BH 1994.8.404 Az előre kitervelten, nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölést megvalósító fiatalkorúval szemben a törvényi büntetési tétel legmagasabb mértékét megközelítő szabadságvesztés kiszabása indokolt [Btk. 83. §, 108. §, 110. § (2) bek. a) pont, 166. § (2) bek. a), b) és d) pont].

Az elsőfokú bíróság ítéletében a fk. I. r. vádlott bűnösségét előre kitervelten, nyereségvágyból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében állapította meg, és ezért 9 év 6 hó fiatalkorúak börtönére és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított ítélet tényállása a következő.

A fk. I. r. vádlott - akit az özvegy édesanyja nevelt - baráti kapcsolatban állt a fk. II. r. vádlottal, valamint az azzal nemi kapcsolatban álló fk. III. r. vádlottal.

Az intézetből megszökött fk. III. r. vádlott említést tett az I. r. vádlott előtt, hogy a nagynénje - a 80 éves sértett - gazdag asszony, aki egyedül él a lakásában, igen jó anyagi körülmények között.

Az I. r. vádlott részletesen kikérdezte a III. r. vádlottat a sértett életkörülményeire és lakásviszonyaira nézve, és miután előzetesen kipuhatolta a sértett életviszonyait, elhatározta, hogy az idős sértettet a lakásán megöli, a pénzét és az értékeit pedig megszerzi.

A vádbeli napon az egyedül élő sértettet a fk. I. r. vádlott az esti órákban felkereste, majd beszélgetés után a sértettet gázspray-vel szembefújta, az előzetesen magával vitt vésővel többször tarkón ütötte, és miután a sértett a földre esett, egy vászonkendőt nyomott a szájába, a nyaka köré tekert textilanyaggal pedig - miközben a mellére térdelt - megfojtotta. A sértett - aki számos (50 rb) külső testi sérülést szenvedett - az I. r. vádlott durva magatartása folytán, fulladás eredményeként a helyszínen meghalt.

A sértett megölése után az I. r. vádlott a lakásban érték után kutatott, 1300 forint készpénzt, kisebb értékű ékszereket és egyéb ingóságokat vett magához; a sértett ujjáról lehúzta az aranygyűrűket és másnap a II. r. és a III. r. vádlott segítségével megkísérelték az eltulajdonított ingóságok értékesítését, a bűnjelek egy részének a megsemmisítését, illetőleg elrejtését.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a fk. I. r. vádlott terhére súlyosításért jelentett be fellebbezést, az I. r. vádlott és védője enyhítésért fellebbezett.

Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályok megtartásával folytatta le az eljárást és az I. r. fk. vádlott elmeállapotának a vizsgálatát a tárgyalási szakban ismételten elrendelte, annak megállapítása érdekében, hogy a nyomozás során észleltekhez képest pszichés állapotában történt-e olyan változás, amely a vádlott beszámítási képességére kihatással lehet.

Egyéb vonatkozásban is az elsőfokú bíróság az ügy helyes ténybeli és jogi megítélése szempontjából minden lényeges körülményt megvizsgált, az eljárás során bevont szakértők véleményeit értékelésének körébe vonta, a bizonyított tényekből a nem bizonyított tényekre a logika szabályai szerint vont le következtetést, és az egyes bizonyítékok bizonyító erejét illetően is részletesen teljesítette az indokolási kötelezettségét. Minthogy tehát a megállapított tényállás megalapozott, a Legfelsőbb Bíróság azt a felülbírálat szempontjából irányadónak tekintette.

A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a bűnösség megállapítása kérdésében az elsőfokú bíróság álláspontjával, és megalapozottnak találta azt a jogi következtetést is, hogy a vádlott ölési szándéka egyenes szándék volt.