A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33475/2017/14. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 324. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 119. §] Bíró: Fábián Judit

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

20.K.33.475/2017/14.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Dr. Lassányi Gábor Krisztián (...) ügyvéd által képviselt felperes neve (...) , a dr. Ungi Noémi jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága (...) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 131.900.- (százharmincegyezer-kilencszáz) forint eljárási illetéket az illetékügyi hatóság külön felhívására a Magyar Államnak fizessen meg.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az alperesnek 15 napon belül fizessen meg 70.000.- ( hetvenezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

A felperes egyéni vállalkozó székhelyén, mely egyben bejelentett telephelye is .... szám alatt működtette az ... kiskereskedelmi üzletét, más tevékenysége nem volt. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adó- és Vámigazgatósága Általános Forgalmi Adó Ellenőrzési Főosztály II. Általános forgalmi Adó Ellenőrzési Osztály 6. (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a ... számú megbízólevéllel 2016. év január-március hónapokra vonatkozóan általános forgalmi adóra kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett a felperesnél. A felperes a revízió által 2016. augusztus 16-án adatok gyűjtését célzó ellenőrzés keretében végzett helyszíni ellenőrzés során szóbeli nyilatkozatot tett, ahol előadta, hogy húszéves bevett napi rutin és gyakorlat alapján dolgozik, alkalmazottai önállóak, az üzletet rájuk bízza, napi utasításokat nem igényelnek. Beszállító partnerei állandóak, változó árréssel dolgoznak és az üzletének napi átlagos forgalmáról nem tudott nyilatkozni. Elmondása szerint átutalásos számlája nincsen.

Előadását 2016. augusztus 17-én a revízió előtt egészített ki azzal, hogy az üzlet reggel 6-tól este 10-ig van nyitva, 1993. óta egy napot sem volt zárva. Annyit adott még elő, hogy átlagos forgalmát heti szinten nem tudja meghatározni, mert az teljesen változó, sok mindentől, például akár az időjárástól is függ. A tényállás tisztázása érdekében 2016. augusztus 25-én a felperes alkalmazottait is meghallgatták, ..., ..., ...-t, akik nyilatkozataikban előadták, hogy az elmúlt három évben az üzlet fő termékskálája ... volt. A napi átlagos forgalmat egybehangzóan 200.000,- forintban határozták meg és előadták, hogy az ünnepek előtt és fizetés után érezhetően nagyobb az üzlet forgalma kivéve, amikor a vasárnapi boltzárat bevezették, mert akkor vasárnaponként nem voltak nyitva. Az ellenőrzés megállapításai alapján született meg az elsőfokú adóhatóság ... számú határozata, mely a felperes terhére 2.572.000,- forint adókülönbözetet állapított meg, melyből 2.198.000,- forintot adóhiánynak, 374.000,- forintot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, továbbá összesen 1.286.000,- Ft adóbírságot szabott ki. Az elsőfokú határozat indokolásában az adózás rendjéről szóló 2003. évi CXII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. § (1)-(5) bekezdéseire, valamint az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 119. § (1) és (2) bekezdéseire, a 120. § a) pontjára és a 127. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozott. Az indokolás szerint az elsőfokú adóhatóság 2015. évben összesen 7 alkalommal végzett helyszíni ellenőrzés keretében forgalom számlálást felperesnél. Az felperes bevétele valamennyi alkalommal jelentősen meghaladta az előző időszaki, előző és követő napi, a hét ugyanazon napjain realizált valamennyi átlagbevételét. Operatív ellenőrzés keretében az is bizonyosságot nyert, hogy felperes a törvényben előírt nyugtaadási kötelezettségének nem tett teljes körűen eleget. A felperes és alkalmazottai az eljárás során tett nyilatkozataikban nem számoltak be olyan körülményről, amelyek a forgalmi adatokban tapasztalt eltérésekre magyarázatot adtak volna, sem olyan körülményről, amelyek a 2015. évhez képest a vizsgált időszak (2016. év I. negyedéve) vonatkozásában releváns változást eredményeztek volna. A határozat részletezte, hogy a felperesnél 2015. március 20-án (pénteken), majd ugyanaznap ismételten pár óra elteltével újból ellenőrzést végeztek, melyet megismételtek 2015. március 23-án (hétfő), 2015. április 1-jén (szerda), valamint 2015. június 08-án (hétfőn), 2015. augusztus 26-án (szerdán), 2015. december 17-én (szerdán). Az eljárás során a revízió összehasonlította a bevételt a vizsgált napok, valamint az azt megelőző és követő napok tekintetében, melynek során egyértelműen megállapította, hogy a revízió által megtartott napi forgalomszámlálások alkalmával a bevétel ugrásszerűen megnövekedett. Minden alkalommal meghaladta az előző és a következő napi bevételt is, ami álláspontjuk szerint azt támasztja alá, hogy a felperes nem minden bevételt ütött a pénztárgépbe, hiszen minden esetben nagyobb bevétel került a pénztárgépbe beütésre, mint az ellenőrzéssel érintett nap előtt és után, ami megalapozta a bevétel eltitkolására való körülmény felmerülését. Az elsőfokú adóhatóság a fentiekre tekintettel megállapította, hogy a felperes bevallásában szereplő értékesítési adatok nem tekinthetőek hitelesnek, azok nem tükrözik a valós forgalmat, ezért becslési eljárás alkalmazásával állapította meg a felperes általános forgalmi adó kötelezettségét. Az így megállapított adóhiány és jogosulatlan visszaigénylés után 50 %-os mértékű adóbírságot szabott ki.

A határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben arra hivatkozott, hogy alperes nem tett eleget tényállás-tisztázási kötelezettségének, a becslési eljárás jogalapját és módszerét is vitatta. Álláspontja szerint a 2015. évre vonatkozó cselekmények alapján nem lehetett volna 2016. évi adókötelezettséget megállapítani. Az ellenőrzések állítása szerint olyan napokon történtek, amelyeken forgalomnövelő hatású tényezők merültek fel, az elsőfokú hatóság figyelmen kívül hagyta a szezonális tényezőket. Kifogásolta továbbá a hasonló profilú ....-nél végzett forgalomszámlálásra vonatkozó jegyzőkönyv hiányát, továbbá az elsőfokú adóhatóság ehhez kapcsolódó megállapítását, mely szerint az "hasonló eredménnyel zárult".

Mindezekre figyelemmel született meg az alperes ... számú másodfokú határozata, mely az elsőfokú határozatban foglaltakat helybenhagyta. A határozat indokolása az elsőfokú határozattal azonos jogszabályi hivatkozásokkal leszögezte, hogy az eljárás során nem merült fel olyan körülmény, amely alapján a 2015. évi ellenőrzések tapasztalatait ne lehetett volna a 2016. évi adókötelezettség tekintetében alkalmazni. Álláspontjuk szerint a felperes alaptalanul állította, hogy a forgalomszámlálással érintett napokon forgalomnövelő hatású tényezők merültek fel. Véleménye szerint a becslés alkalmazásának az volt az indoka, hogy a helyszíni ellenőrzések során végzett forgalomszámlálások adatai jelentősen eltértek a felperes megelőző, azt követő napi, valamint a vizsgált időszakra vonatkozó forgalmi adataival, valamint az operatív ellenőrzések során nyugtaadási kötelezettség megsértését állapították meg és az adóhatóság jelenlétével érintett napokon mindig magasabb bevételi adatok születtek, mint a vizsgált időszakra számított átlagos bevételi adat és azt is értékelték, hogy a felperes 2016. augusztus 16-án úgy nyilatkozott, hogy az átlagos forgalmi adatok az elmúlt három évet tekintve nagyjából ugyanúgy alakultak, valamint rögzítették, hogy az üzletet változatlan körülmények és alkalmazottak mellett a .... üzemelteti, mely mivel azonos tevékenységet folytat a felperessel, ugyanazon értékesítési adatok tendenciája volt tapasztalható és ez további jogalapot adott a revízió számára a becslési módszer alkalmazhatóságához, mint összehasonlító adat. Ezt követően a határozat részletezte, hogy a becslés vonatkozásában milyen számítási módot használt, mely szerint rögzítette, hogy a vizsgált időszakra vonatkozó forgalomszámlálások alapján határozta meg a napi átlagbevételt és a torzítások elkerülése végett az elvégzett forgalomszámlálások alkalmazásával mért legalacsonyabb illetve legmagasabb adatot nem vette figyelembe, amely így 358.644,- forintot tesz ki naponta. Mivel a felperes 91 napon keresztül tartott nyitva, de az adóhatósági rendszerben csak 90 nap adata található meg, így a két napot a revízió figyelmen kívül hagyta és ezt az összeget csak kilencvennel szorozta, amely 32.277.960,- forintot tett ki.