A Fővárosi Ítélőtábla Bf.369/2013/7. számú határozata vesztegetés bűntette tárgyában. Bírók: Lassó Gábor, Révész Tamásné, Ujvári Ákos

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.369/2013/7. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2014. év május hó 6. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

végzést:

A 2 rb. költségvetési szerv dolgozója által elkövetett vesztegetés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntető ügyben a Budapest Környéki Törvényszék 2013. év május hó 23. napján kelt 16.B.52/2011/29. számú ítéletét helybenhagyja.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Budapest Környéki Törvényszék a 2013. május 23. napján kelt 16.B.52/2011/29. számú ítéletével a vádlottat az ellene 2 rb. vesztegetés vétsége (Btk.251.§ (1) bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be a vádlott terhére: a tényállás 1. pontja tekintetében felmentés miatt bűnösség megállapítása érdekében, a tényállás 2. pontja vonatkozásában pedig a felmentés indokának megváltoztatása, bűncselekmény hiánya helyett bizonyítottság hiányának megállapítása érdekében. Utóbb perorvoslatának írásbeli indokolásában a tényállás 1. pontja körében a fellebbezése irányát megváltoztatta, e tekintetben az ítélet megalapozatlansága és indokolási kötelezettség elmulasztása miatt az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. A tényállás 2. pontja tekintetében fellebbezését fenntartva az ítélet korábbi kifogása szerinti megváltozatását indítványozta.

Az ítélet ellen a vádlott és védője a tényállás 1. pontjánál a felmentés indokának módosítása, bizonyítottság hiánya helyett bűncselekmény hiányának megállapítása érdekében jelentettek be perorvoslatot.

A védő fellebbezését írásban is megindokolta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörében megalapozott tényállást állapított meg. Annak alapján a tényállás 1. pontja tekintetében is sor kerülhet arra, hogy a bíróság bűncselekmény hiányában mentse fel a vádlottat. A törvényi tényállás ugyanis a jogtalan előny kérését tilalmazza, az esetleges ráutaló magatartás a törvény kiterjesztő értelmezését jelentené. Indítványozta ezért az elsőfokú ítélet helybenhagyását azzal, hogy az ítélőtábla az 1. vádpont alóli felmentés indokát módosítsa és azt ugyancsak bűncselekmény hiányára változtassa meg.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.754/2013/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint mindkét tényállási pont esetében a tényállás megalapozatlan és részben iratellenes. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a sértettek saját, kézzel írt feljelentésében foglaltakat, továbbá nem értékelte megfelelően a sértettek, a tanú-1, a tanú-2, a tanú-3 és a tanú-4 tárgyaláson tett következetes vallomását. Sérelmezte, hogy a törvényszék figyelmen kívül hagyta a tanú-5 vallomását, aki tudta, hogy a sértett magától akart hálapénzt adni a vádlottnak, aki azt kevesellte. Iratellenesnek találta annak rögzítését, miszerint nem lehetett megállapítani, hogy a vádlott hálapénzt, vagy jogtalan előnyt vett volna át a sértettől. Az ítélet indokolását hiányosnak, önellentmondónak találta. Érvelése szerint a bíróság nem adott magyarázatot arra, hogy a tényállást miért a vádlotti vallomásra alapította az egybehangzó tanúvallomásokkal szemben.

A bizonyítási hiányosságok miatt a tényállást a Be.351.§ (2) bekezdés a./ és c./ pontjaiban írt okokból oly mértékben megalapozatlannak ítélte, amely a másodfokú eljárásban nem küszöbölhető ki. Emellett az indokolási kötelezettség elmulasztása miatt a Be.373.§ (1) bekezdés III/a. pontjában írt eljárási szabálysértést is megvalósultnak látta. Erre figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. A Be.378.§ (2) bekezdésére utalással arra is indítványt tett, hogy az ítélőtábla rendelkezzen akként, hogy az ügyet a Székesfehérvári Törvényszék tárgyalja.

A nyilvános ülésen a vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, távolmaradása a nyilvános ülés megtartását nem akadályozta.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője mindenben az átiratban foglaltak szerint szólalt fel, s az abban írt indítványt tette.

A védő felszólalásában fellebbezését fenntartotta, hivatkozott a perorvoslata írásbeli indokolásában részletezett indokaira. A fellebbviteli főügyészség átiratában kifogásolt hiányosságokkal nem értett egyet, véleménye szerint az ügyészség lényegében a mérlegeléssel megállapított tényállást támadja. Álláspontja szerint a tényállás megalapozott, indokolása megfelelő, így semmi okot nem látott az ítélet hatályon kívül helyezésére.

A fellebbezések nem alaposak.

A Fővárosi Ítélőtábla kétirányú perorvoslatok folytán bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárását. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályok megtartásával ügyfelderítési kötelezettségének a lehetőségek keretein belül teljességgel eleget tett. Igen részletesen meghallgatta a vádlottat és valamennyi tanút, akik bármilyen információval rendelkeztek az eseményekről. Korábbi nyomozati vallomásaikat elébük tárta, nyilatkoztatta őket az esetleges ellentétekre, továbbá beszerezte a 2. tényállási ponttal összefüggésbe hozható polgári ügy iratait. A bizonyítási eljárás alaposságát mutatja, hogy a már meghallgatott tanúkat visszaidézte, a tanú-6ot, a tanú-4et és a tanú-7et szembesítette, továbbá egymás jelenlétében nyilatkoztatta a sértettet, és az asszisztenseket is.