BH 2000.7.302 Az ingatlan vásárlására pénz ajándékozása esetén az ajándékozó az ajándékozott pénzen vásárolt dolgot követelheti vissza [Ptk. 582. § (1) és (3) bek., PK 81. sz.]

A bíróság jogerős részítéletével a felperesnek az I. és II. r. alperesek ellen ajándék visszakövetelése iránti, a III. r. alperes szemben pedig ennek tűrésére irányuló kereseti kérelmét elutasította. A megállapított tényállás szerint a felperes az S. önkormányzati bérlakását, melyben a testvérével, a II. r. alperessel lakott együtt, 800.000 forintért értékesítette. 1993. március 1-jén a perben nem álló G. J. és G. J.-né mint eladók, valamint a felperes és az I. r. alperes mint állagvevők, illetve a felperes és a II. r. alperes mint haszonélvezeti vevők között adásvételi szerződés jött létre. A szerződés tárgya a perbeli társasházi öröklakás volt, amelyen a szerződés szerint 1.000.000 forint vételárért a felperes 1/5, az I. r. alperes 4/5 részben szerzett közös tulajdont akként, hogy az I. r. alperes tulajdoni illetőségére a felperes holtig tartó haszonélvezeti jogát, míg a felperes tulajdoni hányadára a II. r. alperes haszonélvezeti jogát kötötték ki. A vételárat a felperes lakásáért kapott 800.000 forint felhasználásával úgy fizették ki, hogy a hiányzó 200.000 forint vételárrészletre a felperes, az I. és II. r. alperesek az OTP Kereskedelmi Bank Rt-vel, a III. r. alperessel kölcsönszerződést kötöttek. A felperes az adásvételi és kölcsönszerződést is aláírta.

A felek rokoni kapcsolatban állanak, az I. r. alperes a felperes testvérének, a II. r. alperesnek az unokája, aki az adásvétel időpontjában még kiskorú volt, ezért képviseletében a szülei jártak el. Az adásvételi szerződést megelőzően a felperes és az I. r. alperes szülei között levelezések és megbeszélések folytak, a felperes célja az volt, hogy idős korában az alperesi család közelében éljen, akikkel ez időben még zavartalan kapcsolata állott fenn.

1993 márciusában a felperes a perbeli lakásba beköltözött, de az I. r. alperes családjával a kapcsolata rövidesen megromlott, ezért 1993. november 1-jén visszaköltözött Sz.-re, ahol ismerősöknél lakott, majd elhelyezést nyert a Sz. Város Emeltszintű Idősek Otthonában, ahol azóta él, és ellátásáért havi 32.000 forint térítési díjat fizet.

A felperes az elköltözését megelőzően 1993 júniusában vette kézhez a tulajdonjog és haszonélvezeti jog bejegyzését tartalmazó földhivatali határozatot, ekkor a vételhez nyújtott 800.000 forintot az I. r. alperes szüleitől visszakérte, illetve az ingatlanon fennálló tulajdonjog rendezését igényelte akként, hogy a lakás kizárólagos tulajdonosa ő legyen. Az ebben a tárgyban a felek között létrejött szerződésmódosítást azonban a gyámhatóság nem hagyta jóvá, ezért a felperes keresettel élt, mely elsődlegesen a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányult, és olyan nyilatkozatot tett, hogy az I. r. alperes tulajdonszerzése érdekében ajándékozási szándék nem vezette.

A bíróság a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti felperesi keresetet az 1995. május 3-án jogerőre emelkedett ítéletével elutasította.

A felperes az 1996. november 26-án előterjesztett keresetében az I. r. alperessel szemben az ingatlan 3/5 illetőségére nézve a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésére alapított jogcímen az ajándékot visszakövetelte, és kérte a közös tulajdon megszüntetését, a II. r. alperes vonatkozásában pedig - ugyanezen a jogcímen - a haszonélvezeti jog törlését. Előadta, hogy jelenlegi tartózkodási helyén 25.000 forint ellátási díjat kell fizetnie, nyugdíja 18.788 forint, ami a megélhetését nem biztosítja, így az ingatlanilletőségre létfenntartása érdekében szüksége van.

A bíróság az ügyben az első tárgyalást a felek jelenléte nélkül tartotta meg. A felperes kérte a tárgyalás távollétében való megtartását, az I. r. alperes idézése "külföldön tartózkodik" jelzéssel érkezett vissza. A II. r. alperes a visszakövetelési jogcímet nem érintő beadványt terjesztett elő, a tárgyaláson nem jelent meg. A perbeli bizonyítás arra korlátozódott, hogy a felperes jogi képviselője becsatolta a felperes jelenlegi elhelyezésével felmerült kiadásokra vonatkozó okiratot.

A jogerős részítélet indokolása szerint a felperes által nyújtott ajándék tárgya nem a megvásárolt ingatlan volt. A Ptk. 579. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis ingatlan ajándékozásának érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges, erre pedig azért nem kerülhetett sor, mert az adásvételi szerződés megkötésének, tehát az I. r. alperes tulajdonszerzésének időpontjában a felperes az ingatlannak nem volt tulajdonosa. A Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése értelmében az ajándékozási szerződés alapján az egyik fél a saját vagyona rovására ingyenes vagyoni előny juttatására köteles. A felperes azzal részesítette ingyenes juttatásban az I. és II. r. alpereseket, hogy az I. r. alperes ingatlanhányadának megszerzésére és a II. r. alperes haszonélvezeti jogának alapítására irányuló szerződés szerinti vételár egy részét helyettük pénzben megfizette. Amennyiben ez igaz, akkor részéről valójában ajándékozás történt, a pénzajándék helyébe azonban az ingatlan lépett, ami a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésére alapítottan nem követelhető vissza.

A jogerős részítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a részítélet megváltoztatását és az ajándék visszakövetelése iránti keresetének való helytadó döntés meghozatalát kérte. Törvénysértésként arra hivatkozott, hogy a bíróság a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdésébe ütközően állapította meg, hogy készpénz-ajándékozás történt, mert a pénzösszeg közvetlen átadására nem került sor, az I. és II. r. alperesek vagyongyarapodása ugyanakkor a felperes vagyona rovására juttatott ingyenes előnyből közvetlenül jött létre, és ez a vagyon jelenleg is megvan. Jogsértő a jogerős részítélet azért is, mert a bíróság a Pp. 215. §-ának figyelmen kívül hagyásával az alperesek ellenkérelme hiányában hozta a keresetet elutasító döntést.