BH 2006.10.322 Ha a túlélő házastárs az örökhagyó végrendelete alapján állagörökös, a leszármazók ötelesrészének számításánál az özvegyi haszonélvezeti jog értéke teherként nem vonható le - Az özvegy azonban a kötelesrész pénzben való kielégítése során nem juthat kedvezőtlenebb helyzetbe, mint ha javára szóló végrendelet nem lenne [Ptk. 616. §, 671. §, 679. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I-II. r. felpereseknek személyenként 214 700 forintot és annak 2003. március 6-ától a kifizetésig járó, az évi költségvetési törvényben meghatározott mértékű késedelmi kamatát kötelesrész címén.

Megállapította, hogy az alperes a kötelesrész megfizetéséért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és az alperest részperköltség megfizetésére kötelezte.

A megállapított tényállás szerint a felperesek a 2003. március 5-én elhunyt Z. L. örökhagyó gyermekei, az alperes örökhagyó második házastársa.

Az örökhagyó és az alperes 1985 januárjától tartottak fenn kapcsolatot. 1986. január 10-én élettársi kapcsolatot létesítettek, majd 1986. december 20-án házasságot kötöttek. Az örökhagyó és az alperes az élettársi kapcsolatuk fennállása alatt 1986. augusztus 18-án öröklési szerződést kötöttek, melyben az örökhagyó házas ingatlana 1/2-ére és minden ingó és ingatlan vagyonára tartása ellenében örököséül az alperest nevezte. A szerződést a hatósági osztály jóváhagyta. 1986. december 8-án pedig az örökhagyó és az alperes kölcsönösen egymás javára végrendelkeztek. Az örökhagyó - ügyvéd által készített írásbeli magánvégrendeletében - általános örökösévé az alperest nevezte.

Az örökhagyó halála utáni hagyatéki eljárásban az alperes a végrendelet alapján érvényesítette örökölési igényét. A felperesek a végrendelet érvényességét elismerték, de kötelesrészük kiadására igényt tartottak, melytől az alperes elzárkózott. Az eljárt közjegyző az örökhagyó hagyatékát: az n.-i 823/2. hrsz. alatti lakóházas ingatlan 2/4-ét - 900 000 forint értékben - teljes hatállyal a végrendelet alapján az alperes részére adta át.

A felperesek keresetükben kötelesrész kiadása jogcímén személyenként 250 000 forint, valamint ezen összeg 2003. március 6-ától a kifizetésig járó törvényes kamatai megfizetésére kérték az alperes kötelezését.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése többirányú volt. Elsődlegesen azzal érvelt, hogy az örökhagyóval öröklési szerződést kötött, amely az örökhagyó haláláig fennállt. A hagyatékra ezért a szerződés alapján jogosult és a felperesek kötelesrészre igényt nem tarthatnak. Másodlagosan az örökhagyó 1985-től való ápolása és gondozása ellenében 500 000 forint beszámítását kérte. Ezenfelül arra hivatkozott, hogy őt az általa meg nem örökölt vagyontárgyon özvegyi jog illeti, annak értéke életkorára tekintettel 150 000 forint, amellyel a felperesek "kötelesrészét kérte csökkenteni".

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában - egyebek mellett - úgy foglalt állást, hogy a peres felek viszonyában a végrendelet az irányadó és a Ptk. 661. §, 665. § (1) bekezdésére 671. § (1) bekezdésére és 672. § (1) bekezdésére alapította ítéleti döntését. A kötelesrész alapját az ingatlanhányad 1 000 000 forintos forgalmi értékét az alperes által viselt 142 165 forint temetési költséggel csökkentve 858 832 forintban, a felperesek kötelesrészét 214 700 forintban és ezen összeg Ptk. 301. § (1) bekezdésén alapuló késedelmi kamatában határozta meg. Az alperest ennek megfelelően marasztalta, rámutatva arra, hogy a kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni.

Az ítélet ellen a kereset elutasítása iránt az alperes fellebbezett a védekezésében foglaltakra alapozottan.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és a felpereseknek kötelesrész címén járó összeget személyenként 164 458 forintra és kamatára leszállította, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú ítélet indokolása szerint helyes az elsőfokú ítélet abban, hogy a felpereseknek kötelesrész jár, téves azonban annak összegszerűsége. A Ptk. 671. §-a szerint a kötelesrészt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni, azonban a Ptk. 677. § (1) bekezdésében írt hagyatéki tartozásokat figyelembe kell venni. A kötelesrész kifizetését megelőzik a Ptk. 677. § (1) bekezdés a)-b)-c) pontjában írott tartozások, így a haszonélvezeti jog értéke is, melyet az illetékrendelet [1990. évi XCIII. törvény 72. § (1) és (4) bekezdés a) pontja] szerint 200 000 forinttal vett egyenlőnek. A kötelesrész alapját ezen összeggel csökkentve, azt 657 832 forintban határozta meg, és a felperesek jutóját ennek megfelelően csökkentette.

A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének a kötelesrészre vonatkozó rendelkezése helybenhagyása iránt. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet a Ptk. 671. § (2) bekezdését sérti, amikor olyan vagyoni értékű jogot vont le a kötelesrész alapjából, amelyet az örökhagyó végrendeletében örökösére nem hagyott, és ezzel a kötelesrészre jogosultak jogait csorbította. A kötelesrész alapjának számítása során a Ptk. 677. § (1) bekezdés a), b) és c) pontja alapján haszonélvezeti jog értékének levonására mód nincsen.