BH 1995.8.449 A terheltnek az orvos szakértő által a cselekmény elkövetésére vonatkozó kikérdezés (exploratio) során tett nyilatkozata a büntetőeljárásban bizonyítékként nem értékelhető, ezért a fellebbezési eljárás során ennek a nyilatkozatnak az ismertetésére és annak bizonyítékként történő figyelembevételére nincs törvényes alap [Be. 60. § (3) bek., 87. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság az 1993. április 1. napján kelt ítéletével a vádlottat különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt 6 évi fegyházbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás szerint a vádlott az emberölési cselekményt úgy követte le, hogy az ittasan a padlón, hálózsákban fekvő élettársára benzint öntött, és azt meggyújtotta, s ennek eredményeként a sértett a kórházba szállítását követően az égési sérülései folytán meghalt.

Azt ügyész a bizonyítási indítvány elutasítása miatt és súlyosításén; a vádlott a tényállás téves megállapítása miatt és enyhítésén; a védő pedig a tényállás téves megállapítása, a téves minősítés miatt, enyhítésén és a fellebbezési tárgyaláson elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezése végett jelentett be fellebbezést.

A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést fenntartva a büntetés súlyosítását indítványozta.

Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megtartásával folytatta le a tárgyalást. Elutasította az ügyésznek azt az indítványát, hogy a tárgyaláson ismertesse a vádlottnak az elmeorvos szakértői meghallgatása alkalmával tett nyilatkozatát. Az elsőfokú bíróság ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlottnak ez a nyilatkozata nem minősül vallomásnak, így azt bizonyítékként nem lehet felhasználni. Ez az álláspont összhangban van a Be. 60. §-ának (3) bekezdésében és a 87. §-ának (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezésekkel, és megfelel a BH 1991. évi 12. számában 463. szám alatt közzétett eseti döntésben kifejtett álláspontnak is. A Be. 87. §-ának a módosítását megelőzően nem volt eljárási akadálya annak, hogy a szakértői vizsgálat során a vádlott által tett nyilatkozat mint bizonyíték felhasználható legyen. A Be. 87. §-ának a jelenleg hatályos (2) bekezdése változtatott ezen a helyzeten, amikor a szabad bizonyítás korlátjaként szabja meg azt, hogy csak a hatóság által történt kihallgatás során, és a törvényben foglalt figyelmeztetés után a terhelt által tett vallomás értékelhető bizonyítékként: a szakértő előtt a szakvéleményhez szükséges kikérdezés (exploratio) alkalmával a vádlott által elmondottak a vallomás formai és tartalmi elemeinek nem felelnek meg, ezért vallomásként nem értékelhetők.

A legfőbb ügyész által előterjesztett, a bizonyítás kiegészítésére vonatkozó indítvány, hogy a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyaláson ismertesse, és ily módon az eljárás anyagává tegye a szakértői kikérdezés során a vádlott által a cselekmény véghezvitelére vonatkozó nyilatkozatot, két okból volt alaptalan. Egyrészt mert ez mint a terhelt vallomása eljárásjogilag nem értékelhető; másrészt pedig a fellebbezési eljárás során a másodfokú bíróság perjogilag sincs abban a helyzetben, hogy a szóban levő nyilatkozatot okirati bizonyítékként a közvetlenség elvének sérelme nélkül - összevetve a vádlottnak az eljárás különböző szakaszában tett, tartalmilag is eltérő vallomásaival - értékelhesse. Ezért a legfőbb ügyésznek az elmeorvos szakértő által a kikérdezés során tett nyilatkozata felolvasására, illetőleg ismertetésére irányuló indítványát a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak találta.

Egyébként is az adott ügyben az elsőfokú bíróság által perrendszerű feltárt és értékelt bizonyítékok elégségesek voltak a tényállás megalapozott megállapításához, és a másodfokú eljárás során a bizonyítás felvételének a Be. 240. §-a szerinti törvényi feltételei sem állottak fenn. Az elsőfokú bíróság felderített és értékelése körébe vont minden olyan tényt és körülményt, amelynek az ügy tárgyilagos elbírálása szempontjából jelentősége volt.

Az egyébként megalapozott tényállást a Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében

- az iratok tartalma alapján - csupán az alábbiakkal egészíti ki:

- a vádlott közvetlenül a bűncselekmény elkövetését megelőzően másfél deciliter rumot fogyasztott;

- a sértettnek a mentőkocsiban az ápoló kábító hatású fájdalomcsillapító injekciót adott.

A tűz által okozott kár tekintetében az ítélet a szükséges terjedelemben tartalmazza az adatokat, amelyek összhangban állnak a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvben írtakkal.