A Kúria Kfv.35748/2015/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 165. §, 170. §, 171. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az adóbírság és a késedelmi pótlék csökkentésének szempontjai.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.748/2015/5.szám

A Kúria a dr. Balla Szilárd Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Balla Szilárd irodavezető ügyvéd) által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Kecskeméti Mária jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága jogutódja alperes ellen, adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. május 14. napján kelt 12.K.27.069/2014/18. számú ítélete ellen az alperes által 19. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

A Kúria a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.069/2014/18. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a támadott adóbírságra és késedelmi pótlékra vonatkozó részében hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét e körben is elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 (huszonötezer) felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 331.500 (háromszázharmincegyezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú adóhatóság felperesnél 2009. és 2010. évek tekintetében innovációs járulék adónemre kiterjedően bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le. Az elsőfokú adóhatóság feltárta, hogy a K. Alapítványtól 2009-ben beszerzett kutatási jelentés, valamint az E. Alapítványtól 2010-ben beszerzett kutatási jelentés nem minősül kutatás-fejlesztésnek, figyelemmel a kutatási és innovációs alapról szóló 2003. évi XC. törvény (a továbbiakban: Kia. tv.) 4. § (1)-(3), 12. § a-e) pontjaira, illetve a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának (a továbbiakban: SZTNH) szakvéleményére. Ennek tükrében a felperes jogellenesen csökkentette az innovációs járulék összegét a vizsgált években.

Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 7.096.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, valamint 2.129.000 Ft adóbírságot és 1.186.000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.

Az elsőfokú adóhatóság az adóbírság kiszabása során az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 170. § (1) bekezdése, valamint 171. § (1) bekezdése alkalmazásával az eset összes körülményeit - így különösen az adóhiány keletkezését, a felperes jogellenes magatartásának súlyát, gyakoriságát - mérlegelve arra a megállapításra jutott, hogy 30%-os mértékű adóbírság kiszabása indokolt. Az adóbírság további mérséklésére, illetve kiszabásának mellőzésére nem látott lehetőséget, mivel a felperes annak keletkezését nagyobb fokú gondosság mellett elkerülhette volna, illetve a felperes szakképzett könyvelővel rendelkezik. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések egyértelműen szabályozottak. A felperes nem járt el körültekintően, hiszen észlelnie kellett volna, hogy a kutatási jelentésben már meglévő ismeretek leírása valósult meg, nincs benne semmilyen új elmélet, eljárás. Az adóhatóság a felperes javára értékelte, hogy hasonló mulasztás miatt korábban nem volt szankcionálva, és a felperes törekedett a tanulmány hasznosítására.

Az elsőfokú adóhatóság a késedelmi pótlék tekintetében kivételes méltányosságra okot adó körülményt nem állapított meg, ennek megfelelően a pótlékfizetés kezdő napjaként az Art. 165. § (1) bekezdésében lefektetett általános szabályt alkalmazta, azaz az esedékesség napjától számolta fel a késedelmi pótlékot.

Alperes az elsőfokú határozatot a 3521311477. számú határozatával helybenhagyta azzal, hogy az elsőfokú adóhatóság helyesen járt el a 30%-os bírságmérték alkalmazásánál, a felperes javára és terhére értékelhető körülményeket egyaránt figyelembe vette. Az alperes a jogorvoslati eljárás során kivételes méltányosságra okot adó körülményt nem észlelt, így az adóbírság csökkentését nem talált indokoltnak. Megjegyezte továbbá azt, hogy a bírság kiszabásakor az adóhatóságnak nem áll módjában figyelembe venni, hogy a felperes jóhiszeműen alkalmazta-e az innovációs járulék csökkentésének lehetőségét, hiszen az adózó felelős a csökkentés jogszerűségéért.

Felperes elsődleges kereseti kérelme az alperesi határozat - elsőfokú határozatra is kiterjedő - megváltoztatására és a terhére megállapított adókülönbözet, adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék törlésére irányult. Másodlagosan kérte, hogy a bíróság az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - akként változtassa meg, hogy a kiszabott adóbírságot és késedelmi pótlékot törölje, amennyiben pedig erre nem lát lehetőséget, úgy mérsékelje. A harmadlagos kereseti kérelme az alperesi határozat - elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezésére irányult.

A felperes egyfelől vitatta azt, hogy a vonatkozó kutatási jelentések költségével jogellenesen csökkentette az innovációs járulékot, másfelől sérelmezte az adóbírság alkalmazott mértékét és a késedelmi pótlék általános szabályok szerint felszámított összegét. Előadása szerint vele szemben nem alkalmazhatók a jogkövetkezmények, mert a gondos és körültekintő magatartás követelményét teljesítette.

Az adóbírság tekintetében jogszabálysértőnek tartotta a határozat azon megállapítását, hogy az adóhatóság nem mérlegelhette azt a körülményt, hogy a felperes tudta, vagy tudhatta-e, hogy a tanulmányt más részére is értékesítették-e már. Álláspontja szerint az adóhatóság ezen megállapítása sértette az Art. 171. § (1) bekezdését és az Art. 97. § (6) bekezdését, mert az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló körülményeket is köteles feltárni. Kifogásolta az adóhatóság azon megállapítását is, hogy a felperes nagyobb fokú gondosság mellett elkerülhette volna az adóhiány keletkezését, illetve hogy az adózó szakképzett könyvelővel rendelkezik.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a per főtárgya tekintetében elutasította. A felperes a perben - az elsőfokú bíróság bizonyítási teherrel kapcsolatos tájékoztatása ellenére - elmulasztotta bizonyítani, hogy a beszerzett kutatási jelentések olyan kutatás-fejlesztési tevékenységnek minősülnek, amelyekre alapítható az innovációs járulék csökkentése. A felperes csak az egyik jelentéssel kapcsolatban tett indítványt igazságügyi szakértő kirendelésére, amit később visszavont. Az elsőfokú bíróság a bizonyítatlanságot felperes terhére értékelte.

Az elsőfokú bíróság helyt adott felperes keresetének a jogkövetkezmények tekintetében. Az alperesi határozatot az adóbírság és a késedelmi pótlék vonatkozásában hatályon kívül helyezte és e körben az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítélet érvelése szerint ahhoz, hogy az Art. 170. § (1) bekezdésében fő szabályként meghatározott 50%-nál alacsonyabb mértékben szabja ki az adóhatóság az adóbírságot, két törvényi feltétel együttes bekövetkezése szükséges: egyrészt a kivételes méltánylást érdemlő körülmények fennállása, másrészt, hogy a körülményekből megállapíthatóan az adózó, vagy intézkedő képviselője, megbízottja igazoltan az adott helyzetben tőle elvárható körültekintéssel járt el. E két konjunktív feltétel egyikének hiányában az adóbírság mérséklésére, mellőzésére nem kerülhet sor.