A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20259/2017/4. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, (2) bek.] Bírók: Kepesné dr. Bekő Borbála, Lukács Zsuzsanna, Tóth Gabriella

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.20.259/2017/4-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szénási Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Szénási Zsuzsanna ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek, alperes neve(alperes címe.) alperes ellen személyiségi jog megsértése iránt indított perében a Balassagyarmati Törvényszék 2016. december 9. napján meghozott 21.P.20.357/2016/23. számú ítélete ellen a felperes részéről 24. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak az illetékügyi hatóság felhívására 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított, a fellebbezés szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte az alperes, mint I. rendű, és az ... Kft. II. rendű kötelezettel szemben 406.150 forint és ezen kölcsönösszeg járulékainak visszafizetése iránt. Az alperes a fizetési meghagyással szemben benyújtott ellentmondásában előadta, hogy:

I. "Egyébként a jogosultat jól, nagyon is jól ismerem, életviteléről, személyiségéről saját tapasztalataimból megbízható információkkal rendelkezem".

Ezt követően a Balassagyarmati Járásbíróság előtt P.20.162/2016/19. számon benyújtott nyilatkozatában az alperes a kölcsön visszafizetése iránti perben az alábbiakat adta elő:

II. "A valósággal egyezően tiszta lelkiismerettel ismételten kijelentem, hogy én a felperestől pénzt kölcsön soha nem kértem és nem is kaptam. Mint már előadtam, én a felperes férjével voltam hosszú ideig "sokrétű, színes" erkölcsileg nem mindig dicsérendő kapcsolatban. E kapcsolat során a felperes férje nekem nagyon sok mindent mesélt a családi életükről ha tetszik ez a felperesnek, ha nem, így van. Tudomásom van a felperes férje elleni eljárásokról, az ő elmondásából a családi cirkuszokról és amiket ha kell és szükséges az eljárás során bizonyítani lehet. Meg lehet tudni, hogy most van-e jogosítványa, illetve tiltotta-e már őt el bármely hatóság közúti járművezetéstől és milyen okból. Ezeket csupán kérdésként fogalmazom meg, noha konkrét ismeretekkel rendelkezem azért, hogy felperesnek eszébe ne jusson még egyszer ellenem büntetőeljárást vagy sérelemdíj megfizetése iránti polgári peres eljárást indítani".

A jelen ügyben a 2016. június 17. napján megtartott tárgyaláson az alperes az alábbiakat nyilatkozta:

III. "A tárgyaláson tett előadásából arra tudok következtetni, hogy a felperes önértékelése téves".

A 2016. szeptember 5. napján kelt 12. számú beadványban az alperes az alábbiakat adta elő:

IV. "Noha nem tudom, hogy a felperesnek mi a második diplomája, vélelmezem azonban beadványaiból, hogy talán nem jogi diploma, mert véleményem szerint ha az lenne, akkor nem állítana keresetében, előadásaiban valótlan, megalapozatlan dolgokat és egy polgári perben a két fél egymástól eltérő szükségszerűen ütköző álláspontját nem minősítené perben érvényesíthetőnek vélt módon".

A felperes a módosított kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy a különböző eljárásokban tett kijelentéseivel az alperes megsértette az emberi méltóságát, illetve a becsületét és kérte kötelezését a jogsértés abbahagyására, eltiltását a további jogsértéstől, valamint 200.000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezni.

Álláspontja szerint a sérelmezett kijelentések a per eldöntése szempontjából irrelevánsak, melyekben az alperes cinikusan célozgatva konkrétumokat nem említ. A sérelmezett mondatok indokolatlanul bántóak, ezekkel az alperes célja a megalázás, a megfélemlítés, hogy nehogy újabb eljárásokat kezdeményezzen.

Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérve, megismételte, hogy tényleg nagyon jól ismeri a felperest és róla jó véleménnyel van, arról pedig nem tehet, hogy a felperes magára nézve - indokolatlanul - negatívan értelmezi az ő kijelentését. Kiemelte, hogy egyébként is a véleményét fogalmazta meg, aminek nem volt sértő jellege.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében elutasította a felperes keresetét és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az államnak további 21.000 forint kereseti illetéket.

Határozatát a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (későbbiekben: Ptk.) 2:42. § (1) és (2) bekezdéseire, 2:43. § d) pontjára, 2:45. § (1) bekezdésére, 2:51. § (1) bekezdés b) pontjára és 2:52. §-ára alapította. A jogszabályi rendelkezések alapján definiálta, hogy a per eldöntése szempontjából mi minősül a becsület megsértésének, illetőleg az emberi minőséggel kapcsolatos negatív kitételnek. Általánosságban is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a bírósági eljárásokban tett perbeli nyilatkozatok önmagukban nem adhatnak alapot személyiségi jogi jogvédelemre, e körben hivatkozott a BDT2006. 1429. eseti döntésre is. Másrészt utalt arra, hogy a felperes által sérelmezett kijelentésekkel az alperes egyértelmű, határozott véleményt nem fogalmazott meg, konkrét negatív értékítéletet nem közölt. Ami pedig a felperes önértékelésével kapcsolatos kitételt illeti, megállapítható, hogy az negatív megfogalmazás, azonban a szabad véleménynyilvánítás törvényi határait nem lépi túl, kifejezésmódjában nem gyalázkodó, megalázó vagy durván sértő, ezért a keresetet elutasította. Mindezek értelmében - a már általa előlegezett 15.000 forinton túl - a pervesztes felperest további 21.000 forint kereseti illeték megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben annak megváltoztatásával a kereseti kérelmének történő helyt adást és az alperesnek a másodfokú költségeiben történő marasztalását is kérte. Elsődlegesen a becsületének, másodlagosan az emberi méltóságának a megsértésére hivatkozott. Arra az esetre, ha az ítélőtábla a sérelemdíj keresettel érintett összegének módosítását látná indokoltnak, annak figyelembevételét kérte, hogy a követelt összeg nem tekinthető nyilvánvalóan túlzottnak. Esetleges pervesztessége esetén a feljegyzett kereseti illeték megfizetéséről szóló kötelezés mellőzését indítványozta.

Jogorvoslati kérelme indokaként rögzítette, hogy a törvényszék helyesen állapította meg az irányadó tényállást és hívta fel az alkalmazandó jogot, a bírói gyakorlatra történő utalása is megfelelő, azonban mindezekből helytelen jogi következtetésére jutott a Ptk. 2:42., 43. és 45. §-a alapján, figyelemmel a Ptk. 51. és 52. §-ára is. A Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.251/2015/4. számú ítéletére hivatkozással kiemelte, hogy a sérelemdíjjal szembeni követelmény, hogy alanyi jogvédelmet nyújtson, egyúttal a jogsértőket visszatartsa a sérelmet okozó magatartástól. A sérelemdíj intézménye a személyhez fűződő jogok megsértésének vagyoni elégtétellel való közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetés.