BH 1983.11.434 I. Az, hogy a nyilvánosan, megbotránkoztató módon elkövetett tettlegességnek személyes indítéka is van, önmagában nem zárja ki a garázdaság megállapítását [Btk. 271. §].

II. A lakhelyelhagyási tilalom alkalmazásának előfeltételei, tartama és a bíróság ezzel kapcsolatos tennivalói [Be. 99., 92. §].

Az első fokú bíróság a vádlottat garázdaság vétsége és könnyű testi sértés vétsége miatt - halmazati büntetésként - 6 hónapi szabadságvesztésre mint főbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra mint mellékbüntetésre ítélte.

A tényállás az alábbiakban összegezhető.

A 28 éves vádlott büntetlen előéletű ugyan, de 1979 óta 18 esetben szabtak ki vele szemben szabálysértési elzárást a rendőri felügyelet szabályainak megszegése miatt. Munkaviszonya nincs. Esetenként kőműves kisiparos apja mellett segédkezik.

A vádbeli napon a vádlott a délelőtti órákban italos állapotban, jegy nélkül akart bemenni a strandra, amely előzőleg ún. szabadstrandként működött. A pénztárosnő - a 16 éves sértett - felszólította, hogy váltson jegyet. A vádlott ekkor kijelentette, hogy erre nem hajlandó, és fizetés nélkül is bemegy a strand területére. Amikor azt a választ kapta, hogy ezt jegy nélkül nem teheti, közelebb lépett az általa nem ismert sértetthez, kezével megragadta a vállát, majd tenyérháttal olyan erővel ütötte arcul, hogy a lány állkapcsa kiugrott a helyéről.

A strandon tartózkodók közül többen felfigyeltek a vádlott tevékenységére, akit egy barátja elvitt a helyszínről. Egy fiatalember utána ment és követelte, hogy a síró pénztárosnőtől kérjen bocsánatot, mert ha nem, nagyon megverik.

Erre a vádlott bocsánatot kért.

A sértett még aznap feljelentést tett a vádlott ellen és orvosi igazolást is csatolt, amely szerint 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.

I. Az irányadó tényállás alapján az első fokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére.

A garázdaság tekintetében a védelem azon a címen kérte a felmentést, hogy a vádlott - védekezése szerint - személyes indokból ütötte meg a sértettet. Arra hivatkozott ugyanis az eljárás során, hogy összetévesztette egy lánnyal, aki állítása szerint korábban bizonyos ruhaneműit eltulajdonította.

A megyei bíróság nem értett egyet a járásbíróság ítéletében kifejtett azzal az indokkal, mely szerint amennyiben a vádlottnak ez a védekezése elfogadható lett volna, úgy személyes indítékára is figyelemmel "cselekménye a garázdaság törvényi tényállását nem valósította volna meg".

A garázdaság szándékos, de nem célzatos bűncselekmény. Az elkövetőnek azzal kell tisztában lennie, hogy erőszakos magatartása kihívóan közösségellenes, és ezért alkalmas mások megbotránkoztatására vagy riadalom kiváltására. E vonatkozásban nem feltétlenül szükséges az egyenes szándék megléte. Ebből következően az elkövetés helye és egyéb körülményei olyan cselekményt is tényállásszerűvé tehetnek, amely esetleg személyes indokból fakad. A nyári időben igen látogatott strand kötelességét teljesítő fiatal pénztárosnőjének durva, nyilvános bántalmazása akkor is megbotránkoztató, riadalmat keltő, ha az elkövetőnek esetleg valamilyen személyes okból eredő kifogásolnivalója van vele szemben.

Minderre tekintettel a cselekménynek jogi értékelése helytálló.

A halmazati büntetés kiszabása során a megyei bíróság a járásbíróság által helyesen felismert erősen kifogásolható életvezetés mellett további súlyosítóként látta figyelembe veendőnek, hogy a vádlott munkája közben bántalmazta a fiatal lányt.