A Győri Ítélőtábla Pf.20121/2012/4. számú határozata vállalkozói díjkövetelés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §] Bírók: Maurer Ádám, Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Zámbó Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék P.21579/2011/4., *Győri Ítélőtábla Pf.20121/2012/4.* (ÍH 2012.141)

***********

A Győri Ítélőtábla a Szíjj és Czifra Ügyvédi Iroda - által képviselt felperesnek - a Szabó Ügyvédi Iroda - dr. Szabó Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránti ügyében a Tatabányai Törvényszék 2012. február 8. napján kelt 4.P.21.579/2011/4. szám alatt hozott ítélete ellen az alperes részéről 6. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

Í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 635.000,- (Hatszázharmincötezer) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Tatabányai Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az alperest 111.083.489,-Ft tőkeösszeg és késedelmi kamatai, továbbá a felperes pernyertességével arányos mértékű perköltség megfizetésére.

Az ítélet indokolásában rögzített tényállás szerint a felek között létrejött vállalkozási szerződések teljesítéséből származó számlákat az alperes az azokon megjelölt határidőben nem egyenlítette ki. A nemfizetés oka az volt, hogy az alperessel szemben 2010. november 25. napján adósságrendezési eljárás indult.

A felperes az adósságrendezési eljárásban hitelezői igényét határidőben bejelentette. A hitelezői igényt 521.001.392,-Ft tőkeösszeg és 11.017.122,-Ft késedelmi kamat tekintetében a pénzügyi gondnok a II. hitelezői csoportba sorolta.

Az adósságrendezési eljárás során az alperes és a hitelezők között egyezség jött létre, melyre tekintettel a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 4.Apk.11-10-000003/131. számú végzésével 2011. július 29. napján az eljárást befejezetté nyilvánította.

Az alperesnek az egyezségben foglalt kötelezettsége szerint 2011. szeptember 30. napjáig a tartozás (532.018.514,-Ft) ¼-ét, azaz 133.004.629,-Ft-ot kellett volna megfizetnie. Ebből azonban csak 19.166.859,-Ft-ot teljesített, ezért a felperes fizetési meghagyás útján kívánta érvényesíteni további 501.834.533,-Ft tőke és késedelmi kamatai iránti igényét.

Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban az igény peres úton történő érvényesíthetőségével kapcsolatosan a felperes álláspontja az volt, hogy - az egyezségben foglaltak nem teljesítése miatt - az adósságrendezési eljárás ismételt kezdeményezésének lehetősége nem zárja ki az igény más módon való érvényesítését.

A felperes keresetét 113.837.770,-Ft tőkeösszegre és annak 2011. április 1-jétől járó késedelmi kamatára szállította le.

A törvényszék a felperes keresetét 111.083.489,-Ft tőke tekintetében találta megalapozottnak. Úgy ítélte, hogy az adósságrendezési eljárásban elfogadott egyezség szerinti lejárt tartozás számításánál csak a kamatfizetés nélkül vállalt 521.001.392,-Ft tőkekövetelésből lehet kiindulni.

Megállapította azt is, hogy az önkormányzatok adósságrendezési eljárásáról szóló 1996. évi XXV. tv. ( Har.) 27. §-a, és egyéb rendelkezései nem tartalmaznak olyan kógens utalást, mely a nemteljesítés esetére kizárólag az adósságrendelkezési eljárás igénybe vételét írná elő.

A már befejezett adósságrendezési eljárásban kötött egyezség - a felek egyező előadása szerint - jelenleg is érvényes, és nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely az egy részlet fizetésének elmaradása esetére a tartozás teljes esedékessé válását írná elő. Ezért a bíróság a felperes leszállított kereseti kérelmének jelentős részét - 111.083.489,-Ft összegben - megalapozottnak ítélte, annak 2011. október 1. napjától számított késedelmi kamataival együtt.

A perköltségek viselésére a Pp.77-78.§-ai alapján számított perérték figyelembe vételével a pernyertesség/pervesztesség arányában kötelezte a feleket.

Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatását, és a kereseti kérelem teljes elutasítását kérte.

Előadta, hogy az adósságrendezési eljárásban létrejött egyezség olyan, a felek között peren kívüli létrejött egyezségnek minősül, mely nem végrehajtható. Tartalmazza az adós kötelezettség vállalását, annak összegszerűségét és a teljesítési határidőket, ennyiben hasonló az ítélt dolog tartalmához, illetőleg analóg a csődegyezséggel.

Álláspontja szerint a peren kívüli egyezségben foglaltak érvényesítése érdekében minden esetben perindításra van szükség.

A Har.27.§-ában foglalt azon szabályozás, miszerint "ha az önkormányzat az egyezségben vállalt kötelezettségének nem tesz eleget, a hitelező újabb adósságrendezési eljárást kezdeményezhet, amelyben az eredeti követelése még ki nem elégített hányadának megfizetését követelheti" - speciális szabálynak minősül.

Ebből következően kógens, egyedüli jogérvényesítési eszközként értelmezendő, mert ha nem ez lett volna a jogalkotó egyedüli szándéka, úgy erre a rendelkezésre nem is lett volna szükség.