MK 93. szám
Ha az egészségkárosodással okozati összefüggésben több és egymástól eltérő időben esedékes elkülönülő járadékigény származik, ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani.
Előfordul, hogy a munkavállalót ért sérelemből - az Mt. 186. §-ában említett fő szakaszokon kívül vagy azoktól függetlenül - több és egy eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő járadékigény származik. (Pl. a balesetet szenvedett dolgozó munkaképességét visszanyerve eredeti munkakörében munkába áll, utóbb azonban ugyanabból a balesetből, megbetegedésből eredően ismét táppénzes állományba kerül.) Ezeknek a járadékigényeknek az elévülési idejét egymástól függetlenül az egyes igények esedékessé válásától, külön-külön kell számítani. Az ily módon elkülönülő igények valamelyikének elévülése - ehhez képest - nem érinti a később keletkező követelés elévülését. Ezeknek a járadékigényeknek az elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától külön-külön kell számítani [Mt. 186. §-a (1) bekezdése c) pontjának második mondata].
Ha a munkavállaló az egészségkárosodásból származó táppénzes állományának megszűnése után korábbi munkakörét nem láthatja el, emiatt könnyebb munkakörbe kerül, és keresete is állandó jelleggel lényegesen csökken, a munkakör megváltoztatásával kapcsolatos járadékigény elévülése változatlanul akkor kezdődik, amikor a munkaképesség-csökkenés első ízben vezet keresetkiesésben (jövedelemkiesésben) megmutatkozó károsodásra.
Ha azonban a munkavállalónak az újabb munkakörbe kerülésével egyidejűleg egyáltalán nincs, vagy olyan jelentéktelen a keresetvesztesége, amely miatt okszerűen nem érvényesíti igényét, később azonban egészségi állapotának romlása, vagy más ok folytán számottevő kára keletkezik, az igénynek az Mt. 11. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elévülési ideje ettől a későbbi időponttól kezd el folyni.
Ha pedig a munkavállalónak már volt keresetvesztesége, azt azonban - annak idején - természetes eredetű egészségromlással hozták összefüggésbe, utóbb viszont orvosilag kimutatható, hogy az egészségkárosodás (a kár) a munkaviszonyával összefüggő balesetre (megbetegedésre) vezethető vissza, a károsodás és az okozati összefüggés későbbi megállapítása között eltelt időszakot az elévülés nyugvására vezető, vagyis olyan időszaknak kell tekinteni, amely alatt a jogosult menthető okból nem érvényesítette igényét.
Ebből következően az okozati kapcsolat megállapítását követő hat hónapon belül a jogosult akkor is érvényesítheti az igényét, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra [Mt. 11. §-ának (3) bekezdése].
Ez a kollégiumi állásfoglalás nem érinti azt a különálló kérdést, hogy a munkavállaló az egyébként el nem évült járadékkövetelésének lejárt részleteit hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg milyen esetekben igényelheti, vagyis milyen alapon mentesülhet az Mt. 186. §-ának (3) bekezdésében meghatározott korlátozó rendelkezés alól.