A Budapest Környéki Törvényszék Bf.399/2013/6. számú határozata kiskorú veszélyeztetésének vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 195. §, 210. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 338. §, 348. §, 351. §, 352. §, 360. §, 361. §, 371. §, 386. §]

Kapcsolódó határozatok:

Budakörnyéki Járásbíróság B.154/2012/22., *Budapest Környéki Törvényszék Bf.399/2013/6.*, Kúria Bfv.420/2015/9. (BH 2016.1.2)

***********

A Törvényszék mint másodfokú bíróság a Bf. számú ügyben 2013. november 15. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

VÉGZÉST:

A kiskorú veszélyeztetésének vétsége (1978. évi IV. törvény 195. § (4) bekezdés) miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Járásbíróság 2013. március 18. napján kihirdetett B. számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az eljárás során felmerült 4.648,-Ft (négyezer-hatszáznegyvennyolc forint) bűnügyi költséget vádlott köteles az államnak megfizetni.

Az elsőfokú ítélet bevezető részében megjelölt ügyszámot B.re javítja ki.

A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

A Járásbíróság a vádlottat kiskorú veszélyeztetésének vétsége (1978. évi IV. törvény 195. § (4) bekezdés) miatt egy év időtartamra próbára bocsátotta, továbbá rendelkezett a büntetőeljárás során az elsőfokú ítélet kihirdetéséig felmerült és az állam által előlegezett 4.648,-Ft bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést, a vádlott felmentés érdekében, a védő pedig részbeni megalapozatlanságra hivatkozással. A tárgyaláson jelen lévő ügyész az ügydöntő határozatot annak kihirdetését követően tudomásul vette.

A Főügyészség Bf. számú átiratában foglaltak szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a büntetőeljárási szabályok betartásával folytatta le, a tárgyalás anyagává tette és értékelte a vádlott büntetőjogi felelősségének elbírálásához szükséges bizonyítékokat és indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. A vádlott bűnösségének megállapítása, a cselekmény törvényi minősítése, valamint az intézkedés neme és mértéke is törvényes, ezért a főügyészség az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A védő a törvényszék Be. 360. § (4) bekezdése szerinti tájékoztatása kapcsán benyújtott, nyilvános ülés kitűzésére irányuló írásbeli kérelmében az ügy érdeméhez kapcsolódóan előadta, az ügyben vizsgálandó a 2013. július 1. napjától hatályos Btk. vonatkozó szabályozása is, nevezetesen a vádlotti önhiba fennállásának kérdése.

Az ügyben a törvényszék a Be. 361. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a védő és vádlott fellebbezéseiket fenntartották, a védő elmondta továbbá, álláspontja szerint az önhiba vizsgálata feltétlenül szükséges, ennek megfelelően az ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt.

A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be. 348. § (1) bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül, melynek eredményeképpen a fellebbezéseket nem találta alaposnak.

Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, így az a fellebbezési eljárásban is irányadó.

A törvényszék a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint az iratok tartalma (első- és másodfokú gyámhivatali végzések, nyomozati iratok 167-172., 511-516., 555-584. oldalak) alapján mindössze annyival egészíti ki az ítéleti tényállást [ítélet 3. oldal, második bekezdés, utolsó mondat], hogy " a vádlott önhibájából, a vele szemben jogerősen kiszabott bírság után (...) sem biztosította egyetlen alkalommal sem a (...) kapcsolattartást a sértett részére".

A Járásbíróság egyébként az eljárási szabályokat betartva, minden releváns tényre kiterjedően folytatta le a bizonyítási eljárást és eleget tett ügyfelderítési kötelezettségének is. A tényállást a közvetlenül megvizsgált bizonyítékok helyes, a logika szabályainak megfelelő értékelésével állapította meg, határozatának indokolásában pedig részletesen és kimerítően számot adott ezen értékelési folyamatról is. A bűnösségét tagadó, de a terhére rótt cselekményt ténybelileg beismerő a vádlott vallomása és az azon felül rendelkezésre álló személyi és okirati bizonyítékok olyan logikai láncot alkotnak, amely kétséget kizáróan alátámasztja a vádlott felelősségét az ügyészség által terhére rótt kiskorú veszélyeztetésének vétségében.