A Fővárosi Ítélőtábla Bf.400/2013/2. számú határozata emberölés bűntette (ELŐRE KITERVELTEN elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 166. §, 322. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 82. §, 348. §, 351. §, 371. §, 580. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Sárecz Szabina Martina

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.400/2013/9. szám 1

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2014. május hó 7., 8. és 14. napjain tartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2014. május hó 14. napján kihirdette a következő

ítéletet:

Az előre kitervelten elkövetett emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt I. r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben az Egri Törvényszék 2013. május hó 30. napján kelt 9.B.544/2011/69. számú ítéletét I. r. vádlott tekintetében annyiban változtatja meg, hogy e vádlott cselekményét a 2012. évi C. törvény 160. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének minősíti. Megállapítja, hogy a büntetése kétharmad részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I. r., II. r. és III. r. vádlottak tekintetében helybenhagyja.

Felhívja II. r. és III. r. vádlottak figyelmét, hogy az ítélet kézbesítésétől számított hat hónapon belül az előzetes letartóztatásban töltött időért kártalanítás iránt terjeszthetnek elő igényt. E határidő elmulasztása jogvesztő.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az Egri Törvényszék 2013. május 30. napján kelt 9.B.544/2011/69. számú ítéletében I. r. vádlottat a Btk. 166. § (1), (2) bekezdés a) pontja szerinti bűnsegédként elkövetett emberölés bűntette miatt 7 év 3 hónapi fegyházbüntetésre ítélte, a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításával és mellékbüntetésül 8 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Egyben a vádlottat a Btk. 322. § (1), (2) bekezdés a) pontja szerinti kifosztás büntette miatt emelt vád alól felmentette, és a Btk. 263/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt indult eljárást megszüntette.

II. r. és III. r. vádlottakat a Btk. 166. § (1), (2) bekezdés a) pontja szerinti emberölés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, utóbbi vádlott tekintetében a Btk.263/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti lőfegyverrel visszaélés bűntette miatt indult eljárást megszüntette.

Rendelkezett a bűnjeljegyzék 19. tétele alatt bevételezett lőfegyver elkobzásáról; az egyéb bűnjelek lefoglalásának megszüntetéséről, állami tulajdonba vételéről, kiadásáról, illetve megsemmisítéséről.

Kötelezte I. r. vádlottat 3.796.132,- Ft bűnügyi költség megfizetésére; megállapította, hogy az ezt meghaladó 7.592.263,- Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a Heves Megyei Főügyészség mindhárom vádlott tekintetében fellebbezést terjesztett elő. Jogorvoslatát írásban azzal indokolta, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a történeti tényállást részben hiányosan állapította meg, tényekből további tényekre tévesen következtetett, egyes bizonyítékokat egyoldalúan mérlegelt, míg másokat figyelmen kívül hagyott, illetve indokolási kötelezettségének csak részben tett eleget.

Az ügyész nem vitatta azt, hogy a sértett halálát követően a Balaton északi partján lévő érdekeltségeit XY-ék szerezték meg. Az álláspontja azonban változatlan, hogy ZZ meggyilkolására I. r. vádlott adott utasítást, a cselekmény elkövetése elsősorban az ő érdekében történt, melyre abból lehet következtetni, hogy az ítéleti tényállás szerint is I. r. vádlott hívta Budaörsre a sértettet, a bűncselekményt az I. r. vádlott ingatlanába, avagy annak közelébe hajtották végre, majd a holttestet az I. r. vádlott által vásárolt garázsban rejtették el. Az elkövetés eszközét szerezte be, ugyanakkor PP elkövetői minősége esetén nincs magyarázat arra, hogy miért volt szükség I. r. vádlott cselekménybe való bevonására, amely nem csak fölösleges, hanem kockázatos is volt PP-ék számára.

Az ítéleti tényállás szerint is I. r. vádlott a bűncselekmény elkövetése után, még aznap este intézkedett a sértett Mercedeséről, melyet a későbbiekben visszavett LL-tól és ő használt. Az elsőfokú ítéletben nincs magyarázat arra, hogy I. r. és II. r. vádlottak kizárólag a közösülésnek az I. r. vádlott tudomására jutásától a cselekmény elkövetéséig miért folytattak intenzív, személyes és telefonos kapcsolatot. A PP köréhez feltételezhetően köthető leszámolásokhoz képest a titokban végrehajtott BB gyilkosság megjelenési formája alapvető különbözőséget mutat. Szemben az elsőfokú bíróság megállapításával, az I. r. vádlottnak nem kellett reálisan tartania attól, hogy kiderül, ő ölette meg a sértettet. Ehhez képest a sértett halálának sokan örültek, abból többen is profitáltak, elsősorban PP-ék. Abban az esetben, ha nem öleti meg a sértettet, akkor azt bizonyára megteszik mások, az csak idő kérdése volt, hogy mikor.

Az ügyész fenntartotta az elsőfokú bíróság előtti perbeszédében elemzetteket a tekintetben is, hogy az erőszakos közösülés miatti feljelentés, majd az ezt követő huzavona nem ZZ törvényes felelősségre vonását, hanem a bűncselekményt követő időszakban a sértett eltűnésének magyarázatát szolgálta. Ezzel I. r. vádlott saját indítékát kívánta leplezni, ami cáfolja egy másik felbujtó anyagi érdekeltségből eredő indítóokát. Helyesen utalt arra a törvényszék, hogy nem volt jelentősége az I. r. vádlott és a sértett közötti anyagi jóvátétel tárgyú alkudozásnak, ugyanakkor figyelmen kívül hagyta, hogy ez a vádlott valódi szándékát takarni igyekvő látszat cselekvés volt.

Az elsőfokú ítélet indokolásával szemben elfogadhatónak tartotta WW vallomását, aki JJ-tól szerzett tudomást arról, hogy ZZ-t III. r. vádlott ölte meg utasítására a MM-val történt közösülés miatt. Összességében több lehetséges motívum közül a cselekmény valódi indító oka az I. r. vádlott oldalán található, így a bűncselekmény felbujtója I. r. vádlott volt.

Az ügyész nem tartotta elfogadhatónak III. r. vádlott vallomását a tekintetben, hogy nak önvédelmi célból kellett fegyvert beszerezni. Az ezzel ellentétes elsőfokú bírósági következtetés helytelen. Ismételten hivatkozott az ügyész az általa szavahihetőnek tartott "hallomás tanú", WW vallomására. Sem neki, sem pedig az információ forrásának, JJ-nak nem állt érdekében az I. és III. r. vádlottakat súlyos bűncselekmény elkövetésével hamisan vádolni. WW vallomása, mely szerint lőtte le a sértettet, összhangban áll a bizonyítás egyéb anyagával, így kivételesen egyetlen tanú vallomására is lehet e ténymegállapítást alapozni, mivel ez összhangban áll az eljárás egyéb adataival. tettesi minőségét az is alátámasztja, hogy alá-fölé rendeltségi viszonyban volt .... val, utóbbi személyé volt az irányító szerep, ugyanakkor a fegyverhez nem értett, azonban igen, és ki is próbálta azt. részesült a sértett Mercedesének vételárából, továbbá megkapta I. r. vádlott Rover személygépkocsiját is. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a fegyver átadás-átvételét JJ elismerte WW-nak. emellett szerepet játszott a sértett gépkocsijának külföldre vitelében és elidegenítésében. Ezt HH nyomozati vallomása is alátámasztja. E tanút a nyomozati iratok 3597. oldalán található figyelmeztetésben foglaltak szerint kioktatták mentességi jogára, ami így része a bizonyítás anyagának.