A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22191/2009/4. számú határozata közös vagyon megosztása (HÁZASTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 31. §]

Pfv.II.22.191/2009/4. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az ügyvéd által képviselt felperesnek az ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű és III. rendű alperesek ellen házasság felbontása és házastársi közös vagyon megosztása iránt a Sárvári Városi Bíróságnál 1.P.20.171/2007. számon megindított és a Vas Megyei Bíróságnak 6.Pf.20.307/2009/12. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 37. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 75.000 (Hetvenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget,

külön felhívásra az államnak pedig 177.900 (Egyszázhetvenhétezer-kilencszáz) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :

A felperes módosított keresetében az I. rendű alperessel kötött házasságának felbontását, valamint - egyebek mellett - a házastársi közös vagyon megosztását és ezen belül annak megállapítását kérte, hogy a S-L. Vendéglátó és Szolgáltató Kft. vagyonának fele része, valamint a s-i 2313. hrsz. alatt felvett, természetben S., A. J. u. 14. szám alatti ingatlan fele része a vagyonközösséghez tartozik. Kérte továbbá az említett vagyontárgyak közös tulajdonának az akként történő megszüntetését, hogy kötelezze a bíróság az I. rendű alperest a felperes 25 %-os mértékű üzletrész hányadának 2.147.752 forint, az 1/4 ingatlan tulajdoni hányadának pedig további 1.587.500 forint ellenérték fejében történő magához váltására. A keresetét a Csjt. 27. §-ának (1) és a Ptk. 578/G. §-ának (2) bekezdésére alapította arra való hivatkozással, hogy a házasságkötésüket megelőzően 1992. május 1. napjától az I. rendű alperessel élettársi kapcsolatban éltek együtt, és a S., K. utca 4. szám alatti ingatlanban az I. rendű alperes szüleivel a házasságkötés előtt és azt követően is közösen gazdálkodtak úgy, hogy a vállalkozói tevékenységekből eredő jövedelmet teljes egészében a II. rendű alperes kezelte. Közös gazdasági céljuk a család megfelelő szintű életszínvonalának a biztosítása, valamint a vállalkozás bővítése, és a vagyon gyarapítása volt, a S., A. J. utca 14. szám alatti ingatlant pedig a lakáshelyzetük megoldása céljából vásárolták meg.

Az alperesek a közös vagyon megosztása iránt előterjesztett kereset elutasítását kérték arra való hivatkozással, hogy a III. rendű alperesi kft. vagyona és a S., A. J. u. 14. szám alatti ingatlan teljes egészében az I. rendű alperes különvagyonát és a II. rendű alperes tulajdonát képezi. Nem vitatták, hogy a felperes a házasságkötés előtt az I. rendű alperesi szülők ingatlanában lakott, tagadták viszont azt, hogy a felperes és az I. rendű alperes a házasságkötés előtt - a közös gazdálkodásra is kiterjedő módon - élettársként együtt élt volna, továbbá, hogy a volt házasfelek az I. rendű alperesi szülőkkel valaha is közösen gazdálkodtak volna.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes és I. rendű alperes 1992. október 9-én kötött házasságát felbontotta, az 1993. április 1. napján született S. és 1996. február 7. napján született K. J. utónevű kiskorú gyermekeiket a felperes anyánál helyezte el és az I. rendű alperest gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte.

Megállapította, hogy a felperest a III. rendű alperesi kft. vonatkozásában 25%-os mértékű üzletrész illeti meg. Az így kialakult tulajdonközösséget megszüntette akként, hogy a felperes 25%-os mértékű üzletrészét I. rendű alperes tulajdonába adta 2.147.752 forint üzletrész ellenérték ellenében, mely összeg megfizetésére az I. rendű alperest 60 napos határidővel kötelezte. Megállapította, hogy a felperest a s-i 2313. helyrajzi szám alatt felvett belterületi A. J. utca 14. szám alatti ingatlan 1/8 része illeti meg házastársi közös vagyon jogcímén. Az így kialakult közös tulajdont oly módon szüntette meg, hogy a felperes 1/8 tulajdoni hányadát az I. rendű alperes tulajdonába adta 1.793.750 forint megváltási ár ellenében, mely összeg megfizetésére 60 napos teljesítési határidőt biztosított. A fentieket meghaladóan a keresetet elutasította.

Az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a volt házasfelek a házasságkötésüket megelőzően élettársi kapcsolatban éltek az alperesi szülői házban, és mindketten az I. rendű alperes családja által működtetett vállalkozásban tevékenykedtek, a házasságkötésüket követően pedig a felperesi szülőknél laktak.

1993. június 15-én a volt házastársak az I. rendű alperes édesanyjával: a jelen per II. rendű alperesével és néhai édesapjával közösen alapították a III. rendű alperesi kft.-t 2.500.000 forint törzstőkével, amelyből a II. rendű alperes és néhai házastársa törzsbetétje személyenként 600.000 forint, az I. rendű alperes törzsbetétje 1.100.000 forint, a felperesé pedig 200.000 forint volt.

Az I. rendű alperes édesapja, illetőleg a II. rendű alperes házastársa 1996. október 27-én elhunyt, és a hagyatékát a közjegyző az I. rendű alperesnek adta át a II. rendű alperes özvegyi haszonélvezeti jogával terhelten. Az I. rendű alperes örökölte meg a néhai édesapjának a perbeli kft.-ben levő üzletrészét is, az ennek alapjául szolgáló törzsbetét vonatkozásában azonban a II. rendű alperes az özvegyi haszonélvezeti jogáról lemondott.

Ezt követően a tagok a kft. tevékenységét kibővítették, tehergépkocsikat vásároltak, amelyekkel fuvarozásba kezdtek, és e tevékenységben az I. rendű alperes sofőrként is részt vett.

2000. május 6. napján a tagok a kft. törzstőkéjét 2.500.000 forintról 3.000.000 forintra emelték fel oly módon, hogy a felperes törzsbetétjének összege változatlan maradt, az I. rendű alperes törzsbetétje 1.950.000 forintra, II. rendű alperesé pedig 850.000 forintra emelkedett.

Időközben felperes - aki a közös gyermekek gondozása végett 6 éven át gyes-t, illetve gyed-et vett igénybe - újra munkába állott, az I. rendű alperes pedig a kft.-ben tevékenykedett fuvarozási és egyéb tevékenységi körben.

1998. április 7. napján az I. és II. rendű alperesek megvásárolták a S., A. J. utca 14. szám alatti házas ingatlant oly módon, hogy annak tulajdonjoga az I. rendű alperes, a holtig tartó haszonélvezeti joga pedig a II. rendű alperes javára került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba A szerződés megkötésnél a felperes személyesen nem vett részt, arról sem tájékoztatták, hogy a vételárat hogyan egyenlítették ki.

A volt házasfelek házassági életközössége 2004. február 21-én végleg megszakadt és a felperes a közös gyermekkel együtt a szüleihez költözött.

Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság a közös vagyon megosztása körében arra volt figyelemmel, hogy a III. rendű alperesi kft.-t a volt házastársak és az I. rendű alperesi szülők röviddel a házasfelek házasságkötését követően közösen alapították, de abban a felperes ennek ellenére is üzletrészt szerzett. Ez a tény pedig - az elsőfokú bíróság álláspontja szerint - arra utal, hogy az alperesi család ilyen módon ismerte el a felperesnek a vállalkozás alapját képező vendéglátó tevékenységben a házasságkötést megelőzően kifejtett tevékenységét.