A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22063/2009/9. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 121. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád, Szabó Julia

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.22072/2007/24., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20240/2009/3., *Kúria Pfv.22063/2009/9.* (BH 2011.1.7)

***********

Pfv.I.22.063/2009/9.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Lévai Emőke pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek dr. Kozma Zoltán ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű, III. rendű alperesek ellen tulajdonjog megállapítása iránt a Fővárosi Bíróságon 21.P.22.072/2007. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 2009. március 11. napján meghozott 3.Pf.20.240/2009/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 33. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.20.240/2009/3. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja;

kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - 15 nap alatt - az I. rendű alperesnek 125.000 (Százhuszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget;

a felperes pártfogó ügyvédjének az államot terhelő munkadíját 7.500 (Hétezer-ötszáz) forintban állapítja meg és felhívja a Legfelsőbb Bíróság Költségvetési és Ellátási Főosztályát, hogy a felperes pártfogó ügyvédje részére ezt, az ÁFA-t is magában foglaló összeget utalja ki.

A le nem rótt 660.000 (Hatszázhatvanezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A z.-i 431. hrsz. alatti ingatlan 139/240 tulajdoni hányadát az 1970. június 13-án kelt adásvételi szerződés alapján a felperes szerezte meg, amelyet az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztek. Az eladó az ezt meghaladó 101/240 tulajdoni hányadát az 1974. április 9-én kelt adásvételi szerződéssel É. G.-nek adta el, akinek halálát követően azt végrendeleti öröklés jogcímén a III. rendű alperes szerezte meg.

A felperes és É. G. 1974. április 9-én és november 22-én megállapodást kötöttek, melynek értelmében É. G. vállalta, hogy 30.000 forint ellenérték fejében hozzájárul a 101/240 tulajdoni hányadának 71/240 hányadra történő módosítására. Az építésügyi hatóság 1974. július 12-én a perbeli ingatlanra fennmaradási, építési és telekmegosztási engedélyt adott. A megállapodás alapján az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés 1975. november 12-én megtörtént. Eszerint a perbeli ingatlan 169/240 tulajdoni hányada a felperes, 71/240 tulajdoni hányada É. G. javára került bejegyezésre.

É. G. az 1976. augusztus 30-én kelt adásvételi szerződéssel a perbeli ingatlan 101/240 tulajdoni hányadát eladta az I. rendű alperesnek és szüleinek. A tulajdonosváltozást, valamint az I. rendű alperes tulajdoni hányadára a haszonélvezeti jogot bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba. A felperes tiltakozott e bejegyzés ellen a földhivatalnál arra hivatkozva, hogy nem tudott a felek által kötött megállapodásról. A földhivatal 1977. január 20-án értesítette a felperest, hogy a 6683/1976. számú határozattal a 101/240 tulajdoni hányadra bejegyezte a tulajdonjogot az 1976. augusztus 30-án kelt szerződésben megjelölt vevők javára.

A felperes valamint az I. rendű alperes és szülei között több per is indult az ingatlan tulajdonjogával kapcsolatban. A S.-i Járásbíróság a P.20.109/1979. szám alatt folyamatban volt perben elutasította a felperes keresetét, melyben az 1974. évi és 1976. évi szerződések érvénytelenségének megállapítását, illetve azok módosítását kérte olyan módon, hogy őt az ingatlanból 165,3 négyszögöl terület tulajdonjoga illesse meg. Az ítélet utalt a S.-i Járásbíróság előtt P.20.478/1978. számon folyamatban volt perre, amelyben a felperes annak megállapítását kérte, hogy a szerződések helyes értelmezésével őt a perbeli ingatlanon 159/240 tulajdoni hányad illeti meg. A bíróság a felperesnek ezt a keresetét is elutasította arra hivatkozással, hogy a felperes tulajdonjogát az 1970-es szerződés alapján helyesen jegyezték be. Az ítéletben írtak szerint a tervezett telekmegosztás nem valósult meg.

A felperes újabb pert indított az 1976. augusztus 30-i szerződés érvénytelenségének és hatálytalanságának megállapítása iránt. Az S.-i Városi Bíróság a P.20.154/1994/1. számú végzésével a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította. Ezt a végzést az S. Megyei Bíróság az 1.Pf.20.997/1994/1. számú végzésével helybenhagyta. A jogerős végzést a Legfelsőbb Bíróság a Pfv.20.857/1995/6. számú végzésével hatályában fenntartotta azzal az indokolással, hogy korábban ugyanezen tárgyban már jogerős határozat született.

Az S.-i Városi Bíróság az 1.P.20.178/1998/15. számú ítéletével - melyet az S. Megyei Bíróság az 1989. január 25-én meghozott 2.Pf.20.732/1988/15. számú ítéletével helybenhagyott - a perbeli ingatlan közös tulajdonát úgy szűntette meg, hogy a felperes 139/240 tulajdoni hányadát 350.625 forint megváltási ár ellenében az I. rendű alperes szüleinek a tulajdonába adta, a II. rendű alperes haszonélvezeti jogának fenntartása mellett. A földhivatal az ítélet alapján 1990. május 11-én az I. rendű alperes szüleinek tulajdonjogát bejegyezte az ingatlan-nyilvántartásba.

A felperes - többször módosított - kereseti kérelmében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a közös tulajdon jogerős megszüntetése óta eltelt időben az ingatlanilletőség szakadatlan, sajátjakénti birtoklásával megszerezte a perbeli ingatlan 169/240 tulajdoni hányadát, kérte ez alapján a tulajdonjogának bejegyzését és az alperesek ennek tűrésére való kötelezését. Másodlagosan a Ptk. 117. (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű alperes javára szóló 1976. évi adásvételi szerződés 30/240 tulajdoni hányad tekintetében érvénytelen. Indokolásul arra hivatkozott, hogy az É. G. és a közte 1974. november 22-én létrejött adásvételi szerződés kiegészítésében foglaltak szerint ez a 30 négyszögölnyi terület a tulajdonában volt az 1976. évi adásvétel idején, így arról a III. rendű alperes jogelődje, É. G. érvényesen nem rendelkezhetett. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként kérte a 30/240 arányú tulajdonjoga bejegyzését és az alperesek ennek tűrésére való kötelezését.

Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.