Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

Bővebben

Bíró, ügytárgy keresése

A keresőmezőbe Írjon be bírónevet, az ügyre jellemző kulcsszót (pl. az ügytárgy részletét).

Válogasson a megjelenő gyorstalálatokból.

Bővebben

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

Bővebben

EH 1999.159 Egyház nem hozható létre elsődlegesen gazdasági-jövedelemszerzési célra [1990. évi IV. tv. 8. § (1) bek.].[1]

Az I. t. Vallási Közösség képviseletében Sz. Albert és S. Viktor mint a közösség képviselői kérelmet nyújtottak be a Fővárosi Bírósághoz, melyben kérték, hogy a bíróság a Vallási Közösséget az egyházak nyilvántartásába vezesse be. Kérelmükhöz a közösség alapszabályát, a közösség megalakulásakor, 1997. március 21-én készült jegyzőkönyvet, tagnévsort, valamint a képviselők és testületi tagok nyilatkozatát csatolták.

Az elsőfokú bíróság végzésével a kérelmező nyilvántartásba vételét megtagadta, rámutatva, hogy a kérelmező esetében a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény (továbbiakban: Ltv.) 8. § (1) bekezdésében foglalt törvényi feltételek nem állnak fenn, mert a kérelmező vallási közösség tagjai számára nem szabja meg, hogy miben higgyenek, ugyanakkor tevékenységük az igaz magyar őstörténelem tanulmányozása, értékének felkutatása által a magyar nemzet és magyar faj szolgálatára irányul. Az elsőfokú bíróság szerint a kérelmező vallási közösség tevékenysége az isten-ember kapcsolatból nem általában az embert, mint személyt, hanem egy nemzethez tartozó egyedet, a magyart értékesebb "fajként" kiemelve kizárólag ennek az értékeit, képességét, tudását, illetőleg ezek kibontakozását szolgálja, ilyen szempontból tehát faji megkülönböztetésnek tekinthető. Az azonos hitelveket magában foglaló vallásos tanok hiányában - figyelemmel a kiterjedt gazdasági tevékenységre is - az elsőfokú bíróság a nyilvántartásba vételt az Ltv. 8. § (1) és (2) bekezdésében írt feltételek hiányában megtagadta.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező fellebbezett, annak megváltoztatása és a kérelemnek helyt adó másodfokú határozat hozatala iránt. Fellebbezésében előadta, hogy álláspontja szerint az alapszabály 1-23. pontjaiban leírt gazdasági tevékenység a bejegyzésnek semmiképpen akadálya nem lehet, mert valamilyen gazdasági tevékenységet minden egyház végez, minden vallási tevékenységnek anyagi vonzata is van. A fellebbezésben előadottak szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy a bejegyzéshez szükséges hittételek és szertartásrend jelenléte nem állapítható meg, illetőleg, hogy a kérelmező a magyarság magasabbrendűségét hirdeti.

A fellebbezés nem alapos.

A Magyar Köztársaság Alkotmánya az alapvető állampolgári jogok között biztosítja a lelkiismereti jogokat és a vallás szabad gyakorlásának a jogát. Az Alkotmány 60. § (2) bekezdése kimondja, hogy a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságának a joga magában foglalja a vallás, vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását vagy elfogadását, és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen nyilvánosan, vagy magánkörben kinyilváníthassa, vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolhassa, vagy taníthassa. A lelkiismereti és vallásszabadság érvényre juttatása érdekében hozta meg az Országgyűlés az 1990. évi IV. törvényt, melynek 8. § (2) bekezdése kimondja, hogy egyház minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapítható, amely az Alkotmánnyal nem ellentétes és amely törvénybe nem ütközik.

Az Ltv. 8. § (1) bekezdése szerint az azonos hitelveket követők, vallásuk gyakorlása céljából, önkormányzattal rendelkező vallási közösséget, vallásfelekezetet, egyházat hozhatnak létre.

Az Ltv. ezen rendelkezése tehát azt kívánja meg, hogy a vallási közösség létrehozása vallás gyakorlásának céljából történjen.

A kérelmezők által benyújtott alapszabály 2/1-7. pontja részletezi azokat a célokat, amelyek érdekében a közösség alakult, majd ezt követően 3/1-23. pont alatt részletezi a közösség jogait. E körben mondja ki, hogy a közösség joga részvényt jegyezni egy másik társaság, klub vagy szervezet számára, továbbá támogatva venni és eladni mindenfajta cikket, árut, folyékony vagy szilárd élelmet, megvásárolni, bérbe venni, elcserélni vagy egyéb módon megszerezni földeket, épületeket, dologi vagy személyi könnyítéseket és tulajdonokat, illetve olyan jogokat és privilégiumokat, amelyek a közösség céljaihoz szükségesek lehetnek. Jogosult a közösség továbbá jutalmazni a teljesítést, vagy teljesítendő szolgálatokért természetes, illetve jogi személyeket, akik szolgálataikat a közösség nem biztosított bankjegyeinek, kötelezvényeinek és más értékpapírjainak elhelyezésében, az elhelyezés segítésében, illetve az elhelyezés garantálásában, a közösség alapításában vagy céljai támogatásában akár ügynöki úton, akár másképpen fejtették ki.

Az alapszabály 3/8. pontja szerint jogosult a közösség befektetni és kereskedelmi tevékenységet folytatni a közvetlenül fel nem használt pénzével oly módon, hogy az időről-időre alkalmasnak tűnik, továbbá a 3/9. pont szerint megkapni vagy más módon megszerezni valamely társaság vagy jogi személy részvényeit, kötelezettségeit és más biztosítékait. A 3/10. pont a közösség részére lehetővé kívánja tenni pénz hitelezését valamely természetes vagy jogi személy részére, illetve garantálni ugyanezek pénzbefizetési vagy egyéb szerződéses kötelezettségeinek teljesítését. Az alapszabály 3/12. pontja a közösség jogaként jelöli meg sorsolni, elfogadni, megforgatni, leértékelni, végrehajtani és kibocsátani kötelezvényeket, váltókat, terhelvényeket és egyéb átruházható, illetve átutalható eszközöket.

Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy a kérelmező kiterjedt gazdasági tevékenységet kíván folytatni. A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a közösség tevékenységében és vagyonában ez a gazdasági tevékenység a meghatározó, melyre figyelemmel az Ltv. 8. § (1) bekezdésében foglaltak valóban nem állnak fenn, adott esetben a vallási közösség létrehozása elsődlegesen nem vallás gyakorlásának céljából történt.

A fentieken túlmenően rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 4. § (2) bekezdésében írtak szerint az ezen törvény 3. § (1) bekezdésében meghatározott pénzügyi szolgáltatást kizárólag pénzügyi intézmény végezhet. Ilyen pénzügyi szolgáltatásnak minősül pénz kölcsönnyújtása, valamint betét gyűjtése és más visszafizetendő pénzeszköz nyilvánosságtól történő elfogadása. A kérelmező alapszabályában a közösség jogaként feltüntetett tevékenységek egy része tehát olyan szolgáltatás, melyet kizárólag pénzügyi intézmény végezhet, így az alapszabály ezen rendelkezései törvénybe ütközőek.

Mindezekre figyelemmel megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság helyesen járt el akkor, amikor a kérelmező bírósági nyilvántartásba vételét megtagadta.

Ezért a Legfelsőbb Bíróság az érdemben helyes elsőfokú bírósági végzést a Pp. 259. §-a alapján irányadó Pp. 253. § (2) bekezdésében írtak szerint helybenhagyta. (Legf. Bír. Kny. II. 28.776/1997. sz.)

Lábjegyzetek:

[1] Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 1998.338 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.