A Pécsi Ítélőtábla Bf.37/2018/10. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 10. §, (1) bek., 80. §, (2) bek., 81. §, (4) bek., 92. §, (1) bek., 160. §, (2) bek. f) pont, (3) bek., 370. §, (2) bek. b) pont, (2) bek. bb) pont, 459. §, (1) bek. 28., 2017. évi XC. törvény (Be.) 590. §, (2) bek., (4) bek., 605. §, (1) bek., 606. §, (1) bek., 613. §, (1) bek.] Bírók: Hudvágner András, Krémer László, Túri Tamás

Kapcsolódó határozatok:

Zalaegerszegi Törvényszék B.28/2017/28., *Pécsi Ítélőtábla Bf.37/2018/10.* (ÍH 2019.115)

***********

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.II.37/2018/10. szám

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2019. évi március hó 8. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott ellen indult büntetőügyben a Zalaegerszegi Törvényszék 3.B.28/2017/28. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

- a vádlott élet elleni cselekményeit egységesen a Btk. 160.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés f) pontja szerint minősülő emberölés bűntette kísérletének minősíti;

- vádlott halmazati büntetését - a közügyektől eltiltás érintetlenül hagyása mellett - 12 (tizenkettő) év szabadságvesztésre enyhíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítja az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is.

Kötelezi, hogy fizessen meg az államnak 36.838 (harminchatezer-nyolcszázharmincnyolc) forint másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget.

Indokolás

A Zalaegerszegi Törvényszék a 2018. március 9-én kelt 3.B.28/2017/28. számú ítéletével I.rendű vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 160.§ (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntettének kísérlete, a Btk. 160.§ (3) bekezdésében meghatározott emberölés előkészületének bűntette, valamint 2 rendbeli a Btk. 370.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontjának bb) alpontja szerint minősülő lopás vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt 15 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani, illetve megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Ezen túlmenően 2 rendbeli a Btk. 370.§ (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontjának bb) alpontja szerint minősülő lopás vétségének a vádja alól felmentette, továbbá rendelkezett a fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a polgári jogi igényről, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentett be fellebbezést az emberölés bűntettének kísérleteként értékelt cselekmény eltérő - életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként történő - minősítése céljából, továbbá az emberölés előkészületének bűntettét érintően a büntetőjogi felelősség megállapítása miatt, részfelmentés érdekében, illetve enyhítés végett.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelenlévő képviselője útján az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatására tett indítványt azzal, hogy a Zalaegerszegi Törvényszék Gazdasági Hivatala által Bj.139/2017. tételszám alatt nyilvántartásba vett 2., 4. és 6. sorszámú vérgyanús szennyeződések, valamint 5. sorszámú biológiai anyagmaradvány megsemmisítése helyett azok tárgyletétként való kezelését kezdeményezte.

A nyilvános ülésen megtartott perbeszédében a védő a jogorvoslati kérelmét változatlan tartalommal fenntartotta.

------------------------

Az elsőfokú bíróság ítéletének a kihirdetését követően 2018. július 1-jén hatályba lépett a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be.), melynek rendelkezéseit - a Be. 868.§ (1) bekezdésében írtak szerint - a folyamatban lévő büntetőügyekben is alkalmazni kell. Ezen túlmenően nem lehetett szem elől téveszteni a Be. 870.§ (1) bekezdését sem, melynek értelmében a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha azt az új törvény másként szabályozza.

A másodfokú bíróság a fellebbezésekkel megtámadott ítéletet - a Be. 590.§ (1) és (2) bekezdései alapján - az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, vizsgálva az eljárási szabályok megtartását, az ítélet megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmények minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét. E felülbírálat azonban - a Be. 590.§ (4) bekezdésében írtak szerint - korlátozott volt: csak a fellebbezéssel érintett bűncselekményekre vonatkozó rendelkezésekre, illetve részekre terjedt ki, a felmentő rendelkezések vizsgálatába a másodfokú bíróság nem bocsátkozhatott.

A bizonyítási eljárás lefolytatása a perrendi előírások megtartásával történt meg, olyan részletességgel, hogy a felmerülő ténybeli és jogi kérdésekben megnyugtatóan állást lehetett foglalni. Az elsőfokú bíróság az üggyel összefüggésbe hozható bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összességükben is áttekintette, illetve elemezte, így a ténymegállapításainak a helyessége, a múltbeli események rekonstruálásának a folyamata - valamennyi releváns mozzanatra kiterjedően - ellenőrizhető volt.

A vádlott ellentmondásos védekezését a rendelkezésre álló adatok egybehangzóan cáfolták, leginkább abban a részében, mely a sértettek szidalmazására, a szoba ajtajának a felfeszítésére, valamint a kevéssel korábban magához vett kés használatára vonatkozott. Sajátossága volt a történéseknek, hogy a helyszínre érkező, majd oda többször visszatérő rendőrök az eseményeket szinte végig figyelemmel kísérték, nem pusztán az egyre hevesebbé váló hangoskodást, hanem végül - a lakásba történő behatolás után - az előttük lezajló tettlegességet is. Így közvetlenül észlelték a vádlott ittasságát és agresszivitását, mely durva hangvételű, mások megölésének a hangoztatásával járó fenyegetőzésben, illetve abban nyilvánult meg, hogy - a kezében tartott késsel - támadást intézett sértett 1 sértett ellen.

A kés felvételének, illetve megragadásának a pontos körülményei ugyan tisztázatlanok maradtak, az mégis - kétséget kizáró bizonyossággal - rögzíthető volt, hogy a további veszekedések elkerülése érdekében a szobájukba bezárkózó sértettekhez a vádlott már nyitott pengéjű zsebkéssel tört be. Azzal fordult szinte azonnal sértett 1 sértett ellen, akivel szemben - éppen az eszközhasználatra visszavezethetően - előnyösebb helyzetbe is került. Ennek vetett véget a segélykiáltásokkal riasztott rendőrök gyors fellépése.

A vádlott beszámítási képességét az elsőfokú bíróság igazságügyi orvosszakértők bevonásával, részletes meghallgatásával tisztázta. E körben sem maradtak megválaszolatlan kérdések, miután a feszültségtűrő képesség alacsony szintjére, az öntörvényű és indulatos viselkedésre a túlzott mértékű alkoholfogyasztás, valamint a személyiségzavar együttesen szolgáltatott magyarázatot, anélkül azonban, hogy a kóros elmeállapot bármely tünete vagy jellemző kórképe kimutatható lett volna. Ez okból helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a - más szakértő kirendelésére irányuló - bizonyítási indítványt elutasította.