BH 2000.8.370 Ha a gazdasági igazgatóhelyettes az ügyvezető igazgató utasítását megszegve, annak hozzájárulása és engedélye nélkül ír alá külföldi bankátutalási megbízást, lényeges munkaköri kötelezettségét szándékosan szegi meg, ezért nem jogszerűtlen a vele ez okból közölt rendkívüli felmondás [Mt. 96. § (2) bek. a) pont].

A felperes gazdasági igazgatóhelyettes munkakörben fennállt munkaviszonyát az alperes 1993. november 4-én rendkívüli felmondással megszüntette. Intézkedését elsősorban azzal indokolta, hogy az ügyvezető igazgató utasítása ellenére a devizaátutalást első helyen a felperes írta alá, holott ezt a jogot az ügyvezető magának tartotta fenn. A felperes ezt egy szakmailag hibás átutalás korrigálása végett, az ügyvezető tudomása nélkül tette. Az alperes ezt a magatartást a bizalommal való vissszaélésnek tekintette.

A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és az Mt. 100. §-a szerinti anyagi jogkövetkezmények alkalmazását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

A munkaügyi bíróság tényként állapította meg, hogy az ügyvezető igazgató az utasításában a külföldre menő számlák, banki átutalások első helyi aláírásának jogát magának tartotta fenn. Mivel a hét bizonyos napjain az ügyvezető vidéken tartózkodott, előfordult, hogy szóbeli egyeztetés alapján felhatalmazta a felperest egy-egy konkrét átutalási megbízás első helyi aláírására. Ezt lehetővé tette az, hogy a számlakezelő banknál a felperes aláírási jogát bejelentették. 1993 szeptemberében két számla alapján kiállított átutalási megbízást - előzetes szóbeli egyeztetés alapján - a felperes írt alá első helyen és a pénzügyi osztályvezető második helyen. E megbízásokat a számlakezelő bank 1993. szeptember 24-én fogadta el. A kedvezményezett téves megjelölése miatt azonban a pénzt nem a számlát kiállító cég kapta meg. Amikor a felperes erről október elején az érintett külföldi partnertől tudomást szerzett, újabb átutalási megbízás kiállítására hívta fel a pénzügyi osztályvezetőt, és azt az átutalási megbízást a felperes első helyen aláírta 1993. október 13-i dátummal. A tényleges átutalásra azonban nem e megbízás alapján került sor, hanem az ügyvezető által első helyen aláírt 1993. október 15-i keltezésű megbízás alapján.

A bizonyítékok mérlegelése alapján a bíróság ennek okát abban állapította meg, hogy a pénzügyi osztályvezető a felperes által - előzetes egyeztetés nélkül, tehát szabálytalanul - aláírt megbízást nem küldte meg a banknak, hanem új megbízást gépelt le, amit a számlák ismételt bemutatásával az ügyvezetővel íratott alá első helyen. A pénzügyi osztályvezető csak utóbb, 1993. november 1-jén tájékoztatta az ügyvezetőt a tévesen történt átutalásról, és arról, hogyan kívánta ezt felperes az ügyvezető tudta nélkül korrigálni. A munkaügyi bíróság a felperes e magatartását úgy értékelte, hogy az alperes pénzügyi rendjének megsértésével lényeges kötelezettségét szándékosan és jelentős mértékben megszegte, amely alapul szolgált a bizalomvesztésre. Ezért az alperes rendkívüli felmondását meglapozottnak találta.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét és a felperes munkaviszonya megszűnésének időpontját.

A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével a tényállást helyesen tárta fel, de abból téves következtetést vont le. Álláspontja szerint az ügyvezető igazgató első helyi aláírásra vonatkozó utasítása a gyakorlatban nem valósult meg, mert az igazgató erről számos esetben lemondott, és a banki kartonon is a felperes szerepelt az említett utasítást követően is első helyi aláíróként. Továbbá utalt arra is, hogy a stornírozott számla mellett sem állt volna módjában a felperesnek a hibás teljesítést eltitkolni. Ezért a másodfokú bíróság a felperest csak az átutalás téves kitöltéséért találta felelősnek, amely önmagában nem elégséges rendkívüli felmondási indok.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú közbenső ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Iratellenességet panaszolt amiatt, hogy a másodfokú bíróság megállapítása szerint a felperes által megsértett ügyvezető igazgatói utasítás nem valósult meg a gyakorlatban. Továbbá sérelmezte, hogy a közbenső ítélet meghozatalánál a bíróság nem vette figyelembe a hibás átutalás tényének eltitkolását. Mindezek a kötelezettségszegés súlyát érintik, és a munkáltatói intézkedés meglapozottságát alátámasztják.