A Kúria Pfv.22067/2012/6. számú precedensképes határozata. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 86. §, 87. §] Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Mészáros Mátyás

A határozat elvi tartalma:

Nem állapítható meg az 1959. évi IV. tv. 86. §-ának hatálya alá tartozó know-how elsajátítása és felhasználása egy ötlet szintjén felmerült elképzelés esetében, ezért a felperes nem tarthat igényt arra, hogy a felhasználó részeltesse annak vagyoni eredményében. 1959. IV. Tv. 86. § (3), 1959. IV. Tv. 87. § (2)

***********

Pfv.IV.22.067/2012/6.szám

A Kúria az Orgován Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Orgován István ügyvéd) által képviselt felperesnek a .. jogtanácsos által képviselt Honvédelmi Minisztérium alperes ellen szellemi alkotás felhasználása miatt a Fővárosi Törvényszék előtt 22.P.27.389/2010. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.692/2012/6. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes által 37. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 3.500.000 (Hárommillió-ötszázezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet alapjául szolgáló releváns tényállás szerint a felperes ..én a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál (SZTNH) a .. vonatkozó szabadalmi bejelentéssel élt. A leírás 2. pontjának tartalma: "2.1. A tartalékerő egy, a HM-től független, de annak felügyelete alatt lévő Szervezet rész, amely őrzi-védi a HM létesítményeit.

2.2. Ez a Szervezet HM őrző-védő munkára csak olyan 18-52 év közötti személyeket oszt be, akikkel a Magyar Honvédség önkéntes tartalékosi szerződést kötött. Ha a HM a tartalékosokat behívja, a szervezet jogosult és köteles egyéb állományával a HM létesítmények átmeneti őrzés-védelméről gondoskodni.

2.3. A megoldás újszerű, mert

2.3.1. a költségvetés megtakarítja a külön készenléti díjat, mégis meg tudja oldani a feszítő tartalékos problémát,

2.3.2. a HM létesítményeit önkéntes tartalékos katonák őrzik, akik esküt tettek,

2.3.3. ez a megoldás nem alkotmányellenes (ugyanis a Szervezet más őrző-védő munkát is vállalhat, ahová bárkit beoszthat), míg ha a HM eszközölné közvetlenül ezt a megoldást, úgy az sértené az esélyegyenlőséget a munkához jutás területén. A Szervezetnél ez esetben a tartalékosok őrző-védő munkája fix, a többi alkalmazotté pedig a megrendelésektől függ."

A szabadalmi leírást a 141/2008. (V.16.) Kormányrendelet felhatalmazása alapján másnap megtekintette a HM Fejlesztési és Logisztikai Ügynökségének kirendelt megbízottja, aki nem kezdeményezte a bejelentés államtitokká minősítését.

2010. október 17-én .. államtitkár a .. című műsorában nyilatkozott a tartalékos rendszerrel kapcsolatos elképzelésekről.

2010. november 2-án a felperes önkéntes műleírást nyújtott be az SZTNH-hoz, azonban végül szabadalmi oltalmat nem igényelt.

A felperes keresetében 90.000.000 forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk. 86. § (3) bekezdése és 87. § (2) bekezdése alapján. Keresetét arra alapította, hogy az önkéntes védelmi tartalékosok vonatkozásában a honvédelmi törvény módosítása, a HM által a szabadalmi leírásból megismert know-how-nak minősülő ötletét tartalmazza, vagyis azt, hogy a laktanyák őrzését ne szerződéses úton oldja meg az alperes, hanem a jelenleg biztonsági őrként szolgáló személyek legyenek egyben tartalékosok is, mert így nem szükséges részükre havi 30.000 forint készenléti díjat fizetni. Az alperes 2011. januárjától 2047 fő tartalékos fegyveres biztonsági őrt állított be, így 60.000.000 forint a havi megtakarítás, ami öt évre számítottan 3,6 milliárd forint és ennek 2,5 %-ában határozta meg az igényelt térítés összegét.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította: a felperes nem bizonyította, hogy szellemi alkotását az alperes megszerezte, illetve hogy az olyan jellegű, amelyet törvényi védelem illet meg. A hivatal tájékoztatása alapján elfogadta igazoltnak, hogy a jogszabályi felhatalmazás alapján az alperes a szabadalmi leírást a benyújtást követő napon megismerte, azonban az abban megfogalmazott ötlet nem érte el azt a szintet, ami egy önálló szervezési megoldás know-how-vá minősítéséhez szükséges és a törvénymódosításban nem is azt valósította meg maradéktalanul. Voltak ugyan hasonlóságok a felperesi elgondolás és a jogszabályi megoldás között a tartalékosi erő tekintetében, de ez nem olyan mértékű, ami jogsérelmet eredményezne. Az események sorrendjére utalva úgy ítélte meg, hogy az időbeli történések is kizárják a felperesi ötlet alperesi megvalósíthatóságát. A törvényi szabályozásban tükröződő tartalom nem egyezik meg a felperes által 2010. októberében benyújtott szabadalmi leírással, az egyezés csupán annyi, hogy a személyi állomány részben azonos körből kerül ki, de ez önmagában nem jelenti azt, hogy az alperes a felperes ötletét valósította volna meg. Az egyezés költségmegtakarítást, pénzben kifejezhető hasznot nem is eredményez.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A Ptk. 86. és 87. §-a alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes szervezési ötlete nem minősül know-how-nak és a törvénymódosításban megfogalmazott alperesi megoldás nem azonos a felperesi elgondolással, így az alperesi felhasználás nem állapítható meg. Kifejtette, hogy a felperes a perben nem bizonyította: az általa szervezési ötletnek nevezett ismeret know-how szintű védelem alatt áll és azt az alperes engedélye nélkül jogellenesen felhasználta.

Miután a védelem lajstromozatlan, ebből következően a jogsérelemre hivatkozó személynek kell bizonyítani azt, hogy a másik fél a védelem alatt álló ismeretet vagy tapasztalatot elsajátította és felhasználta. A know-how vagyoni értéke lényegében annak az eredménye, hogy alkotó tevékenység útján, jellemzően gazdasági, műszaki, szervezési ismeretek és tapasztalok révén, társadalmilag széles körben alkalmazható tudásanyag jön létre. Jelen esetben azonban ilyen szintű ismerethalmaz felperesi kidolgozása nem állapítható meg, mert a szabadalmi leírás még az önkéntes tartalékos katonai szolgálat részelemét sem dolgozta ki oly módon, ami a törvénymódosítás alapját képezné. A szabadalmi leírás 2. pontjában a felperes valójában nem a tartalékosi rendszer kialakításával foglalkozik, hanem arra koncentrál, hogy a katonai létesítmények őrzését hogyan lehetne a tartalékos állománnyal költséghatékonyan, önkéntes alapon és az alkotmányos elveknek megfelelően megoldani. Tehát az önkéntes tartalékos rendszert alárendeli a HM létesítmények őrzés-védelmének annak érdekében, hogy a feladat ellátásáért a jövőben ne kelljen külön készenléti díjat fizetni.