A Debreceni Ítélőtábla Pf.21194/2017/2. számú határozata szerződés teljesítése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 82. §, 221. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 199. §, 200. §, 205. §, 207. §, 324. §, 325. §, 326. §, 327. §] Bírók: Árok Krisztián, Csiki Péter, Molnár Tibor Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.21.194/2017/7. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Pajtók Ügyvédi Iroda (címe., ügyintéző: dr. Pajtók Gábor Keve ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (címe) II. rendű felpereseknek - a Dr. Lohn Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Lohn Balázs ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (címe) I. rendű és II. rendű felperes neve (címe) II. rendű alperesekkel szemben szerződés teljesítése iránt indított perében az Egri Törvényszék 27.P.20.373/2017/10. számú ítélete ellen az alperesek 11. sorszám alatt előterjesztett, majd Pf. 4. sorszám alatt kiegészített fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a felperesek az elsőfokú ítéletben foglalt perköltséget az alperesek mint egyetemleges jogosultak részére kötelesek megfizetni.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül személyenként fizessenek meg az alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 508 000 (ötszáznyolcezer) forint másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

A felperesek jogelődje: R. J. 2007-ben megállapodást kötött az I. és a II. rendű alperesekkel arról, hogy az érdekeltségükbe tartozó gazdasági társaságok részvételével közös üzleti vállalkozásként egy termálfürdőt létesítenek D-ben. E megállapodáshoz kapcsolódóan a felperesek jogelődje és az alperesek 2007. május 30. napján "Tartozáselismerő okirat" elnevezés alatt egy olyan okiratot írtak alá, amelyben az I. és a II. rendű alperesek elismerték, hogy egyetemlegesen 175 000 000 Ft tartozásuk áll fenn a felperesek jogelődje felé. Kötelezettséget vállaltak arra, hogy e tartozást legkésőbb 2012. május 31. napjáig megfizetik akként, hogy minden hónap 5. napjáig havi 3 000 000 Ft-ot törlesztenek. Felhatalmazták a felperesek jogelődjét, hogy amennyiben ezen határidőt bármely okból elmulasztanák, bárhol fellelhető ingó és ingatlan vagyontárgyaik vonatkozásában a hátralékos részlet erejéig igényt érvényesíthessen velük szemben. Tudomásul vették továbbá, hogy amennyiben a hónap 5. napjáig az aktuális részlet nem kerül megfizetésre, a hátralékos részlet egy összegben esedékessé válik, amelyet a mindenkor érvényes jegybanki alapkamat terhel a teljes pénzösszeg kiegyenlítéséig.

Az alperesek a megállapodásban foglalt határidőn belül már az első részletet sem fizették meg a felperesek jogelődje részére, így 2007. június 5. napján a teljes tartozásuk esedékessé vált és az azóta is teljes összegben fennáll.

A felperesek jogelődje 2017. március 6. napján egymás között egyenlő arányban a felperesekre engedményezte az alperesekkel szemben fennálló követelését, amelyről az alpereseket írásban értesítette. A felperesek 2017. április 17. napján írásban szólították fel az alpereseket a tartozásuk rendezésére. Az alperesek 2017. május 24. napján írásban tájékoztatták a felpereseket és jogelődjüket arról, hogy a 2017. március 6. és 2017. április 17. napján kelt leveleket megkapták, de a követelést vitatják.

A felperesek 2017. május 30. napján fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztettek elő, amely az alperesek ellentmondása folytán perré alakult. E perben a felperesek a módosított kereseti kérelmük szerint egymás közt egyenlő arányban 175 000 000 Ft és járulékai egyetemleges megfizetésére kérték kötelezni az alpereseket. Arra hivatkoztak, hogy a jogelődjük és az alperesek között a D .... Kft. (a továbbiakban: Kft.) keretében megvalósított és működtetett termálfürdővel kapcsolatban közös üzleti vállalkozás jött létre, az alperesek azonban az ebből eredő tartozásukat a "Tartozáselismerő okiratban" foglalt határidő alatt nem egyenlítették ki. Az alperesek a kereset elutasítását kérték, azt állították, hogy a tartozást már megfizették, ugyanakkor elévülési kifogást is előterjesztettek.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felpereseket, hogy fejenként fizessenek meg az alpereseknek 2 500 000 Ft perköltséget, továbbá megállapította, hogy a lerótt illetéket a felperesek viselik. A határozatának indokolása szerint a követelés a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959. évi Ptk.) 324. §-ának (1) bekezdése alapján elévült. Ennek megítélésénél perdöntő jelentősége a "Tartozáselismerő okiratnak" volt. A felperesek ugyan az okirat - pontosan meg nem jelölt okból fennálló - részleges érvénytelenségére hivatkoztak, azonban az sem tartalmi, sem alaki okból nem érvénytelen, mivel nincs jogszabályi akadálya, hogy a felek egyazon okiratba foglaljanak egyoldalú nyilatkozatot és kétoldalú megállapodást is, az pedig, hogy ezen okirat módosította a tartozás visszafizetésével kapcsolatos eredeti megállapodást, önmagában nem igazolja az okirat érvénytelenségét.

Az esedékesség meghatározásánál arra volt figyelemmel, hogy a felperesek hivatkozása szerint az alperesek egyetlen részletet sem teljesítettek, és az alperesek sem igazoltak részteljesítést, amelyből az következik, hogy az első alkalommal, azaz 2007. június 5. napján esedékes részlet elmulasztásával a teljes tartozás egy összegben esedékessé vált. Mivel az elévülési idő 2007. június 6. napján megkezdődött, a követelés 2012. június 7. napján elévült.

Az elsőfokú bíróság megalapozatlannak találta az elévülés nyugvásával kapcsolatos felperesi hivatkozásokat. Az, hogy a felperesek jogelődje a követelést olyan időpontban kívánta érvényesíteni, amikor a közös vállalkozás nyereségessé válik, továbbá az, hogy a felek közötti végrehajtást vagy jogvitát kockázatosnak tartotta, nem minősül olyan, a jogosult személyétől független, kívülálló, objektív körülménynek, amely megalapozná az elévülés nyugvását, a felperesek jogelődje ugyanis valójában a saját elhatározásából késlekedett az igény érvényesítésével.

Utalt arra is, hogy mivel az alperesek nem voltak tagjai a Kft-nek, a vagyonukra vezetett esetleges végrehajtás egyébként sem érinthette, vagy veszélyeztethette volna a Kft. működését. Az a körülmény, hogy az I. rendű alperes és az alperesek gyermekei a Kft. részére folyósított hitel biztosítékaként készfizető kezességet vállaltak, szintén nem zárta ki a felperesek jogelődjének igényérvényesítését. A Kft. képviseletére jogosult, illetve a tulajdonosi jogot gyakorló személyek közötti vita csak abban az esetben eredményezhette volna a hitelszerződés azonnali hatályú felmondását, ha az ügyfél, azaz a Kft. érdekkörében működési zavar keletkezik. Ezen szerződési feltételek azonban szintén nem értelmezhetőek a perbeli igényérvényesítés kapcsán, hiszen a felperesek jogelődje még csak tagja sem volt a társaságnak, így ezen okból sem volt megalapozott az elévülése nyugvására történt hivatkozás.