BH 2005.6.205 Előzetes letartóztatás helyett lakhelyelhagyási tilalom elrendelése a robbanóanyaggal és robbantószerrel visszaélés bűntettével, valamint rongálás vétségével gyanúsított terhelttel szemben, aki a bűncselekmény elkövetését követő éjszakán nem tartózkodott a bejelentett lakásán, de az elfogatóparancs kibocsátása után néhány órával önként jelentkezett a rendőrségen [Be. 129. § (2) bek. a) pont, 137. §].

A Sz.-i Városi Bíróság nyomozási bírája 2004. május hó 4. napján kelt végzésével, amellyel az ügyésznek V. A. előzetes letartóztatásnak elrendelésére irányuló indítványát elutasította, a gyanúsított szabadlábra helyezését rendelte el, és vele szemben az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig Sz. város területére lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el.

Az elsőfokú végzés indokolásának lényege a következő.

A megyei rendőr-főkapitányság V. A., L. A. és O. A. gyanúsítottakkal szemben folytat büntetőeljárást 1 rb., a Btk. 263. § (1) bekezdésébe ütköző robbanóanyaggal vagy robbantószerrel visszaélés bűntette és 1 rb., a Btk. 324. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő rongálás vétségének megalapozott gyanúja miatt.

A megalapozott gyanú szerint V. A. és L. A. gyanúsítottak 2004. május 1-jén 14 és 15 óra között engedély nélkül tartott pirotechnikai termékek felhasználásával robbanóanyag és robbantószerkezet készítésével felrobbantottak egy használaton kívüli 20 méteres kéményt, amely a robbanás következtében összeomlott, s a jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint ezzel 150 000 forint rongálási kár keletkezett.

V. A. gyanúsított meghatalmazott védője jelenlétében a gyanúsítottkénti kihallgatása során feltáró, beismerő vallomást tett. A megalapozott gyanút megfelelően alátámasztják társainak a ránézve tett terhelő vallomásai, továbbá az eljárás során kihallgatott személyek nyilatkozatai és a keletkezett okirati bizonyítékok is.

A városi ügyészség V. A. gyanúsított előzetes letartóztatásba helyezését indítványozta a Be. 129. § (2) bekezdés a), b) és c) pontjaiban meghatározott okokból.

A városi bíróság az alábbiakban kifejtettek alapján a megalapozott gyanú rögzítése mellett az ügyész által hivatkozott különös okokat nem látta megállapíthatónak.

Tényként állapítható meg, hogy a nyomozó hatóság L. A. és O. A. gyanúsítottak kihallgatását követően 2004. május 2-án 02.32 órakor bocsátott ki elfogatóparancsot V. A.-val szemben, aki még azon a napon reggel 11.40 órát megelőzően, meghatalmazott védőjével jelentkezett a megyei rendőr-főkapitányságon, majd 11.40 órakor vallomást tett.

A városi bíróság álláspontja szerint abból a nem cáfolható körülményekből, hogy V. A. a bűncselekmény megvalósítását követő éjszakán nem tartózkodott a hatóság előtt ismert lakcímen, majd néhány óra elteltét követően önként jelentkezett, nem következik a törvényalkotó által megkívánt, és a Be. 129. § (2) bekezdés a) pontjának I. fordulatában írott különös ok, vagyis az a tény, hogy nevezett megszökött, továbbá a nyomozó hatóság elő elrejtőzött, következésképpen a városi bíróság a jelen ügy körülményeit vizsgálva, és egyébként objektíve sem kíván a "megszökött és az elrejtőzött" kitételeknek szigorúan szűk értelmezést adni.

Egyébként már a városi bíróság, és a másodfokú bíróság is többször rámutatott, a gyanúsított-társak közötti összebeszélés veszélyére történő hivatkozás nem alapozza meg a Be. 129. § (2) bekezdés c) pontjában írottakat, továbbá az ügyész által hivatkozott "a még fel nem derített kilétű személyeknél található esetleges fellelhető tárgyi bizonyítási eszközök megsemmisítésének veszélye" az eljárás jelen stádiumában és a rendelkezésre álló nyomozati iratokban szereplő információkat figyelembe véve is oly mértékben feltételezéseken alapul, hogy ez ugyancsak nem alapozhatja meg a hivatkozott különös okot.