A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31261/2021/4. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. § (1) bek.] Bírók: Laczó Adrienn Lilla, Orosz Andrea, Szalai Beatrix

A határozat elvi tartalma:

Írásbeli jognyilatkozat átvételének megtagadása és a jognyilatkozatot tartalmazó okirat átadása egészen nem történik meg a jognyilatkozat címzettjének magatartása okán. Ennek bizonyításához az Mt. nem írja elő a jegyzőkönyv felvételének kötelezettségét, kizárólag a bizonyíthatóság érdekében indokolt. A szabad bizonyítás rendszeréből eredően nem kizárólag több tanú egybehangzó előadása alapján fogadhatja el a bíróság a fél tényállítását bizonyítottnak.

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék M.70539/2020/23., *Fővárosi Ítélőtábla Mf.31261/2021/4.*, Kúria Mfv.10061/2022/2.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

2.Mf.31.261/2021/4.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Schiffer és Társai Ügyvédi Iroda (cím5, ügyintéző: dr. Schiffer András ügyvéd) által képviselt Felperes1 (Cím2) felperesnek - a Dr. Tóth Ügyvédi Iroda (cím6, ügyintéző: Pászthoryné dr. Tóth Mária ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 28.M.70.539/2020/23. számú és - 27. sorszám alatt kijavított - ítélete ellen az alperes 24. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

végzést:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 58.718 (ötvennyolcezer-hétszáztizennyolc) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

A le nem rótt forint 46.974 (negyvenhatezer-kilencszázhetvennégy) forint kereseti és 62.632 (hatvankétezer-hatszázharminckét) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítélete és az alapjául szolgáló tényállás

[1] A Budapest Környéki Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma 28.M.70.539/2020/23. szám alatt meghozott és 27. sorszámú végzéssel kijavított ítéletével a felperes közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetése körében előterjesztett keresetének helytadva kötelezte az alperest 782.901 forint elmaradt munkabér megfizetésére a felperes javára, és 39.000 forint eljárási illeték viselésére.

[2] Az általa megállapított tényállás szerint a felperes 2020. január 2-ától dolgozott az alperesnél közalkalmazotti jogviszonyban, családsegítő munkakörben. A kinevezésben a próbaidőt 2020. január 2-tól április 1. napjáig határozta meg az alperes. 2020. március 10-19. napja között a felperes betegállományban volt.

[3] Az alperes 2020. március 31. napjával próbaidő alatt indokolás nélkül megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. tanú2 alperesi foglalkoztatott 2020. március 31-én megjelent a felperes lakóhelyén a jogviszonnyal kapcsolatos ügyintézés céljából. A jogviszony megszüntetésére vonatkozó, 2020. április 14-én postára adott okiratot a felperes 2020. április 17-én vette át.

[4] Az elsőfokú bíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 25. § (2) bekezdés f) pontjának fa) alpontja, és a 2. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 22. § (3) bekezdése, 24. § (4) bekezdése és 45. § (5) bekezdése alapján kifejtette, hogy a kereset elbírálása körében abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az alperes a próbaidő alatt - jogszerűen - szüntette-e meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, és 2020. március 31-én a megszüntető okirat kézbesítése szabályszerűen megtörtént-e. Rögzítette, hogy mindezek bizonyítása az alperest terhelte.

[5] Rögzítette továbbá, hogy a felek 2020. március 31-i események, a kézbesítés megtörténte körében eltérő állítást tettek. Az alperes érvelése szerint a felmondást megkísérelte átadni, azonban a felperes annak átvételét megtagadta. Ellenben a felperes azt állította, hogy az alperes alkalmazottja, tanú2 nem adott át felmondás megjelölésű okiratot és ilyet nem is említett. A bizonyítási eljárás során az eseményről készült jegyzőkönyvek tartalmának és tanú2 tanúvallomásának egybevetésével úgy ítélte meg, hogy a felek eltérő tényállításai okán a rendelkezésre álló adatok alapján ítéleti bizonyossággal nem volt megállapítható a szabályos kézbesítés megtörténte. tanú2 ugyan azt állította, hogy a felperes az okiratot elolvasta és úgy nyilatkozott, hogy azt nem veszi át, majd ezt követően a felperes telefonon is beszélt az intézményvezetővel és annak befejezte után sem kívánta átvenni a jogviszony megszüntetésére vonatkozó okiratot, de ezeket az állításokat a felperes tagadta és a szembesítés sem vezetett eredményre.

[6] Nem tulajdonított perdöntő jelentőséget annak, hogy az alperes korábban közölt-e szóban a felmondást, mivel az indokolás nélküli próbaidő alatti megszüntetés esetén a jogszabály az írásbeli formát kötelező jelleggel írja elő. A formai, valamint tartalmi követelmények betartása elengedhetetlen ahhoz, hogy a munkavállaló az alapvetően aszimmetrikus jellegű munkajogviszonyban a jogait gyakorolhassa. Bár a felperes betegállományát követően nem jelent meg a munkahelyén, mindez nem jelentette azt, hogy a jogviszonyát megszűntnek tekintette. Az alperes ugyanis megerősítette, hogy a felperes részére a gyermeke miatti keresőképtelenség lejártát követően a járványhelyzetre tekintettel otthoni munkavégzést rendelt el. Azzal, hogy a felperes úgy nyilatkozott, hogy látta a felmondást, de azt gondolta, hogy a későbbiekben kapja meg a munkáltató által aláírt okiratot, mindösszesen az nyert igazolást, hogy a felperes tudatában volt annak, hogy a munkaviszonya megszüntetésre kerülhet. Bár nem kereste a későbbiekben alperessel a kapcsolatot a jogviszonya körüli helyzet tisztázása érdekében, de ez nem jelenti azt, hogy a próbaidő alatti felmondást írásban, szabályszerűen közölte volna vele az alperes.

[7] Hangsúlyozta, hogy az Mt. 22. § (3) bekezdése alapján az írásba foglalt megállapodást csak írásban lehet megszüntetni, mindez azt a célt szolgálja, hogy az esetleges későbbi jogvitákban a bizonyítékok a fél rendelkezésére álljanak. Ugyanezért indokolt a nyilatkozat átadása, illetve annak megkísérlése során több jelenlévő tanú aláírásával ellátott jegyzőkönyv felvétele, vagy az események egyéb hitelt érdemlő módon történő dokumentálása.

[8] Nem fogadta el az alperes érvelését a perbeli események időbeli láncolatának értékeléssel kapcsolatosan sem, miszerint a 2020. március 9-én a felperessel szóban közölt tájékoztatás a jogviszony megszüntetésével kapcsolatosan, illetve a munkaeszközök átadás-átvételének megtörténte és az, hogy a felperes távolmaradt március 31-ét követően a munkavégzéstől szintén azt igazolja, hogy a felperes is tudta, hogy jogviszonya a próbaidő alatt megszüntetésre került. E körben ugyanis kizárólag azt kellett vizsgálni, hogy az alperes a próbaidő alatt a megszüntetésre vonatkozó okiratot szabályszerűen kézbesítette-e a felperesnek, mindehhez pedig szükséges az okirat átadásának tényleges megtörténte is az Mt. 24. § (1) bekezdése alapján. A közlés ugyanis az átadással hatályosul, nem a felek szándékaival, gondolataival való közléssel. A közlés szabályszerűségét nem igazolhatja az a körülmény sem, hogy a felperes a postai úton történt kézbesítést követően rövid időn belül keresettel élt.