A Fővárosi Ítélőtábla Bf.115/2012/15. számú határozata szemérem elleni erőszak bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 38. §, 197. §, 198. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 75. §, 78. §, 155. §, 258. §, 260. §, 348. §, 351. §, 352. §, 353. §, 363. §, 371. §, 372. §, 375. §, 381. §, 386. §, 2004. évi XXIV. törvény (Lőfegyver tv.) 2. §, 2009. évi LXXX. törvény 7. §] Bírók: Magócsi István, Máziné dr. Szepesi Erzsébet, Németh Nándor

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.115/2012/15. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2013. január hó 30. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A szemérem elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 24.B.108/2011/14. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottat bűnösnek mondja ki további 1 rb. folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében (Btk. 198. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont, (3) bekezdés) és további 1 rb. folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettében (Btk. 197. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont, (3) bekezdés).

A vádlott terhére megállapított 1 rb. folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntette a Btk. 197. § (1) bekezdése és a (2) bekezdés a) és b) pontjára figyelemmel a (3) bekezdése szerint minősül, míg a bűncselekmények megnevezése helyesen: folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette (Btk. 198. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont, (3) bekezdés), folytatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntette (Btk. 197. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont, (3) bekezdés) és visszaélés lőfegyverrel bűntette (Btk. 263/A. § (1) bekezdés a) pont).

A főbüntetésre utalást mellőzi.

Az eljárás során lefoglalt valamennyi bűnjel lefoglalását megszünteti és az 1-4. tételszámig szereplő bűnjelek megsemmisítését is elrendeli.

A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a mai napig a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárás során felmerült 17.000 (tizenhétezer) forint bűnügyi költséget a vádlott viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek van helye.

I N D O K O L Á S:

A Budapest Környéki Törvényszék a 2012. év január hó 9. napján kihirdetett 24.B.108/2011/14. számú ítéletében bűnösnek mondta ki a vádlottat folytatólagosan elkövetett, a Btk. 198. § (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés a) és b) pontjaira figyelemmel a (3) bekezdés szerint minősülő szemérem elleni erőszak bűntettében, folytatólagosan elkövetett, a Btk. 197. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő erőszakos közösülés bűntettében, valamint a Btk. 263/A. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző lőfegyverrel visszaélés bűntettében, amiért őt - halmazati büntetésül - 15 év fegyházbüntetésre, mint főbüntetésre, valamint 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.

Az elsőfokú bíróság a kiszabott szabadságvesztés tartamába a vádlott által a 2011. év január hó 21. napjától a 2012. év január hó 9. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította.

Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyak további sorsáról akként, hogy a bűncselekmény tárgyát képező pisztolyt elkobozta, míg a többi tárgy lefoglalását megszüntette és azok közül egyeseket az iratoknál rendelt kezelni, míg a többi megsemmisítéséről rendelkezett.

A bűnösnek kimondott vádlottat kötelezte a bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a 2012. év március hó 30.napján kelt BF.977/2011/3. számú átiratában a védelmi perorvoslatot nem tartotta alaposnak.

Kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le az eljárást. A vád tárgyává tett cselekmények elbírálásához szükséges bizonyítékokat feltárta és értékelési körébe vonta. A Be. szabályainak megfelelően járt el akkor, amikor a sértetteket a tárgyaláson nem hallgatta ki, hanem helyette az eljárásnak a korábbi szakában a nyomozási bíró előtt tett vallomásaikat ismertette. Akkor is helyesen járt el az elsőfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint, amikor az új kriminálpszichológus szakértő bevonására irányuló védői bizonyítási indítványt elutasította. A beszerzett bizonyítékok a vád tárgyává tett tényállás elbírálásához szükségesek, egyben elégségesek voltak, az ítéletben a bíróság a tényállást teljes körűen és hibamentesen állapította meg. Kitért a vádlott személyiség-vonásaira, feltárta a vád tárgyává tett cselekmények előzményeit, vizsgálta azt a közeget és azokat a körülményeket, ahol a vád szerinti események megvalósultak. A rendelkezésre álló adatok alapján mind az időbeliség, mind az események lefolyása szempontjából igyekezett a részleteket is kellően tisztázni, és sértettekre lebontva egyéniesített tényállást rögzíteni.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság meggyőzően számot adott arról, hogy a nemi erkölcs elleni bűncselekmények vonatkozásában miért nem fogadta el a vádlott tagadó vallomását. Körültekintően elemezte a sértetteknek a nyomozási bíró előtt tett vallomásait, egyenként és összefüggéseiben is összevetette őket egymással, az egyéb tanúvallomásokkal és a rendelkezésre álló szakvéleményekkel. Mindezek logikai értékelésével meggyőző indokát adta az ítéletben megállapított tényállásnak. Érvelése mindenben megfelel a logika és életszerűség szabályainak. A lőfegyverrel visszaélés bűntette vonatkozásában a fellebbviteli főügyészség ugyancsak helytállónak minősítette az elsőfokú bíróság indokolását.

Álláspontja szerint a megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére a Budapest Környéki Törvényszék, azonban a bűncselekmények minősítését részben tévesnek tartotta.

E körben aláhúzta, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan alkalmazta a vádlottal szemben a bűncselekmények elkövetésekor hatályban lévő jogszabályt, és akkor is helyesen döntött, amikor a deliktumok rendbeliségét a sértettek számához igazította.

Sértett1 esetében - ahol az elsőfokú bíróság által rögzített irányadó történeti tényállás nem tartalmazott a közösülést büntetőjogi értelemben megvalósító magatartást - a minősítést helytállónak tartotta, mert a sértett a bűncselekmény elkövetésének időpontjában 12 év alatti volt és mindvégig a vádlott által kifejtett élet- és testi épség elleni fenyegetés hatása alatt állt, mindemellett az adott időszakban a vádlott felügyelete, gondozása alatt állt. Ezért a Btk. 198. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiban írt feltételek egyaránt fennálltak, így a cselekmény a (3) bekezdés szerint minősül.

Ugyanakkor az elsőfokú bíróság által megállapított irányadó történeti tényállás a sértett2 sérelmére elkövetett cselekmények között olyat is rögzített, amelyek kimerítik a közösülés büntetőjogi fogalmát. E magatartások 2007. évi kezdő időpontjára figyelemmel - még a tág időpont behatárolás ellenére is - megállapítható, hogy az 1996. év szeptember hó 9. napján született sértett2 e cselekmények elkövetésekor még nem töltötte be a 12. életévét.