A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30328/2008/6. számú határozata vállalkozói díjkövetelés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 329. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Salamonné dr. Solymosi Ibolya

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.40252/2005/40., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40527/2007/5., *Kúria Gfv.30328/2008/6.*

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.IX.30.328/2008/6.szám

A Magyar Köztársaság Nevében !

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Bányai Péter ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Czugler Péter Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 5.G.40.252/2005. szám alatt indult és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.527/2007/5. számú ítéletével befejezett perében az említett jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.527/2007/5. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1,000.000 (Egymillió) forint felülvizsgálati perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az S. Rt. mint szállító, valamint a C. Rt. mint faktor által 2001. január 16-án megkötött határozatlan időre szóló faktorálási keretszerződés (a továbbiakban: keretszerződés) szerint az S. Rt. átruházta a C. Rt-re a szerződés mellékletben meghatározott belföldi vevőivel szemben a keretszerződés aláírása után keletkező összes számlakövetelését vételárelőleg, illetve - esedékességkor - vételár megfizetése mellett. Az alperes mint megrendelő és az S. Rt. mint vállalkozó által 2002. május 7-én megkötött vállalkozási szerződés szerint az S. Rt. az alperes megrendelése alapján összesen 301,250.000 Ft összegű bruttó vállalkozási díj ellenében műemlék helyreállítási és restaurálási munkák elvégzését vállalta. Az S. Rt. és a C. Rt. által megkötött keretszerződés 6. sorszámú, 2002. június 20-ai módosítása a keretszerződés elválaszthatatlan részét képező mellékletében faktorált vevőként - a faktorálási feltételek rögzítése mellett - az alperest is feltüntette. A keretszerződés módosításának napján - 2002. június 20-án - az S. Rt. mint szállító, az alperes mint vevő, valamint a C. Rt. képviselői aláírták a "nyilatkozat faktorálásról" elnevezésű okiratot. A nyilatkozat rögzítette, hogy az S. Rt. a C. Rt-re ruházta át az alperessel szembeni összes (jelenlegi és jövőben keletkező) követelését és az alperes tudomásul vette, hogy fizetési kötelezettségeit - az S. Rt és a C. Rt. együttes eltérő rendelkezéséig - a C. Rt. bankszámlájára kell teljesítenie. A nyilatkozat azt is tartalmazta, hogy az S. Rt. az engedményezést nem jogosult visszavonni.

Az S. Rt. a perbeli vállalkozási szerződés alapján kiállított első, 143. sorszámú részszámláján feltüntette, hogy a C. Rt. részére kell teljesíteni, de az alperes - az S. Rt-vel 2002. július 1-jén megkötött megállapodás alapján - az első részszámla összegét az S. Rt-nek fizette ki. Az S. Rt. azonban utóbb, az alperes tévedésére hivatkozva az első részszámlán megjelölt vállalkozási díjat a C. Rt-nek megfizette. Az S. Rt. 53,762.500 Ft vállalkozói díjról 2002. augusztus 21-én 175. sorszámú, 2002. október 9-én pedig 64,283.250 Ft vállalkozói díjról 212. sorszámú részszámlákat állított ki (második és harmadik részszámlák), majd az alperest arról értesítette, hogy e számlákból eredő követelését az L. Rt-re engedményezte. Az alperes az engedményezést tudomásul vette, és a 175. és 212. részszámlák alapján az L. Rt. részére teljesített. Az S. Rt. a keretszerződés alapján ugyanezen részszámlákat a C. Rt-hez is benyújtotta és a C. Rt. az S. Rt. részére összesen 58,879.125 Ft-ot e számlák alapján megfizetett.

Miután az S. Rt. elismerte, hogy a vállalkozási szerződésben megjelölt munkák további finanszírozására nem képes, az alperessel 2002. november 21-én megállapodott a vállalkozási szerződés megszüntetéséről azzal, hogy a vállalkozási szerződésben megjelölt munkák elvégzésével kapcsolatos alvállalkozói szerződések tekintetében az alperes megrendelőként az S. Rt. helyébe lép.

Az S. Rt. a C. Rt. és készfizető kezesként N. G. - az S. Rt. törvényes képviselője - által 2003. december 10-én létrejött megállapodás alapján N. G. a 175. és 212. sorszámú részszámlákra tekintettel 51,334.380 Ft-ot fizetett ki a C. Rt-nek, mely összeget a 175. sorszámú számlakövetelésre elszámoltak.

A C. Rt. 2004. november 19-én megkötött engedményezési szerződéssel a 175. és 212. sorszámú számlákból eredő, összesen 66,711.370 Ft összegű tőkekövetelését és annak járulékait a felperesre engedményezte és erről az alperest értesítette.

A felperes keresetében 66,711.370 Ft és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes - mely 26,647.925 Ft és járulékai erejéig beszámítási kifogást is előterjesztett arra hivatkozással, hogy az S. Rt-vel kötött megállapodás alapján ilyen összegű vállalkozói díjat fizetett ki az S. Rt. helyett az alvállalkozóknak - a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság az alperest 66,711.370 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte.

Tényként állapította meg, hogy az S. Rt. a keretszerződés módosításával a C. Rt-re ruházta át az alperessel szembeni számlaköveteléseit, és erről az alperes tudomást szerzett. Figyelemmel arra, hogy az átruházó nyilatkozat visszavonására az S. Rt. egyoldalúan nem volt jogosult, az alperes nem hivatkozhat arra, hogy a C. Rt-re is kiterjedő hatállyal utóbb megállapodott - egyébként a C. Rt. tudta nélkül - az S. Rt-vel a 2002. június 20-án kelt háromoldalú faktorálási nyilatkozat figyelmen kívül hagyásáról. 2002. június 20-a után az alperes már csak a C. Rt. részére teljesíthetett volna, ezért a felperes mint a C. Rt. jogutódja jogosult volt az alperessel szemben érvényesíteni a 175. és 212. sorszámú részszámlák alapján fennálló követelését.

Az alperes és az S. Rt. 2002. november 21-ei megállapodásából kitűnően az alperes csak a jövőre nézve vállalta át az S. Rt-t terhelő alvállalkozói díjak megfizetését, a megelőző időszakban történt teljesítések alapján az S. Rt-t terhelte az alvállalkozói díjak kifizetése. Az alperes a Ptk. 329.§ (3) bekezdésében írtakra tekintettel a beszámításra azért nem jogosult, mert a faktorálásról már 2002. június 20-án tudomást szerzett, az S. Rt-vel szembeni megtérítési igénye pedig csak 2002. december 10-e után nyílt meg figyelemmel arra, hogy a vállalkozói díjakat csak ezt követően fizette meg az S. Rt. alvállalkozóinak.

Az alperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság 5. sorszámú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság szerint az alperes alaptalanul hivatkozott a felperes perbeli legitimációjának hiányára. A vállalkozói díjkövetelés faktorálásához a vállalkozási szerződés szerint az alperes hozzájárulására nem volt szükség, és nem volt szükség az alperes hozzájárulására ahhoz sem, hogy a C. Rt. a perbeli követeléseket a felperesre engedményezze.