62008CJ0219[1]

A Bíróság (második tanács) 2009. október 1-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Belga Királyság. Tagállami kötelezettségszegés - A szolgáltatásnyújtás szabadsága - Igazolt akadály - Harmadik ország állampolgárságával rendelkező munkavállaló kiküldetése. C-219/08. sz. ügy

C-219/08. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Belga Királyság

"Tagállami kötelezettségszegés - A szolgáltatásnyújtás szabadsága - Nem igazolt akadály - Harmadik ország állampolgárságával rendelkező munkavállaló kiküldetése"

Az ítélet összefoglalása

Szolgáltatásnyújtás szabadsága - Korlátozások - Harmadik állam állampolgárságával rendelkező munkavállalóknak valamely más tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás általi kiküldetése

(EK 49. cikk)

A szolgáltatás nyújtójának valamely tagállam általi kötelezése arra, hogy egy egyszerű előzetes nyilatkozatot nyújtson be arról, hogy a harmadik állam állampolgárságával rendelkező munkavállalók helyzete jogszerű abban a tagállamban, ahol ez a vállalkozás alkalmazza őket, különösen a lakóhelyüket, munkavállalási engedélyüket és társadalombiztosításukat illetően, olyan intézkedés, amely főszabály szerint nem haladja meg a szolgáltatásnyújtás szabadsága gyakorlásából eredő esetleges visszaélések megakadályozásához szükséges mértéket.

(vö. 16., 18. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2009. október 1-je(*)

"Tagállami kötelezettségszegés - A szolgáltatásnyújtás szabadsága - Nem igazolt akadály - Harmadik ország állampolgárságával rendelkező munkavállaló kiküldetése"

A C-219/08. sz. ügyben,

az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt

a Bírósághoz 2008. május 22-én

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: E. Traversa, J.-P. Keppenne és G. Rozet, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Belga Királyság (képviseli: C. Pochet, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Detry avocat)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök (előadó), J.-C. Bonichot, P. Kūris, L. Bay Larsen és C. Toader bírák,

főtanácsnok: J. Mazák,

hivatalvezető: M.-A. Gaudissart egységvezető,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. május 20-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Keresetlevelében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Belga Királyság, mivel a harmadik ország állampolgárságával rendelkező munkavállalóknak a közösségi vállalkozások által, szolgáltatásnyújtás keretében történő kiküldetése esetére a következőket követeli meg:

- a gazdasági tevékenység gyakorlásának előzetes engedélye;

- a munkáltató székhelye szerinti államban kiállított tartózkodási engedélynek a szolgáltatás befejezését követő három hónapig tartó érvényessége; és

- a munkavállalónak ugyanazon szolgáltatásnyújtó munkáltatónál legalább hat hónapja tartó alkalmazása;

nem teljesítette az EK 49. cikkből eredő kötelezettségeit.

Nemzeti jogi háttér

2 A 2000. július 20-i királyi rendelettel (a Moniteur belge 2000. augusztus 30-i száma, 29642. o.) módosított, 1999. április 30-i loi relative à l'occupation des travailleurs étrangers (a külföldi munkavállalók foglalkoztatásáról szóló törvény) (a Moniteur belge 1999. május 21-i száma, 17800. o.) értelmében a külföldi munkavállalónak és annak munkaadójának előzetesen munkavállalási engedélyt és foglalkoztatási engedélyt kell beszereznie. Mindazonáltal az említett törvény 7. cikkének (1) bekezdése kimondja:

"A király a Miniszterek Tanácsa által kibocsátott rendelettel mentesítheti a külföldi munkavállalók általa meghatározott csoportját a munkavállalási engedély beszerzésének kötelezettsége alól."

3 A 2003. február 6-i királyi rendelettel (a Moniteur belge 2003. február 27-i száma, 9583. o.) módosított, a külföldi munkavállalók foglalkoztatásáról szóló 1999. április 30-i törvény végrehajtásáról szóló 1999. június 9-i királyi rendelet (a Moniteur belge 1999. június 26-i száma, 24162. o.) 2. cikke értelmében:

"Mentesül a munkavállalási engedély beszerzésének kötelezettsége alól:

[...]

14° az a munkavállaló, aki nem állampolgára az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamának, de akit az Európai Gazdasági Térség valamely tagállamában székhellyel rendelkező vállalkozás foglalkoztat, és aki szolgáltatásnyújtás céljából lép Belgium területére, feltéve, hogy:

a) e munkavállaló az Európai Gazdasági Térség lakóhelye szerinti tagállamában három hónapot meghaladó tartózkodásra jogosult, vagy három hónapnál hosszabb időtartamra szóló tartózkodási engedéllyel rendelkezik;

b) e munkavállaló a lakóhelye szerinti tagállamban munkavállalási engedéllyel rendelkezik, amely legalább addig az időpontig érvényes, amikor a szolgáltatásnyújtást Belgiumban befejezi;

c) e munkavállaló szabályszerű munkaszerződéssel rendelkezik;

d) e munkavállaló legalább hat hónapja megszakítás nélkül a vállalkozás szolgálatában áll;

e) e munkavállaló rendelkezik a származási országába vagy a lakóhelye szerinti országba való visszatéréshez szükséges útlevéllel vagy tartózkodási engedéllyel, amely a szolgáltatásnyújtás befejezését követő három hónapig érvényes."

A pert megelőző eljárás

4 A Bizottság úgy vélte, hogy a harmadik ország állampolgárságával rendelkező, a Belga Királyságon kívüli más tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozások által foglalkoztatott munkavállalók kiküldetésére vonatkozóan a Belga királyság nem teljesítette az EK-Szerződés 59. cikkéből (jelenleg, módosítást követően EK 49. cikk) eredő kötelezettségeit, ezért 1997. március 25-i levelében felszólítást küldött az említett tagállamnak, amelyre az 1997. május 28-án levélben válaszolt.

5 1998. szeptember 9-én a Bizottság indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyre Belga Királyság 1998. november 30-i levelében válaszolt.

6 Újabb levélváltást követően a Bizottság 2005. július 13-i levelében indokolással ellátott kiegészítő véleményt bocsátott ki, amelyre a Belga királyság 2005. október 7-i levelében válaszolt.

7 Mivel a Bizottság a Belga Királyság válaszát nem találta kielégítőnek, a jelen kereset benyújtása mellett döntött.

A Bíróság előtti eljárás

8 A Bíróság elnöke 2008. október 9-i végzésével megengedte a Lengyel Köztársaság beavatkozását a Bizottság kérelmeinek támogatása végett. Azonban miután a Lengyel Köztársaság jelezte, hogy eláll a jelen ügybe való beavatkozástól, e tagállamot mint beavatkozót a Bíróság elnökének 2009. január 15-i végzésével törölték a jogvita résztvevői közül.

9 A Bíróság Hivatalához 2009. március 24-én érkezett iratban a Bizottság arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy mivel a Belga Királyság elfogadta, és a Bizottságnak 2008. június 12-én levélben továbbította a külföldi munkavállalók foglalkoztatásáról szóló 1999. április 30-i törvény végrehajtásáról szóló 1999. június 9-i királyi rendelet 2. cikke (1) bekezdése 14. pontjának módosításáról szóló királyi rendeletet (a Moniteur belge 2008. május 20-i száma, 26202. o.), a Bizottság az általa emelt második és harmadik kifogás tekintetében eláll a keresetétől.

A keresetről

10 A Bizottság a gazdasági tevékenység gyakorlásának előzetes engedélyhez kötésére vonatkozó kifogásával, amely a részleges elállás következtében a Bizottság egyetlen kifogása maradt, azt rója fel a Belga Királyságnak, hogy indokolatlanul korlátozza a harmadik ország állampolgárságával rendelkező munkavállalóknak a közösségi vállalkozások által, szolgáltatásnyújtás keretében történő kiküldetését, ha e munkavállalókat olyan tagállamból küldik ki, amely nem alkalmazza teljes egészében a schengeni vívmányokat, vagy ha a schengeni vívmányokat teljes egészében alkalmazó tagállamból történő kiküldetés meghaladja a három hónapot. Ilyen esetben a Belga Királyság arra kötelezi az e tagállamba kiküldeni kívánt munkavállalót, hogy előzetesen szerezzen be vízumot vagy ideiglenes tartózkodási engedélyt, egy nehézkes eljárást követve, amelynek során ellenőriznék, hogy a munkavállaló kirendelése valóban megfelel-e a C-43/93. sz., Vander Elst ügyben 1994. augusztus 9-én hozott ítéletből (EBHT 1994., I-3803. o.) eredő ítélkezési gyakorlatban előírt szempontoknak.

11 A Bizottság szerint a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása különösen abból a tényből fakad, hogy a belga hatóságok megkövetelik az érintett munkavállalóktól annak iratokkal való bizonyítását, hogy egyrészt kiküldetés keretében utaznak Belgiumba, ezért mentesülnek a munkavállalási engedély beszerzésének kötelezettsége alól, másrészt rendelkeznek a létfenntartáshoz szükséges eszközökkel, belgiumi szállással, valamint utasbiztosítással, azért hogy vízumot kaphassanak.

12 A Belga Királyság nem vitatja, hogy megköveteli a Bizottság által említett bizonyítékok bemutatását, amelyeket egyébként bármely jogi eszköz formájában be lehet nyújtani, többek között a származási tagállam társadalombiztosítási pénztára által kiadott kiküldetési igazolás (E 101-es nyomtatvány) bemutatásával. A Belga Királyság azzal érvel, hogy e bizonyítékok célja kizárólag annak bizonyítása, hogy a kiküldött munkavállaló megfelel a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló, 1990. június 19-én Schengenben (Luxemburg) aláírt egyezményben (HL 2000. L 239., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 2. kötet, 9. o.) meghatározott, majd a diplomáciai és konzuli képviseleteknek címzett közös konzuli utasításban (HL 2005. C 326., 1. o.) pontosított szempontoknak.

13 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 49. cikk nemcsak a más tagállamban letelepedett szolgáltatóval szemben a nemzetisége alapján alkalmazott minden megkülönböztetés eltörlését követeli meg, hanem ugyanúgy valamennyi korlátozás megszüntetését akkor is, ha azok különbségtétel nélkül vonatkoznak a nemzeti és az egyéb tagállamokból származó szolgáltatókra, amennyiben azok akadályozzák, zavarják vagy kevésbé vonzóvá teszik egy olyan másik tagállamban letelepedett szolgáltató szolgáltatásait, ahol az jogszerűen nyújt hasonló szolgáltatásokat (lásd különösen a C-244/04. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2006. január 19-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-885. o.] 30. pontját).

14 Mindazonáltal a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozó hatása ellenére is igazolható az a nemzeti szabályozás, amely közösségi szintű harmonizáció tárgyát nem képező területre vonatkozik, és amely különbségtétel nélkül alkalmazandó minden, az érintett tagállam területén tevékenységet végző személy vagy vállalkozás tekintetében, feltéve hogy olyan, közérdeken alapuló kényszerítő indokot szolgál, amelyet még nem védenek a szolgáltatóra a székhelye szerinti tagállamban vonatkozó szabályok, hogy alkalmas céljainak elérésére, továbbá nem haladja meg a céljai eléréséhez szükséges mértéket (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 31. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

15 Konkrétabban a Bíróság korábban már kimondta, hogy egy tagállam ellenőrizheti, hogy egy másik tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás, amely a területére harmadik állam állampolgárságával rendelkező munkavállalót küld ki, nem használja-e fel a szolgáltatásnyújtás szabadságát az érintett szolgáltatás teljesítésétől eltérő célra (a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 40. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

16 Ilyen összefüggésben a Bíróság megállapította, hogy a szolgáltatás nyújtójának kötelezése arra, hogy egy egyszerű előzetes nyilatkozatot nyújtson be arról, hogy az érintett munkavállalók helyzete jogszerű abban a tagállamban, ahol ez a vállalkozás alkalmazza őket, különösen a lakóhelyüket, munkavállalási engedélyüket és társadalombiztosításukat illetően, olyan intézkedés, amely főszabály szerint nem haladja meg a szolgáltatásnyújtás szabadsága gyakorlásából eredő esetleges visszaélések megakadályozásához szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben a C-445/03. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2004. október 21-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-10191. o.] 46. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Németország ügyben hozott ítélet 41. és 42. pontját).

17 A Bizottság a tárgyaláson pontosította, hogy nem kívánja vitatni ezen ítélkezési gyakorlatot. Mindamellett azzal érvelt, hogy a belga hatóságok részéről az E 101-es nyomtatvány benyújtásának megkövetelése a munkavállalóktól körülményesebb eljárást jelent, mint a szolgáltatás nyújtójától egy egyszerű előzetes igazolás bekérése.

18 A Belga Királyság szerint az E 101-es nyomtatvány benyújtása éppenséggel kevésbé nehéz eljárást jelent az érintett munkavállaló számára, mint előzetes igazolás benyújtása a szolgáltatás nyújtójától. Mindazonáltal az említett tagállam a tárgyalás során kifejezetten elismerte, hogy a belga hatóságok által megkövetelt, és a jelen ítélet 11. pontjában felsorolt bizonyítékok bármely jogi eszköz formájában benyújthatók, a jelen ítélet 16. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében akár a szolgáltatás nyújtójától származó előzetes nyilatkozat formájában is.

19 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a Belga Királyság előzetes engedélyhez kötné a gazdasági tevékenység gyakorlását a harmadik ország állampolgárságával rendelkező munkavállalóknak a közösségi vállalkozások által, szolgáltatásnyújtás keretében történő kiküldetése esetén.

20 A Bizottság kifogásában azt is felrótta a Belga Királyságnak, hogy nem jár el gondosan a kért vízum megadásakor, mivel a vízumot csupán a szükséges iratok benyújtását követő 48 órán belül adják ki. A Bizottság az átláthatóság hiányát is felrója a Belga Királyságnak. Közelebbről azt, hogy a belga hatóságok által tett korábbi bejelentéstől eltérően nem fogadtak el körlevelet, így a piaci szereplők nem ismerhetik meg előzetesen, milyen feltételei vannak Belgiumban a szolgáltatásnyújtásnak.

21 E tekintetben elegendő arra rámutatni, hogy e kifogások, még ha megalapozottak volnának is, nem bizonyítanák, hogy a Belga Királyság előzetes engedélyhez köti a gazdasági tevékenység gyakorlását.

22 Mindezek alapján a keresetet el kell utasítani.

A költségekről

23 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Egyebekben ugyanezen cikk 5. §-ának első bekezdése alapján a keresetétől vagy a kérelmétől elálló fél kérelmére a másik fél köteles a költségek viselésére, ha ez a másik fél magatartása alapján indokoltnak látszik.

24 A jelen ügyben a Bizottság az általa előadott egyetlen kifogás tekintetében pervesztes lett. A Bizottság részleges elállása annak a következménye, hogy a Belga Királyság a jelen kereset benyújtását követően továbbította a 2008. április 23-i királyi rendeletet.

25 Ilyen körülmények között úgy kell határozni, hogy mindkét fél maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a keresetet elutasítja.

2) Az Európai Közösségek Bizottsága és a Belga Királyság maguk viselik saját költségeiket.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.