BH 1995.1.12 A nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatásnak minősített cselekmény - a háborúban elesett szovjet katonák emlékművére a hozzátartozók által elhelyezett koszorú eltávolítása - miatti elítélés semmissé nyilvánításának nem akadálya, hogy a cselekmény önmagában kegyeletsértést is megvalósítana, ha ezt a látszólagos eszmei halmazat szabályai nem zárnák ki [1992. XI. tv. l. §, 2. § (1) bek.].

A kérelmezőt a járásbíróság a Btk. korábban hatályos 148. §-a (1) bekezdésének d) pontjába ütköző és a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő nagy nyilvánosság előtt elkövetett izgatás bűntette miatt 1 év 4 hónapi börtönbüntetésre, valamint 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Büntetésből 1982. november 6. napján - egy év letöltése után - egynegyed feltételes kedvezménnyel szabadult. 1989-ben a bíróság a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól bírósági mentesítésben részesítette.

A jogerős ítéletben foglalt tényállás szerint az elkövetéskor a fiatalkor határát néhány héttel meghaladó életkorú, szakközépiskolai tanuló kérelmező 1981. november 5. napján az esti órákig tartó italozás után, az enyhe-közepes fok határán levő alkoholos állapotban a város főterén 20 óra 15 perc körüli időben a vasrácsos kapu kinyitásával bement a szovjet hősi emlékmű elkerített területére, majd az emlékmű talapzatára fellépve a hősi halált halt szovjet katonák hozzátartozói által hozott és ott elhelyezett, cirillbetűs táblákkal ellátott 2 db művirág koszorút letépte, és azokat az emlékmű mellett levő sétányra dobta ki. Ezt követően az emlékmű talapzatán elhelyezett virágcserepet is kidobta az elkerített helyről, majd eltávozott a helyszínről. Kb. 1. óra elteltével újból megjelent a helyszínen, és ekkor az általa leszakított és kidobott koszorúkat egy avarhalom alá rejtette.

A kérelmező az elítélés semmissé nyilvánítása iránt kérelmet nyújtott be az elsőfokon eljárt bírósághoz.

Az elsőfokú bíróság az elítélés semmissé nyilvánítását megtagadta. Határozatában kifejtette, hogy az 1992. évi XI. törvény 1. §-ának rendelkezései a törvényben taxatíve felsorolt bűncselekmények semmissé nyilvánítását csak abban az esetben teszik lehetővé, ha a bűncselekmény elkövetése a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzített alapjogok gyakorlását vagy az abban foglalt elvek és célok megvalósítását jelentette. Az indokolás szerint kétségtelen az, hogy a kérelmező a korábbiakban részletezett magatartásával a szabad véleménynyilvánítás egyik formáját gyakorolta, ennyiben a vonatkozó alapjog által biztosított jogosítványaival élt, ennek megfelelően az elítélés alapjául szolgáló cselekmény a törvény 1. §-ának hatálya alá esne. Tekintettel azonban arra, hogy az alapjog gyakorlásának a szóban levő módja az egyezségokmány más rendelkezéseinek a sérelmét is jelentette, amennyiben az a világháborúban elesett szovjet katonák megsértésén keresztül (Btk. 181. §) mások jogainak vagy jó hírnevének a sérelméhez is vezetett, az elsőfokú bíróság az elítélés semmissé nyilvánítására ez okból törvényes lehetőséget nem látott.

A határozat a megtagadás további indokaként hivatkozott arra is, hogy a izgatás bűntettéhez viszonyítva lényegesen enyhébb törvényi büntetési tétellel fenyegetett kegyeletsértés vétségének lehetséges egyedüli büntetőjogi jogkövetkezményei az elítélés semmissé nyilvánítására irányuló eljárás keretében nem lehet a mérlegelés tárgya, így az egyébként semmisség alá eső bűntett mellett jelentkezik egy olyan bűncselekménytöbblet, amely az elítélés semmissé nyilvánítását kizárja.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező az elítélés semmissé nyilvánításának megtagadása miatt fellebbezést jelentett be.

A fellebbezés alapos.

Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az alkalmazandó jogszabály rendelkezéseit, és erre visszavezethetően törvényes indokok hiányában tagadta meg az elítélés semmissé nyilvánítását.