titokban maradáshoz szükséges intézkedés.