BH 1996.5.239 Az okozati összefüggésben való tévedés lényegtelen, és a befejezett emberölésért felel az a szülő nő, aki a gyermekét közvetlenül a szülés után fojtogatja, majd a halottnak vélt újszülöttet egy műanyag zacskóba csomagolva a szemeteskukába dobja, de nem állapítható meg, hogy a sértett a fojtogatás vagy a nejlonzacskóba csomagolás okozta légúti elzáródás következtében halt-e meg [Btk. 166. §, 16. §, 27. §].

A vádlottat a megyei bíróság emberölés bűntette miatt 3 év 6 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 4 évi eltiltásra ítélte. A tényállás lényege a következő.

A vádlott 1971-ben született, 1992. december hónapjáig a szülői házban élt. A középiskolás évei alatt egy esetben félévig járt együtt Sz. Z.-vel, de a kapcsolatuk megszűnt. 1992. év telén, február vagy március hónapban a vádlott egy diszkóban újra összetalálkozott Sz. Z.-vel. A vádlott nem tudott arról, hogy Sz. Z. nős, és a felesége gyermeket vár. Ezután rendszeresen találkoztak, és Sz. Z. gépkocsijában legalább 5-6 alkalommal közösültek. 1992. július hónapjában közöttük a kapcsolat megszakadt, Sz. Z. nem jelentkezett, a vádlott sem kereste, miután megtudta, hogy Sz. Z. nős. A vádlott 1992. július végén vagy augusztus elején megismerkedett T. G.-vel, és augusztus végén vagy szeptember elején nemi kapcsolatot is létesítettek.

A vádlott nőgyógyásznál nem járt, fogamzásgátló tablettákat nem szedett. 1992. december hónapjában, amikor még a szüleinél lakott, a magzat megmozdult, és a vádlott rájött arra, hogy teherben van. A vádlott orvoshoz nem fordult, a terhességét nem mondta meg a szüleinek. 1992. december hónapjában a vádlott T. G. szüleinek a lakására költözött. A vádlott az élettársával nem közölte, hogy más férfitól terhes. 1993. február hónapjának elejéig a vádlott nem utasította el az élettársa közeledését, T. G. szóvá is tette a vádlottnak, hogy nagy a hasa, de a terhességet nem ismerte fel.

A vádlott a munkahelyén bő tréningfelsőket és pulóvereket hordott. A hasonló korú kolléganői közül - akik maguk sem voltak férjezettek - többen is megkérdezték a vádlottól, hogy terhes-e. A vádlott a terhességet tagadta, azt mondta, megharagszik, ha többet is ilyet kérdeznek tőle. A vádlott a szülésre nem készült, a szülés élettani folyamatával könyvekből sem ismerkedett meg, az újszülött részére semmilyen ruhaneműt nem vásárolt.

1993. március 21. napján, vasárnap a vádlott munka után az élettársa lakására ment, és 22 óra körüli időben az élettársával együtt lefeküdt. 1/2 12 óra körül arra ébredt, hogy erős hasi görcsei vannak. Ekkor a fürdőszobába ment, mert úgy érezte, hogy hasmenése van. Visszafeküdt, de aludni nem tudott, mert a görcsei ismétlődtek. Amikor harmadszor is kiment a fürdőszobába, elfolyt a magzatvíz. A vádlott a magzatvíz elfolyása után ráébredt arra, hogy szülni fog, de az élettársát és annak szüleit nem ébresztette fel, és maga sem indult el a kórházba.

1993. március 22. napján 2 óra-3 óra közötti időben a vádlott a fürdőszobában a fürdőkád szélén ülve, életképes leány csecsemőt szült.

A vádlott a szülés előtt a fürdőkádba vizet nem engedett, a szülés közben mindkét lába a fürdőkádban volt, a fürdőkád szélén ült. A fürdőkádba pottyant újszülött felsírt, a vádlott tartott attól, hogy a családtagjai felébrednek, ezért két kézzel az újszülött nyakát megragadta és megfojtotta. A fürdőkád végén található tükrösszekrényből kivett egy borotvapengét és a köldökzsinórt elvágta. Ezután az újszülöttet a kádban hagyta, lezuhanyozott, megtörölközött, és felvette a hálóingét.

Ezt követően a konyhába ment, ahol magához vett egy újságot és egy reklámszatyrot, és azzal visszament a fürdőszobába. Az újszülött tetemét egy rózsaszín atlétatrikóba és az újságba csomagolta, majd beletette a reklámszatyorba, kivitte az udvarra és a szemeteskukába tette. A tetem elrejtése után a vádlott visszafeküdt az ágyba az élettársa mellé. T. G. 5 óra körül kelt, nem vett észre semmit, és elment dolgozni. A vádlott 7 óra körül felkelt, 1/2 8 órára érte ment az élettársa, és autóval bevitte a munkahelyére. Délelőtt 7.30 perc és 10 óra közötti időben a vádlott a munkahelyén a WC-ben szülte meg a méhlepényt.

1993. március 23-án a szeméttelepen guberálók találták meg a szatyorba csomagolt halott újszülöttet.

A rendőrkapitányság beosztottja még aznap a vádlottat ellenőrizte. A vádlott a szülést nem ismerte be. A nyomozóhatóság a vádlottat 1993. március 30 napján állította elő a kórházba, ahol a visszamaradt méhlepényrészletet eltávolították. Orvosi ellátás nélkül a vádlott a méhűrben visszamaradt méhlepényrészlet miatt életveszélyes állapotba került volna.

Az újszülött leány, sértett kihordott terhességből, éretten született. Az élettel összeegyeztethetetlen szülési sérülést nem szenvedett, fejlődési rendellenességet nem állapítottak meg nála. Halálát a nyak kézzel való megragadása, a megfojtás miatti fulladás okozta.

Az ítélet ellen a vádlott és a védője enyhítésért fellebbezett.