A Fővárosi Ítélőtábla Bf.20/2013/8. számú határozata emberrablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 16. §, 37. §, 38. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 339. §, 348. §, 349. §, 352. §, 371. §, 372. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Sebe Mária

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.1153/2011/103., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.20/2013/8.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

3.Bf.20/2013/8.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2014. január hó 8. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

Az emberrablás bűntette miatt I.r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2012. december hó 5. napján kelt 31.B.1153/2011/103. számú ítéletét III.r., V.r. és X.r. vádlottakkal szemben megváltoztatja.

A vádlottak cselekményét a 2012. évi C. törvény 368. § (1) bekezdésébe ütköző társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettének minősíti, mely X.r. vádlott tekintetében kísérleti szakban maradt.

V.r. vádlott szabadságvesztés büntetését 8 (nyolc) hónapi börtönre enyhíti.

A vádlottat előzetes mentesítésben részesíti.

A III.r. és V.r. vádlottak a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a büntetésük kétharmad részének kitöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra.

X.r. vádlott pénzbüntetése napi tételét és végösszegét 1.000 (egyezer) forintra illetve 200.000,- (kettőszázezer) forintra enyhíti.

Az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításával a pénzbüntetésből 104.000,- (egyszáznégyezer) forintot tekint lerovottnak.

Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből X.r. vádlott köteles az államnak megfizetni 153.000,- (egyszázötvenháromezer) forint bűnügyi költséget, míg az állam terhén maradó bűnügyi költség összege helyesen: 470.887,- (négyszázhetvenezer-nyolcszáznyolcvanhét) forint.

A folytonos tárgyalás napjai közül mellőzi a 2012. szeptember 19. napját, ugyanakkor a felsorolást 2012. március 23. napjával kiegészíti.

..... vádlott megjelölése az elsőfokú ítélet rendelkező részének 4. oldalán helyesen X.r. .

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét III.r., V.r. és X.r. vádlottakkal szemben helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 20.000,- (húszezer) forint bűnügyi költséget X.r. vádlott köteles az államnak megfizetni.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A Fővárosi Törvényszék 2012. december hó 5. napján kihirdetett 31.B.1153/2011/103. számú ítéletével III.r. és V.r. vádlottakat társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettében (1978. évi IV. törvény 273.§ (1) bek.), míg X.r. vádlottat társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettének kísérletében (1978. évi IV. törvény 273.§ (1) bek., Btk. 16.§-a) mondta ki bűnösnek.

Ezért III.r. vádlottat egy év két hónap börtönbüntetésre, V.r. vádlottat pedig egy év négy hónap börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását mindkettőjüknél kettő évi próbaidőre felfüggesztette.

X.r. vádlottal szemben 200 napi tétel, 2500 forint napi összegű, azaz 500.000 forint végösszegű pénzbüntetést szabott ki.

A büntetésekbe - a börtönbüntetés végrehajtásának elrendelése esetére - beszámította az előzetes fogvatartásban töltött időt.

Rendelkezett továbbá a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ügydöntő határozatot az ügyész valamennyi vádlott tekintetében tudomásul vette.

Az ítélet ellen III.r. és X.r. vádlottak a fellebbezés irányának megjelölése nélkül, védőik a terheltek felmentése érdekében, míg V.r. vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést.

A III.r. vádlott védője a bejelentett fellebbezést változatlanul fenntartotta.

A felmentés tekintetében azzal érvelt, hogy az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan, mivel a törvényszék a megállapított tényekből helytelen következtetést vont le, amikor III.r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettében megállapította.

Nem III. r. vádlott hívta a KIKA Áruházhoz a vádlott-társait, hanem I.r. és II.r. vádlottak és ezek a személyek III. r. vádlottal szemben is fenyegető magatartást tanúsítottak, amit xy tanú vallomása alátámaszt. Ezért volt szükség arra, hogy III.r. vádlott sógora (nővére élettársa) segítségével személyi védelmet biztosítson magának. II.r. vádlott megfenyegette III. r. vádlottat hogy ha nem valós a követelése, eltöri vagy levágja a kezét. Ebből a tényből is arra vonható következtetés, hogy a III.r. vádlott félt és nem működött együtt az I-II.r. vádlottak embereivel.