AVI 2009.12.127 Az adójogi minősítés kizárólag adóügyi szempontból releváns [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Törvényszék K.20882/2006/5., Kúria Kfv.35483/2006/4. (*AVI 2009.12.127*), 309/B/2007. AB határozat

***********

Az APEH Megyei Igazgatósága 2004. március 30-án kelt megbízólevelével felperes egyes adókötelezettsége teljesítésére irányuló célvizsgálat lefolytatását rendelte el. Majd ezt követően 2004. április 30-án kelt és a felperes képviselője által május 11-én átvett megbízólevelével rendelte el a felperesi társaság 2003. évi áfa bevallásának utólagos ellenőrzés keretében történő kiutalás előtti felülvizsgálatát.

A felperes az ellenőrzést megelőzően 2004. január 20-án terjesztette elő a cégbíróságnál székhelyváltoztatás iránti kérelmét, amelyet a megyei bíróság mint Cégbíróság, 2004. május 25-én kelt végzésével a kérelem előterjesztésére visszaható hatállyal bejegyzett. Erre figyelemmel az elsőfokú adóhatóság 2004. május 28-án kelt levelével arról tájékoztatta a felperes ügyvezetőjét, hogy az ellenőrzést illetékességi okból áttették a Megyei Igazgatósághoz. A Megyei Igazgatóság viszont illetékességének hiányát észlelve, rendelkezett az iratok APEH B. Megyei Igazgatósághoz való visszaküldéséről. Ennek következtében a tényleges adóvizsgálatot ez utóbbi adószerv folytatta le.

Az ellenőrzés megállapította, hogy a felperes jogelődje a Cs. Kft. 2001. november 4-én megkötött előszerződése alapján megállapodott a P. Kft.-vel ingatlan adásvételéről. Utóbb a végleges adásvételi szerződést a felek szerződésében történő kikötés alapján az Ügyvédi Kamara alapján működő eseti Választottbíróság ítéletével 2002. március 13-án hozta létre. Eszerint a felperes megszerezte az eladó tulajdonában álló p-i 5672 m2 területű telephely, épület megnevezésű ingatlant, 235 750 000 felperes + áfa, összesen 267 000 000 forint vételárért. A felperes jogelődje mint vevő, az ingatlant továbbértékesítési céllal vásárolta 2002. március 14-én az ingatlan birtokába is lépett.

A felperes a 2003. évi általános forgalmi adóbevallásában levonásba helyezett adóként szerepeltette az ingatlan értékesítésről 2003. december 12-én, 2002. március 13-ai teljesítési időponttal kibocsátott B 0104310 számú számla, - a korábban kifizetett bruttó 31 250 000 Ft vételár előleggel csökkentett - adótartalmát 43 750 000 Ft-ot.

A felperes egyébként a 2002. március 13-án kelt szerződés alapján bruttó 267 000 000 Ft-ért megszerzett ingatlant 2002. április 25-én tovább értékesítette két kft.-nek összesen 37 000 000 Ft + 7 500 000 áfa, azaz 44 500 000 Ft árért. A vevő tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba 2002. március 19-vel került bejegyzésre, ugyanaz nap, amikor a felperes tulajdonjoga vétel jogcímén bejegyzésre került.

Az adóhatóság az ingatlan forgalmi értékének az adásvételi időpontban történő megállapítás céljából ingatlanforgalmi szakértőt rendelt ki, aki a lefolytatott helyszíni szemle és a beszerzett értékadatok alapján az ingatlan forgalmi értékét 107 300 000 Ft-ban határozta meg. Erre figyelemmel az adóhatóság a szerződő felek által kikötött bruttó 267 000 000 Ft-os vételárat a tényleges forgalmi értéktől lényegesen eltérőnek ítélte, ezért az ingatlan beszerzéséről kibocsátott számlát az adózás rendjéről szóló módosított 2003. évi XCII. (a továbbiakban: Art. törvény) 1. § (7) bekezdésére figyelemmel nem fogadta el az általános forgalmi adó levonására alkalmas előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak.

E megállapítás következtében meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére 2003. évre általános forgalmi adónemben 43 750 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 40 416 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, 3 322 000 Ft-ot adóhiánynak minősített. Ezen túl a felperest kötelezte az adóhiány után 1 661 000 Ft, míg a jogosulatlan visszaigénylés után 20 208 000 Ft adóbírság, valamint 348 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

A fellebbezés folytán eljáró alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság mind eljárásjogi, mind anyagi jogi jogszabálysértéssel hozta meg döntését. A felperes elsődlegesen azt sérelmezte, hogy az eljáró adóhatóság illetékesség nélkül folytatta le az ellenőrzést, megsértette az ügyfél nyilatkozattételi és a tájékoztatási kötelezettséget. A tényállást nem kellően tárta fel, és nem teljesítette az indokolási kötelezettségét sem. Anyagi jogszabály szempontból pedig azért tartotta jogsértőnek a határozatot, mivel álláspontja szerint az adóhatóság tévesen minősítette a létrejött szerződést színleltnek, ezzel felülbírálta a jogerős választott bírósági ítéletet és megsértette a felek szerződési szabadságát.

A kereset előterjesztését követően az alperes határozatával akként módosította a határozatát, hogy annak indokolási részét kiegészítette. Ez a kiegészítés arra vonatkozott, hogy kifejtette, miszerint az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti kellő gondosságot a felperes nem tanúsította, az értékesítési számlákon feltüntetett érték a valós forgalmi értéktől olyan mértékben tért el, amely megalapozza a bizonylatot befogadó adóalany felelősségét is.

Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását és a módosított határozatában foglaltakat tartotta fenn.

A megyei bíróság 5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság az eljárásjogi jogszabálysértések körében az Art. 88. § (1) bekezdése és (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az ellenőrzést megkezdő hatóság illetékes volt az ellenőrzés lefolytatására. Egyébként az elsőfokú adóhatósági illetékesség kérdése az ügy érdemét nem érintette volna, miután a másodfokú hatóság mindenképpen a jelen per alperese volt.