A Kúria Kfv.35068/2014/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (TÁMOGATÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [61/2009. (V. 14.) FVM rendelet 53. §] Bírók: Balogh Zsolt, Kozma György, Marosi Ildikó

A határozat elvi tartalma:

Az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés az ügyintézési határidő túllépése akkor, ha a határidő-túllépés következtében a másodfokú közigazgatási szerv olyan új jogszabályt alkalmaz, amely az ügyfélre hátrányosabb.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.IV.35.068/2014/6.szám

A Kúria a Dr. Jobbágy Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek az Ivanovits Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen támogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. október 14. napján kelt 4.K.27.208/2013/3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.208/2013/3. számú ítéletét és az alperes 218/2001/1/18/2010. és 218/2001/1/19/2010. számú határozatait - az elsőfokú közigazgatási határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárásra kötelezi.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 30.000 (harmincezer) forint elsőfokú- és 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes 2010. május 4-én a 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet) alapján az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból agrár-környezetgazdálkodási támogatást igényelt az MVH elsőfokú hatóságától. Az elsőfokú hatóság 2010. szeptember 21-én meghozott határozatában a támogatási kérelemnek helyt adott azzal, hogy az igénybe vehető támogatás pontos összegéről az MVH kifizetési kérelem alapján kifizetési határozatban dönt.

A felperes 2010. május 12-én kifizetési kérelmet terjesztett elő, amelynek az elsőfokú hatóság 2011. február 16-án meghozott határozatában részben helyt adott és a 2009/2010-es gazdasági évre 608.127 forint támogatás kifizetését rendelte el.

A felperes a következő, a 2010/2011 gazdasági évre 2011. április 20-án nyújtott be kifizetési kérelmet, melynek a hatóság 2011. december 16-án meghozott határozatában részben helyt adott és 595.969 forint támogatás kifizetését rendelte el.

A felperes az elsőfokú hatósághoz 2011. április 18-án érkezett beadványában bejelentette, hogy a szőlőültetvényeket - amire a támogatást igényelte - 2010. április 30-án kivágta, 2011. április 14-én pedig újratelepítette. A hatóság - a felperes területazonosítási kérelmével kapcsolatos eljárás saját hatáskörben való felülvizsgálata során - megállapította, hogy a felperes olyan területre nyújtott be kifizetési kérelmet, amelyre ténylegesen a szőlőültetvényt nem telepítette újra. Ezért az elsőfokú hatóság a 2012. június 1-jén meghozott határozatában a támogatási határozatát és a területazonosítási kérelem tárgyában hozott határozatát visszavonta, egyidejűleg a felperest az MVH agrár-környezetgazdálkodási támogatásból a Jogcímrendelet 53. § (3) bekezdése alapján kizárta. Az MVH elsőfokú hatósága egy másik határozatot is hozott, tekintettel arra, hogy a támogatásból való kizárás folytán a már kifizetett támogatás jogosulatlanul igénybe vett támogatásnak minősült. E második határozatában az elsőfokú hatóság a felperest 1.204.096 forint visszafizetésére kötelezte.

A felperes mindkét határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő. Az ügyben eljárt alperes, mint másodfokú hatóság a 2013. május 22-én meghozott határozatával a támogatásból kizáró határozatot helybenhagyta, a határozat indokolását annyiban módosította, hogy a támogatásból való kizárás jogalapját a Jogcímrendelet 53. § (6) bekezdés a) pontjában jelölte meg. Ez a határozat az elsőfokú hatóság által megállapított tényekkel egyetértett, az indokolást azért módosította, mert a másodfokú eljárás tartalma alatt jogszabályváltozás következett be 2012. december 23-ától hatályosan, ezért a döntést más jogalapra helyezte.

Ugyanezen a napon hozta meg az alperes határozatát, amelyben a jogosulatlanul igénybe vett támogatást visszakövetelő elsőfokú határozatot is helybenhagyta. E határozat a 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási tv.) 69. § (1) bekezdés e) pontján alapul.

A felperes mindkét közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Az ügyben eljárt Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a kereseteket elutasította.

A bíróságnak az ügyben azt kellett eldöntenie, hogy az alperes jogszerűen alapította-e a támogatásból kizáró és a visszafizetésre kötelező határozatát a Jogcímrendelet 2012. december 23-a után hatályos 53. § (6) bekezdés a) pontjára, erre tekintettel az ügyintézési határidő fellebbezési eljárásban való nem vitatott túllépése az ügy érdemére kiható jogszabálysértés-e.

A bíróság megállapította, hogy az alperes a 19. alszámú határozatát 2013. május 22-én hozta, így a Pp. 339/A. §-a alapján a határozat jogszerűségét ezen időpontban alkalmazandó jogszabályok tükrében kellett felülvizsgálni. A bíróság szerint helyes az alperes döntése, hogy a határozathozatal időpontjában hatályos Jogcímrendelet 81/C. §-a szerint a felperes támogatási ügyében - folyamatban lévő eljárás lévén - a Jogcímrendelet 2012. december 23-ától hatályos 27. §-át és 53. § (6) bekezdés a) pontját alkalmazta. A bíróság szerint alaptalanul állította a kereset, hogy a Jogcímrendeletnek a felperes terhére utóbb módosított rendelkezése vált alkalmazhatóvá, sértve az Eljárási tv. 5. § f) pontját.

A bíróság megállapította, hogy a Jogcímrendeletnek a perben alkalmazott módosítása csak pontosító jellegű, eltérő jogszabályszerkesztést takar, de érdemben a támogatási feltételeket és a felperes kötelezettségeit nem érintette. A bíróság szerint arra az esetre, ha az újratelepítés elmulasztása ellenére az ügyfél kifizetési kérelmet terjeszt elő, a 2012. december 23-a előtt hatályos 53. § (3) bekezdése épp úgy a támogatásból való kizárás következményét írja elő, mint a 2012. december 23-a után hatályos 53. § (6) bekezdés a) pontja.

A bíróság megállapította végül, hogy a Jogcímrendelet módosított rendelkezése valóban azért vált alkalmazandóvá a felperes ügyében, mert a másodfokú szerv a 19. alszámú határozatát 2013. május 22-én, a másodfokú ügyintézés határidejét - az alperes által sem vitatottan - jelentősen túllépve hozta meg. A bíróság szerint azonban ez olyan eljárási hiba, amelynek az ügy érdemére nincs kihatása, hiszen, hogy ha az ügyintézési határidőn belül járt volna el, akkor is ugyanazt a szankciót kellett volna alkalmaznia, csak azt a Jogcímrendelet eltérő rendelkezése alapozta volna meg.