BH 1992.10.654 A szavatossági igény elévülésére vonatkozó rendelkezések alkalmazásának mellőzése annak folytán, hogy az építési munka vállalkozója szerződésben jótállási kötelezettséget vállalt [Ptk. 207. § (1) bek., 248. §].

A felperes keresetet indított az I. r. alperes ellen malomüzem falszárítási munkáinak kijavítása iránt. Előadta, hogy a per tárgyát képező munkákra az I. r. alperessel kötött szerződést, a munkák műszaki átadás-átvétele pedig 1984. február 20-án történt. 1989 szeptemberében észlelte, hogy az érintett falfelületek nedvesek, ezért 1989. szeptember 29-én felszólította az I. r. alperest a munka megvizsgálására. A felperes az I. r. alperessel a kereset szerint sikertelen egyeztetéseket folytatott, közben pedig költségvetést készíttetett a kijavítási munkákra vonatkozóan, amelyek várhatóan 656 339 Ft-ot tesznek ki. Kifejtette, hogy követelését szavatossági igényre alapítja, megjegyezve, hogy az I. r. alperes a szerződésben 15 évi "garanciát" vállalt. Másodlagos igényként a szavatossági igénnyel azonos tartalmú kártérítési követelést terjesztett elő.

Az I. r. alperes elsősorban elévülésre hivatkozással kérte a kereset elutasítását. Közölte, hogy véleménye szerint a felperesnek kellő gondosság mellett a szigetelési munkákat követő egy éven belül már észlelnie kellett volna az esetleges hibát. Arra tekintettel, hogy időközben az I. r. alperesnek a munkákat végző kivitelező szervezetében változás történt, a "jogutódként" szereplő II. r. és III. r. alperesek ellen kereseteket indított, közvetlen marasztalásukat kérve 656 339 Ft és kamatai tekintetében.

Az első fokú eljárás során az ügyek egyesítését követően megtartott tárgyaláson a felperes közölte, hogy keresetét elsősorban jótállás jogcímén kívánja fenntartani, és elsődleges igényként természetbeni kijavítást kér.

Az I. r. alperes a tárgyaláson közölte, hogy a szerződésben szereplő vállalása valójában nem jótállásra vonatkozott, hanem a jogszabályra utalással a kötelező alkalmassági idő 10 évről 15 évre való meghosszabbítását jelentette. Fenntartotta elévülési kifogását.

A felperes előadta, hogy a hibát a kötelező alkalmassági időn belül, 1989. szeptember 29-én ismerte fel.

A III. r. alperes kérte az ellene indított kereset elutasítását, és csatlakozott az I. r. alperes elévülésre vonatkozó álláspontjához.

Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A szakvélemény szerint az utólagos falszigetelési munkák eredményessége a befejezést követő 6-12 hónap elteltével megállapítható, egyes esetekben ez az időszak esetleg másfél év is lehet. A falak kiszáradását, illetve nedvesedését nem csupán műszeres vizsgálattal, hanem érzékszervi észlelés alapján biztonsággal meg lehet állapítani. A vizsgált épület falainak állapota az alkalmazott szigetelés részleges eredményére utal. A kijavítási munkák költségvetési összegét a szakértő a szükséges munkaműveletekkel arányban állónak találta.

A szakvéleményre adott észrevételében az I. r. alperes közölte, hogy elévülési kifogását fenntartja. Hangsúlyozta, hogy a felperesi követelés alapját képező hiba nem tekinthető rejtett hibának. Megjegyezte, hogy álláspontja szerint a felperes a Legfelsőbb Bíróság GK 41. számú állásfoglalása alapján sem érvényesítheti igényét. A II. r. alperes is észrevételeket tett a szakvéleményre, és csatlakozott az I. r. alperes elévülési kifogásához, kérve a kereset elutasítását.