BH 1996.1.33 A közút kezelője kártérítési felelősséggel tartozik, ha nem gondoskodik arról, hogy az út a biztonságos közlekedésre alkalmas legyen [1988. évi I. tv. 33. §, 34. § (1) bek., 35. §, Ptk. 339. § (1) bek., 340. §, 344. § (1) és (3) bek.].

A jogerős ítélet kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 59 794 forintot és ennek 1992. szeptember 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, valamint 9500 forint perköltséget. A felperes keresetét a II. r. alperessel szemben elutasította.

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes tulajdonát képező személygépkocsi, amelyet H. L. vezetett, 1992. augusztus 2-án a B. belterületén közlekedett. Vele szemben haladt N. Z. az által vezetett személygépkocsijával. A helyszínen útszűkületet vagy egyéb veszélyt jelző tábla nem volt kihelyezve.

A felperes a személygépkocsijával, hogy a vele szemben haladó személygépkocsival a 3 métert sem elérő szűk úton össze ne ütközzék, jobb oldalra az útpadkára hajtott, ahol az út szélén jelzetlen és fedetlen vízátereszbe csúszott a gépkocsi jobb első kereke, amelynek következtében a gépkocsi megrongálódott. E káreseményből eredően a felperesnek 59 794 forint kára keletkezett.

A jogerős ítélet megállapította, hogy az 1988. évi I. tv. 33. §-a alapján a perbeli közút kezelője az I. r. alperes, aki e jogszabály 34. §-ának (1) bekezdésében írt kötelezettségét elmulasztva nem gondoskodott arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas legyen, mert nem rendelkezett a szembehaladó közlekedésre alkalmatlan közút egyirányúsításáról, vagy útszűkületjelző tábla kihelyezéséről, illetve a balesetveszélyes átereszt az úton nem jelezte, illetve annak balesetveszélyes voltát nem szüntette meg. Ezért a törvény 35. §-a szerint alkalmazandó Ptk. kártérítésre vonatkozó általános szabálya szerint felel a felperesnek okozott károkért.

A jogerős ítélet a II. r. biztosító rt. alperessel szemben a keresetet elutasította és N. Z. közlekedési magatartása alapján nem látta megállapíthatónak a II. r. alperes felelősségét, illetőleg erre tekintettel nem alkalmazott kármegosztást, mert szabályos közlekedés esetén is a szűk úton a két gépkocsi csak úgy fért volna el egymás mellett, ha mindketten lehúzódnak az útpadkára, és a baleset - tekintettel arra, hogy a veszélyes áteresz a növényzet miatt nem volt észlelhető - mindenképpen bekövetkezett volna.

A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az I. r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását, másodlagosan megfelelő kármegosztás alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy N. Z. jogellenes magatartása a perbeli adatok alapján megállapítható, ezért helyszíni tárgyaláson vagy szakértő kirendelése útján kellett volna tisztázni, hogy a baleset kinek a hibájából következett be. Ha N. Z. felelős a baleset bekövetkeztéért, úgy a I. r. alperes mentesül a felelősség alól. Ha részben felelős, úgy kármegosztásnak van helye. Vitatta azt, hogy magatartása és a felperes kára között okozati összefüggés állna fenn.

A felperes és a II. r. alperes a jogerős ítélet hatályában tartását kéne.