BH 1999.2.69 Az öröklési szerződés kizárólag az örökhagyó részéről tartalmaz végrendelkezést, ezért az írásbeli magánvégrendelet érvényessége szempontjából az írni, olvasni tudás alaki követelményei kizárólag az örökhagyó vonatkozásában vizsgálandók [Ptk. 218. § (1) és (2) bek., 624. § (3) bek., 655. § (2) bek., 656. §, Pp. 196. § (1) és (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A megállapított tényállás szerint az alperes édesapja: id. K. I. örökhagyó 1994. december 9-én öröklési szerződést kötött a felperessel, amelynek értelmében ellátása, gondozása és egyéb szolgáltatások ellenében minden ingó és ingatlan vagyona örökösévé a felperest nevezte meg. Az öröklési szerződést a szerződő felek a felperes lakásán írták alá. Az örökhagyó 1995. március 27-én meghalt, haláláig a felperes "bizonyos tartási, gondozási ellátást" nyújtott az örökhagyónak. Az örökhagyó halála után indult hagyatéki eljárásban azonban a felperes előadta, hogy nevének aláírásán kívül írni, illetve olvasni nem tud, ezért az eljáró közjegyző a hagyatékot ideiglenes hatállyal a törvényes öröklés rendje szerint az örökhagyó gyermekének: az alperesnek adta át. Ilyen tényállás mellett az elsőfokú bíróság az öröklési szerződés érvényességének megállapítása iránti keresetet alaptalannak találta és megállapította, hogy az öröklési szerződés érvénytelen. A Ptk. 656. §-a szerint ugyanis az öröklési szerződés alakiságaira a végrendelet alakiságai irányadók. A Ptk. 624. §-ának (3) bekezdése értelmében azonban a vak, az írástudatlan, az olvasásra vagy nevének aláírására képtelen állapotban levő személy írásbeli magánvégrendeletet érvényesen nem tehet. Ezek az alaki szabályok öröklési szerződés esetében mindkét félre vonatkoznak; a perbeli öröklési szerződést tehát a szerződő felek érvényesen csak közokirati formában köthették volna meg. A felperes másodlagos - az alperes érdemtelenségének megállapítása iránti - keresete sem megalapozott. A felperes ugyanis a Ptk. 602. §-ában meghatározott egyik érdemtelenségi ok fennállását sem tudta bizonyítani.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy az örökhagyó és a felperes által 1994. december 9-én megkötött öröklési szerződés érvényes. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból téves jogi következtetést vont le. Az öröklési szerződés tartalmából, illetőleg a Ptk. 655. §-ának (2) bekezdéséből következik, hogy az öröklési szerződés kizárólag az örökhagyó részéről tartalmaz végrendelkezést, ezért az írásbeli magánvégrendelet érvényessége szempontjából az írni, olvasni tudás alaki követelményei kizárólag az örökhagyó vonatkozásában vizsgálandók. A tartást vállaló fél tekintetében az írni, olvasni nem tudáshoz a törvény az érvénytelenség jogkövetkezményét nem fűzi; a perbeni öröklési szerződés tehát érvényes.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be és az ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes írástudatlansága folytán az öröklési szerződés érvényességéhez a Ptk. 218. §-ának (2) bekezdése szerint közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat szükséges. A Pp. 196. §-a (1) és (3) bekezdésének azonban az öröklési szerződés nem felelt meg, nem tűnik ki ugyanis a szerződésből, hogy annak tartalmát a tanúk egyike megmagyarázta volna. Érvelt azzal is, hogy az örökhagyó szemén szürke hályog volt, és a perben ténylegesen nem derült ki, hogy ez mennyire befolyásolta az olvasásban; peradat ugyanis, hogy az egyik okirati tanú azért olvasta fel a szerződést, mert az örökhagyó nagyon rosszul látott. Azt sem tisztázták az eljárt bíróságok, hogy az öröklési szerződés aláírására a tanúk együttes jelenlétében került-e sor, vagy azt a szerződő felek utóbb írták alá. Az öröklési szerződés tartalma pedig arra utal, hogy a felperes az örökhagyó tartását az örökhagyó költségén vállalta, és ténylegesen csak gondozást nyújtott; jövedelmi viszonyai folytán egyébként saját költségén nem is tudott volna tartást nyújtani az örökhagyónak. Csak gondozásra, ápolásra pedig öröklési szerződés érvényesen nem köthető. "A felperes az öröklési szerződés érvényességének megállapítása iránt nyújtott be keresetet, ezért a másodfokú bíróságnak átfogóan vizsgálnia kellett volna a szerződést, annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság ezt csak részlegesen tette meg. A másodfokú bíróságnak a felülbírálat során a szerződés érvényességét alakilag és tartalmilag is kellett volna értékelnie, hogy megfelel-e a jogszabályi követelményeknek." Végül álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Ptk. 656. §-át, mert az öröklési szerződés kétoldalú jogügylet, ezért a végrendeleti alakiságoknak a szerződéses örökös vonatkozásában is fenn kell állniuk.

A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.

A jogerős ítélet felülvizsgálatának, illetőleg a felülvizsgálati kérelem alapján a döntés megváltoztatásának vagy hatályon kívül helyezésének a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében jogszabálysértés esetén van helye. A jogszabálysértés vonatkozhat eljárásjogi szabály vagy anyagi jogi szabály megsértésére. A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése pedig a felülvizsgálati kérelem keretei között engedi meg a jogerős határozat felülvizsgálatát.

A Ptk. 656. §-ában foglalt rendelkezésre tekintettel az öröklési szerződésre is érvényesül a Ptk. 653. §-ának az a rendelkezése, hogy megtámadására csak az arra jogosult által felhozott okok alapján van jogi lehetőség; érvénytelensége hivatalból nem, hanem csak akkor vehető figyelembe, ha arra az érdekelt hivatkozik. Téves tehát az az alperesi álláspont, hogy a másodfokú bíróságnak hivatalból kellett volna vizsgálnia: az öröklési szerződés az érvényességéhez megkívánt valamennyi feltételnek megfelelt-e. Olyan igény tekintetében viszont, amelyet a perben nem érvényesítettek, a felülvizsgálati eljárásban a jogszabálysértés megállapítása fogalmilag kizárt; a bíróság döntése ugyanis a Pp. 215. §-a értelmében nem terjedhet túl a kereseti kérelmen és az ellenkérelmen.