A Legfelsőbb Bíróság Kfv.38128/2010/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (KISAJÁTÍTÁSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2007. évi CXXIII. törvény (Kisajátítási tv.) 2. §, 3. §, 4. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Fekete Ildikó, Patyi András

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.IV.38.128/2010/7.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Mayer József ügyvéd által képviselt Kft. felperesnek a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal /9021 Győr, Árpád u. 32./ - mint a Győr-Moson-Sopron Megyei Közigazgatási Hivatal jogutódja - alperes ellen kisajátítási ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében - amely perbe az alperes pernyertességének érdekében a beavatkozó beavatkozott - a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2010. szeptember 2. napján kelt 30.K.27.296/2009/9. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 10. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 30.K.27.296/2009/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 /ötvenezer/ forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra - 16.500 /tizenhatezer-ötszáz/ forint kereseti és 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2009. február 23. napján terjesztett elő kisajátítás iránti kérelmet az alperesnél a győri /14 hrsz. alatti, bányateleknek minősülő ingatlanra, előadva hogy a bányatelek a /7 hrsz-ú ingatlantól kezdődően a perbeli ingatlanig terjed.

Hivatkozott a Veszprémi Bányakapitányság határozata alapján gyakorolt bányászati tevékenységre a szomszédos ingatlanokon, amelyet a kisajátítani kért ingatlanon is folytatni kíván.

Az alperes hiánypótlási felhívására földhivatali határozatot csatolt az ingatlan más célú hasznosításának engedélyezéséről, továbbá a kisajátítás közérdekűségét alátámasztandó szakértői véleményt.

Az alperes a 2009. július 6. napján kelt GyH-899-11/2009. számú határozatával a kisajátítási kérelmet elutasította.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.

Álláspontja szerint nem lehet a terhére értékelni azt, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. nem nyilatkozott az eljárás során.

Arra hivatkozott, hogy az alperes egyoldalúan folytatta le a bizonyítási eljárást, nem vette kellően figyelembe a felperes által benyújtott szakértői anyagot.

Állította, hogy az éves állami adóbevétel mértéke nagyságrendekkel meghaladná a mezőgazdasági művelés hozadékát.

A megyei bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes GyH-899-11/2009. számú határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte.

Ítéletének indokolásában a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény /a továbbiakban: Ktv./ 2. §-ára hivatkozással kifejtette, hogy ingatlan kisajátítására közérdekű célok érdekében kerülhet sor, amelyek között a h/ pont alatt szerepel a bányászat.

A Ktv. 3. §-a további feltételeket szab a jogalap körében, ezen belül az /1/ bekezdés d/ pontja szerintit.

A Ktv. 4. § /1/ bekezdés g/ pontja tartalmaz további feltételeket bányászati célból történő kisajátítás esetére.

Megállapította a megyei bíróság, hogy az alperesi határozat a Ktv. 3. § /1/ bekezdés d/ pontjára hivatkozással utasította el a kisajátítási kérelmet, leszögezve, hogy a közösségi előnyök és a tulajdonelvonás közötti mérlegelés során a közérdekűség nem kellően kimutatható. A további kisajátítási feltételek fennállását az alperes sem kifogásolta, így ebben a körben a megyei bíróság sem vizsgálódott.

Hangsúlyozta a megyei bíróság, hogy a bányászat olyan közérdekű célnak minősül, amelynek megvalósítása érdekében ingatlan kisajátítására sor kerülhet.

Kifejtette, hogy a bányászati tevékenység közérdekűségét az Alkotmánybíróság 1/2004. /II. 12./ határozatának indokolása is megerősíti.

A rendelkezésre álló adatok alapján megállapította a megyei bíróság, hogy a földhivatal jogerősen engedélyezte a perbeli termőföld más célú hasznosítását, azt is egyértelműen megjelölve, hogy arra kavicsbánya bővítésének kialakítása céljából kerül sor.

Rendelkezése állt a Veszprémi Bányakapitányság VBK/2143/21/2007. számú - bányatelek bővítéséről rendelkező - határozata is.

Mindezeken túl a felperes szakvéleményben mutatta be a tevékenységnek a terület fejlődésére (építőipari vállalkozások) a foglalkoztatásra gyakorolt hatását, amelyeket az alperes is elfogadott, és határozata indokolásának részévé tett.

Ezzel szemben a kisajátítandó ingatlan jellemzőit illetően a földhivatali határozat szerint egy VI. minőségi osztályú, az átlagosnál gyengébb minőségű ingatlan áll, amelynek feltalaja 30-40 cm-ig szürkésbarna agyagos homok, alatta az altalaj sárgásbarna homok.

Mindezen adatok alapján - a megyei bíróság megítélése szerint - az alperes jogszabálysértő módon jutott arra a következtetésre, hogy a közérdekűség feltétele nem áll fenn.

Rámutatott arra, hogy a bányászati tevékenység attól függetlenül minősül közérdekű célnak, hogy a kitermelendő ásványi nyersanyag milyen mennyiségben áll már eddig is rendelkezésre, a nyersanyagra akár az államnak, akár másnak milyen mennyiségben van szüksége, a tulajdonosnak az ingatlanához fűződő érzelmi kötődése pedig a jogi feltételek fennállása szempontjából relevanciával nem bír.

A közérdekűség szempontjából az sem bír jelentőséggel, hogy az MNV Zrt. a kisajátítási eljárás során nyilatkozik-e; a határozat indokolásának megállapításával ellentétben ez a körülmény a tulajdonelvonás szükségességét nem teszi vitathatóvá.

A megyei bíróság megítélése szerint a határozatban felsorolt mérlegelési szempontokból nem lehet a közérdekűség hiányára következtetni.