A Pécsi Ítélőtábla Bf.14/2022/8. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette tárgyában. [2017. évi XC. törvény (Be.) 606. § (1) bek.] Bírók: Bencze Beáta, Hudvágner András, Tóth Sándor

A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.III.14/2022/8. szám

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2022. évi május hó 24. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság a kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete miatt Terhelt1 ellen indított büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 13.B.95/2021/63. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

A vádlott cselekményét a Btk. 176. § (1) bekezdés III. fordulatába ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntette kísérletének minősíti.

A vádlott büntetését 13 (tizenhárom) év szabadságvesztésre súlyosítja.

A vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

A vádlottal szemben az ORFK számlaszám számú letéti számláján tartott 132.190 (egyszázharminckettőezer-egyszázkilencven) forintra vagyonelkobzást rendel el, egyben a kiadásra és visszatartásra vonatkozó rendelkezést mellőzi.

A Pécsi Törvényszéken Bj.156/2021. számon nyilvántartott és B100003013574 számon őrzött, valamint a B100003012883 számon őrzött mobiltelefonokat és B100003013007 számon őrzött mobil wifi egységet elkobozza.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a bűnügyi költség biztosítására visszatartott rendszám1 forgalmi rendszámú gépjármű típusa helyesen Audi A6.

A kiszabott szabadságvesztésbe a 2022. évi január hó 31. napjától a 2022. évi május hó 24. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt továbbmenően beszámítja.

I n d o k o l á s

I.

[1] A Pécsi Törvényszék a 2022. január 31-én kihirdetett 13.B.95/2021/63. számú ítéletével Terhelt1 vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 178. § (1) bekezdésének IV. fordulatában meghatározott és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő kábítószer birtoklásának bűntette miatt, mint különös visszaesőt 10 év szabadságvesztésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban határozta meg. A szabadságvesztésbe beszámította a 2020. május 23. napjától a 2022. január 31. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. A Kecskeméti Törvényszék 3.B.338/2011/284. számú, illetve a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.617/2013/20. számú ítéletéhez kapcsolódó feltételes szabadságot megszüntette. Rendelkezett a bűnjelekről, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről is.

[2] A fenti ítélet ellen az ügyészség a vád tárgyává tett cselekmény eltérő minősítésének megállapítása és a büntetés súlyosítása végett, míg a vádlott és védője felmentésért fellebbezett.

[3] A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, valamint a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján - tényállásának kisebb fokú pontosítása mellett - a vád tárgyává tett cselekmény Btk. 176. § (1) bekezdésének III. fordulatában meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete szerinti minősítésére, a szabadságvesztés tartamának felemelésére, a vádlottól lefoglalt készpénz tekintetében vagyonelkobzás elrendelésére és a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használt dolgok elkobzására tett indítványt.

[4] A védő a nyilvános ülésen a jogorvoslati kérelmével megegyező tartalommal szólalt fel.

[5] A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott ítéletet a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 590. § (1) és (2) bekezdései alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, oly módon, hogy vizsgálta a tényállás megalapozottságát, az ítéletnek a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására és az intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit, valamint az indokolás helyességét és az eljárási szabályok megtartását. Ezt meghaladóan a Be. 590. § (7) bekezdésében írtak szerint - hivatalból - vizsgálta az egyszerűsített felülbírálat körébe tartozó kérdéseket is.

[6] Ennek során a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 592. § (2) bekezdés c) és d) pontjai alapján részben megalapozatlannak találta, ezért azt az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő iratok tartalma, továbbá ténybeli következtetés útján - figyelemmel a Be. 593. § (1) bekezdésének a) pontjára is - az alábbiak szerint helyesbítette:

[7] Mellőzi az ítélet [30] pontját, és helyette azt állapítja meg, hogy a vádlottól lefoglalt, nettó 1001,04 gramm tömegű por legalább 778 gramm kokainbázist, míg az 1005,43 gramm por legalább 782 gramm kokainbázist tartalmazott.

[8] Az ítélet [31] pontjában a kábítószerek - összesen és helyesen - legalább 1560 gramm kokainbázist tartalmaztak. E pontból mellőzi a kábítószer különösen jelentős mennyiségére történő utalást.

[9] E pontosításokkal a tényállás immár megalapozott, mentes a Be. 592. § (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az teljeskörűen felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz, és az a vádlott védekezésével szemben is a bizonyítékok indokolt és okszerű mérlegelésén alapul.

[10] II.

[11] A bizonyítékok értékelését megelőzően kellett vizsgálni a védelem eljárási kifogását. A védő álláspontja szerint az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a vádlott első, 2020. május 24-i gyanúsítotti kihallgatásáról szóló jegyzőkönyvben rögzített vallomását bizonyítékként elfogadta és felhasználta a tényállás megállapítása során. A nyomozati iratok között fellelhető jegyzőkönyvből ugyanis megállapítható, hogy azon a vádlott aláírása nem szerepel. A jegyzőkönyvet a kihallgatást végző nyomozó hatóság tagjának és a vádlottnak, mint hitelesítőnek kellett volna aláírnia. Mivel e hivatalos iraton az aláírása nem szerepel, ekként az nem használható fel bizonyítékként.

[12] A másodfokú bíróság a védő e kifogásával egyetértett. A kihallgatás idején hatályos Be. 360. § (3) bekezdése értelmében ugyanis a jegyzőkönyvet az eljárási cselekményt végző ügyész vagy a nyomozó hatóság tagja és a jegyzőkönyvvezető aláírja. A (4) bekezdés értelmében pedig a gyanúsított, a tanú és a tolmács a jegyzőkönyv minden oldalát aláírja. Ha a gyanúsított, a tanú vagy a tolmács a jegyzőkönyv aláírását megtagadja, a megtagadás tényét és annak közölt vagy ismert okát a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.

[13] A nyomozás irataiból kiderül, hogy a vádlott nem tagadta meg a jegyzőkönyv aláírását, hanem - ezzel szemben - a közúti balesetben elszenvedett súlyos sérülései miatt nem volt abban a fizikai állapotban, hogy azt megtegye. Erre figyelemmel az aláírásának az elmaradása a jegyzőkönyv hitelességét már önmagában megkérdőjelezi.

[14] A Be. 360. §-ában foglalt rendelkezést tehát nem írhatja felül és nem törvényesítheti az a jegyzőkönyvben rögzített megállapítás, mely szerint a vádlott sérülése miatt nem tudta aláírását elhelyezni a jegyzőkönyvön. A nyomozó hatóság akkor járt volna el törvényesen, ha a jegyzőkönyv hitelesítéséhez - a terhelt részére történő felolvasását követően - hatósági tanút vesz igénybe, aki aláírásával igazolta volna azt a tényt, hogy a jegyzőkönyvbe a gyanúsított által tett nyilatkozat került bele. Ez éppen azt szolgálta volna, hogy a hitelesítés után eredményesen ne lehessen vitatni azt, hogy a kihallgatáson mi és milyen körülmények között hangzott el.