62005TJ0345_SUM[1]

Az Elsőfokú Bíróság (hetedik tanács) 2008. október 15-i ítélete. Ashley Neil Mote kontra Európai Parlament. Kiváltságok és mentességek - Európai parlamenti képviselő - A mentelmi jog felfüggesztése. T-345/05. sz. ügy.

AZ ELSÖFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)

2008. október 15. ( *1 )

"Kiváltságok és mentességek - Európai parlamenti képviselő - A mentelmi jog felfüggesztése"

A T-345/05. sz. ügyben,

Ashley Neil Mote, európai parlamenti képviselő (képviselik: J. Lofthouse és C. Hayes barristers és M. Monan solicitor)

felperesnek

az Európai Parlament (képviselik: H. Krück, D. Moore és M. Windisch, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a felperes parlamenti mentelmi jogát felfüggesztő 2005. július 5-i parlamenti határozat megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (hetedik tanács),

tagjai: N. J. Forwood elnök, D. Šváby és L. Truchot (előadó) bírák,

hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. február 21-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

Jogi háttér

1 Az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló szerződéshez (HL 1967. 152., 13. o.) csatolt, az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló 1965. április 8-i évi jegyzőkönyv (a továbbiakban: jegyzőkönyv) III. fejezete szerint: "III. fejezet Az Európai Parlament képviselői 8. cikk Az Európai Parlament üléseinek helyszínére utazó, illetve onnan visszautazó európai parlamenti képviselők szabad mozgására vonatkozóan semmilyen igazgatási vagy egyéb korlátozás nem alkalmazható. [...] 9. cikk A feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament képviselői ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe és nem vonhatók bírósági eljárás alá. 10. cikk Az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt, az Európai Parlament képviselői: A mentesség akkor is megilleti a képviselőket, amikor az Európai Parlament üléseinek helyére utaznak, illetve onnan visszatérnek. Nem lehet hivatkozni a mentességre olyan esetben, amikor valamely képviselőt bűncselekmény elkövetésében tetten érnek, továbbá a mentesség nem akadályozhatja meg az Európai Parlamentet azon jogának gyakorlásában, hogy valamely képviselőjének mentességét felfüggessze."

a) saját államuk területén a parlamentjük képviselőire vonatkozó mentességet élvezik,

b) többi tagállam területén mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági eljárásra vonatkozó intézkedés alól.

A jogvita előzményei

2 A. N. Mote brit állampolgár 1996 és 2002 között különböző, közpénzből nyújtott támogatásokban részesült. 2003 novemberében büntetőeljárás indult ellene amiatt, mert e támogatásokat hamis nyilatkozatok alapján vette fel. 2004 januárjában idézést kapott, 2004. április 27-én vádat emeltek ellene, pedig kézbesítették részére a vádemelésről szóló okiratot, valamint az ellene emelt vádak összefoglalását.

3 Miután 2004 júniusában európai parlamenti képviselővé választották, a felperes kérte a folyamatban lévő büntetőeljárás felfüggesztését, azon kiváltságokra és mentességekre hivatkozva, amelyek európai parlamenti képviselőként megilletik. A Chichester Crown Court (Chichester körzeti bírósága) 2004. november 25-én felfüggesztette az eljárást. E bíróság álláspontja szerint az óvadék ellenében szabadlábon hagyás, amelyet A. N. Mote-tal szemben alkalmaztak, a parlamenti képviselők szabad mozgásának akadályozását jelenti, következésképpen sérti a jegyzőkönyv 8. cikkét.

4 2005. február 3-i kérelmében az Attorney General (Anglia és Wales főügyésze) a következőket kérte a Parlamenttől:

- erősítse meg, hogy a felperessel szemben indított büntetőeljárás nem sérti a jegyzőkönyvet, különösen annak 8. pontját;

- ha A. N. Mote-ot e jegyzőkönyv alapján megilleti valamilyen kiváltság vagy mentelmi jog, azt függessze fel.

5 Miután a kérelmet továbbították a Parlament jogi ügyeinek bizottságához (a továbbiakban: jogi bizottság), arról e bizottság 2005. április 21-én, május 24-én és június 20-án tanácskozott. A. N. Mote-ot a Parlament egy másik tagja képviselte a jogi bizottság által tartott meghallgatáson. Ez utóbbihoz ugyanezen a napon benyújtott beadványában (a továbbiakban: beadvány) A. N. Mote a mentelmi jog felfüggesztése iránti kérelem elutasítását kérte.

6 A jogi bizottság 2005. június 20-án egyhangúlag elfogadott jelentésében (a továbbiakban: jelentés) A. N. Mote mentelmi jogának felfüggesztését javasolta a Parlamentnek. E jelentés indokolást tartalmaz, és javaslatot tesz az Európai Parlament által hozandó határozatra.

7 A Parlament plenáris ülése 2005. július 5-én hozott határozatával felfüggesztette a mentelmi jogot (a továbbiakban: megtámadott határozat), és elrendelte a határozatnak és a jelentésnek Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága illetékes hatósága részére történő továbbítását.

8 A. N. Mote mentelmi jogának a Parlament által elrendelt felfüggesztése alapján az Egyesült Királyságnak a büntetőeljárás indítására hatáskörrel rendelkező hatósága a High Court of Justice-hoz (England & Wales) (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales]) fordult a büntetőeljárás felfüggesztésének megszüntetése végett. E bíróság 2006. október 17-i határozatával elrendelte a felperessel szemben indult büntetőeljárás folytatását.

9 2007. május 4-én a felperes mentelmi jogának és kiváltságainak védelme iránti kérelmet nyújtott be, amelyet a Parlament határozatával elutasított.

10 2007. augusztus 17-i ítéletével a Portsmouth Crown Court (Portsmouth körzeti bírósága) bűnösnek mondta ki A. N. Mote-ot, majd ezt követően ítéletével kilenc hónapi szabadságvesztést szabott ki vele szemben. ítéletével a Court of Appeal (England & Wales) (fellebbviteli bíróság [Anglia és Wales]) egy kivételével elutasította az augusztus 17-i ítélettel szemben emelt kifogásokat. A felperes kérelmezte, hogy engedélyezzék számára fellebbezés benyújtását.

Az eljárás és a felek kérelmei

11 A felperes az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2005. szeptember 5-én benyújtott keresetlevelével a jelen keresetet indította.

12 2005. november 3-án a felperes kérte, hogy az alapeljárás során névtelen maradhasson, amely kérelmének [az Elsőfokú Bíróság] helyt adott. Miután a tárgyaláson meghallgatta a felek észrevételeit, a hetedik tanács elnöke megszüntette a névtelenséget.

13 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. december 28-án benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelmével a felperes a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését kérte az EK 225. cikk (1) bekezdése, az EK 242. cikk és az EK 234. cikk alapján. végzésével az Elsőfokú Bíróság elnöke elutasította a kérelmet.

14 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2007. május 8-án benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelemben a felperes ismételten kérte a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését. E kérelmet az Elsőfokú Bíróság elnöke végzésével elutasította.

15 2007. augusztus 29-én a felperes egy harmadik ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be ugyanazon az alapon, amelyet az Elsőfokú Bíróság elnöke végzésével elutasított.

16 A felperes keresetében azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- állapítsa meg, hogy az említett határozat mindenképpen érvénytelen a jegyzőkönyv 8. cikkében szereplő kiváltság felfüggesztése tekintetében, mivel a határozat kizárólag a mentelmi jogról szól;

- az alperest kötelezze a költségek viselésére.

17 Az Európai Parlament azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:

- elsődlegesen, a keresetet elfogadhatatlanság miatt utasítsa el;

- másodlagosan, a keresetet megalapozatlanság miatt utasítsa el;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

Az elfogadhatóságról

18 A Parlament azért kéri a kereset elfogadhatatlanságának megállapítását, mert álláspontja szerint a felperest az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében nem érinti közvetlenül a mentelmi jogot felfüggesztő határozat, különösen, mivel az ilyen határozat mérlegelési jogkört biztosít a címzettje számára.

19 Keresete elfogadhatóságának alátámasztása érdekében A. N. Mote kifejti, hogy bár a kiváltságok és mentességek a Közösségekhez kötődnek, a Parlament eljárási szabályzata (HL 2005. L 44., 1. o.) 5. cikkének megfelelően a Parlament képviselőit is megilletik, és ennek következtében e kiváltságokat és mentességeket érintő valamennyi határozat közvetlenül érinti a Parlament adott képviselőjét.

20 Mindenekelőtt azt kell megvizsgálni, hogy a Parlament 2005. július 5-i, a mentelmi jogot felfüggesztő határozata megtámadható határozatnak minősül-e.

21 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Európai Közösség jogközösség, amennyiben mind tagállamai, mind intézményei jogi aktusait a Közösség alkotmányos alapjának, azaz a Szerződésnek való megfelelés szempontjából kell vizsgálni, és hogy a Szerződés a keresetek és eljárások olyan teljes rendszerét hozta létre, melynek célja, hogy a Bíróság számára biztosítsa az intézmények jogi aktusainak jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat lehetőségét (a 294/83. sz., Les Verts kontra Parlament ügyben 1986. április 23-án hozott ítélet [EBHT 1986., 1339. o.] 23. pontja és a C-314/91. sz., Weber kontra Parlament ügyben 1993. március 23-án hozott ítélet [EBHT 1993., I-1093. o.] 8. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-222/99., T-327/99. és T-329/99. sz., Martinez és társai kontra Parlament egyesített ügyekben 2001. október 2-án hozott ítélet [EBHT 2001., II-2823. o.] 48. pontja). A Bíróság azt is kimondta, hogy a Parlament aktusai főszabály szerint megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhetik (a fent hivatkozott Les Verts kontra Parlament ügyben hozott ítélet 24. pontja).

22 Az EK 230. cikk első bekezdése értelmében a Bíróság felülvizsgálja az Európai Parlament azon aktusainak jogszerűségét, amelyek harmadik személyekkel szemben joghatás kiváltására irányulnak, és ennek érdekében kétfajta aktus között tesz különbséget.

23 Nem lehetnek megsemmisítés iránti kereset tárgyai a Parlament azon aktusai, amelyek csak a működés belső szervezését érintik (a Bíróság 78/85. sz., Groupe des droites européennes kontra Parlament ügyben 1986. június 4-én hozott végzésének [EBHT 1986., 1753. o.] 11. pontja, valamint a C-68/90. sz., Blot és Front national kontra Parlament ügyben 1990. május 22-én hozott végzésének [EBHT 1990., I-2101. o.] 11. pontja; a fent hivatkozott Weber kontra Parlament ügyben hozott ítélet 9. pontja).

24 Ebbe a csoportba tartoznak a Parlament azon aktusai, amelyek vagy nem váltanak ki joghatást, vagy csak a Parlamenten belül, a működés belső szervezését illetően váltanak ki joghatásokat, és a Parlament eljárási szabályzatában meghatározott felülvizsgálati eljárások hatálya alá tartoznak (a fent hivatkozott Weber kontra Parlament ügyben hozott ítélet 10. pontja és a fent hivatkozott Martinez és társai kontra Parlament ügyben hozott ítélet 52. pontja).

25 Megtámadhatók viszont a közösségi bíróság előtt a Parlament azon aktusai, amelyek harmadik személlyel szemben joghatást váltanak ki, vagy joghatás kiváltására irányulnak, vagy más megfogalmazásban azon aktusok, amelyek joghatásai túllépnek az intézmény működésének belső szervezésén (a fent hivatkozott Weber kontra Parlament ügyben hozott ítélet 11. pontja és a fent hivatkozott Martinez és társai kontra Parlament ügyben hozott ítélet 53. pontja).

26 Az Elsőfokú Bíróság emlékeztetett rá, hogy a Parlament képviselői, mint a Közösségben egyesült államok népeitől kapott képviselői megbízás letéteményesei, a Parlament által elfogadott és az említett megbízatás gyakorlásának feltételeit érintően joghatásokat kiváltó jogi aktus vonatkozásában az EK 230. cikk első bekezdése szerinti harmadik személyeknek tekintendők (a fent hivatkozott Martinez és társai kontra Parlament ügyben hozott ítélet 61. pontja).

27 Ami különösen a jegyzőkönyvet illeti, az abban elismert, a Közösségeket megillető kiváltságok és mentességek mindössze funkcionális jellegűek, és céljuk a Közösségek működése és függetlensége akadályainak elkerülése (a Bíróság 1/88. sz., Générale de Banque kontra Bizottság ügyben 1989. április 11-én hozott végzésének [EBHT 1989., 857. o.] 9. pontja és C-2/88. IMM. sz., Zwartveld és társai ügyben 1990. július 13-án hozott végzésének [EBHT 1990., I-3365. o.] 19. pontja).

28 Mindazonáltal, még ha a kiváltságokat és a mentességeket kizárólag a Közösség érdekében adták is, nem szabad szem elől téveszteni, hogy azokat kifejezetten a közösségi intézmények tisztviselői és egyéb alkalmazottai, valamint a Parlament képviselői számára biztosították. Az a körülmény, hogy a kiváltságokat és mentességeket a közösségi közérdek céljából írták elő, igazolja az intézmények azon hatáskörét, hogy adott esetben felfüggesszék a mentelmi jogot, de nem jelenti azt, hogy e kiváltságokat és mentességeket a Közösség részére, és nem közvetlenül a közösségi tisztviselők, egyéb alkalmazottak vagy a Parlament képviselői számára biztosítják. A jegyzőkönyv tehát alanyi jogokat teremt az említett személyek tekintetében, amelyeknek tiszteletben tartását az EK 230. cikkben előírt keresetindítási jog garantálja (lásd megfelelően a 6/60. sz., Humblet kontra belga állam ügyben 1960. december 16-án hozott ítéletet [EBHT 1960., 1125. o.]).

29 Megállapítandó, hogy az a határozat, amellyel a Parlament felfüggeszti valamely képviselőjének mentelmi jogát, olyan joghatásokat vált ki, amelyek túllépnek az intézmény működésének belső szervezésén, mivel lehetővé teszi büntetőeljárás folytatását az érintett parlamenti képviselővel szemben a fent említett cselekmények miatt.

30 Az érintett parlamenti képviselő mandátuma gyakorlásának feltételeire kihat az olyan határozat, amely lehetővé teszi, hogy e képviselővel szemben büntetőeljárást indítsanak vagy folytassanak, amely eljárás adott esetben őt parlamenti mandátuma gyakorlásában akadályozó, szabadságkorlátozó intézkedéseket vonhat maga után. A jelen esetben a megtámadott határozat lehetővé tette az Egyesült Királyság büntetőeljárás indítására hatáskörrel rendelkező hatósága számára, hogy az A. N. Mote ellen indított büntetőeljárás felfüggesztésének megszüntetését kérje, amelyet a High Court of Justice (England & Wales) 2006. október 17-i végzésével elrendelt.

31 A megtámadott határozat tehát harmadik személyekkel szemben joghatást kiváltó vagy joghatás kiváltására irányuló aktusnak minősül. Következésképpen a Bíróság által a fent hivatkozott Weber kontra Parlament ügyben hozott ítéletben megállapított szempontok alapján ennek az aktusnak a közösségi bíróságnak az EK 230. cikk első bekezdése szerinti jogszerűségi felülvizsgálat alá kell tartoznia.

32 A Parlament által az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján előterjesztett, a kereset elfogadhatatlanságára alapított kifogást illetően megállapítandó, hogy a Parlament elismeri a felperes személyes érintettségét, közvetlen érintettségét viszont vitatja.

33 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közvetlen érintettség azt kívánja meg, hogy a kifogásolt közösségi intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a magányszemély jogi helyzetére, és ne hagyjon mérlegelési jogkört az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül a közösségi szabályozás alapján történik (lásd a Bíróság C-404/96. P. sz., Glencore Grain kontra Bizottság ügyben 1998. május 5-én hozott ítéletének [EBHT 1998., I-2435. o.] 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; a C-486/01. P. sz., Front national kontra Parlament ügyben 2004. június 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-6289. o.] 34. pontját és a C-417/04. P. sz., Regione Siciliana kontra Bizottság ügyben 2006. május 2-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-3881. o.] 28. pontját).

34 A jelen esetben a jegyzőkönyv 9. és 10. cikkében meghatározott mentelmi jog védelmet nyújt a parlamenti képviselők számára bizonyos intézkedésekkel szemben, amelyek alkalmasak arra, hogy akadályozzák őket feladatuk ellátásában, mivel a mentelmi jogot felfüggesztő határozat módosítja a parlamenti képviselő jogi helyzetét, pusztán azáltal, hogy ezt a védelmet felfüggeszti, mivel a képviselő személyes jogállását újra a tagállamok közjogának rendeli alá, és ezáltal - anélkül, hogy bármilyen köztes jogszabály szükséges lenne - alkalmazhatóvá teszi velük szemben az e közjog által előírt intézkedéseket, többek között a fogva tartást és a bírósági eljárás megindítását. Ebből következően a felperest a megtámadott határozat közvetlenül érinti.

35 A nemzeti hatóságoknak a mentelmi jog felfüggesztéséhez kapcsolódó mérlegelési jogköre a parlamenti képviselővel szemben indult büntetőeljárás folytatását vagy megszüntetését illetően nem befolyásolja ez utóbbi jogi helyzetének közvetlen érintettségét, mivel a mentelmi jogot felfüggesztő határozat joghatásai a parlamenti képviselői mivolta alapján őt megillető védelem megszüntetésére korlátozódnak, és nem tesznek szükségessé semmilyen kiegészítő végrehajtási intézkedést.

36 A fentiek alapján a megsemmisítés iránti keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani.

Az ügy érdeméről

37 Megsemmisítés iránti keresetének alátámasztása érdekében A. N. Mote négy jogalapra hivatkozik. Az első, téves jogalkalmazásra alapított jogalappal a felperes azt állítja, hogy a Parlament köteles lett volna megállapítani a jegyzőkönyv 8. cikke által biztosított kiváltság megsértését. A második jogalap két részből áll. Az első a Parlament eljárási szabályzatának megsértésén alapul, és arra a véleményre vonatkozik, amelyet állítólag a Parlament adott az A. N. Mote ellen indított büntetőeljárás célszerűségével kapcsolatban. A második részben a felperes arra hivatkozik, hogy a Parlament nem vette maradéktalanul és megfelelően figyelembe az általa a jogi bizottság előtt kifejtett tényeket és érveket. A harmadik jogalap a megtámadott határozat teljes körű és megfelelő indokolásának hiányán alapul. A negyedik jogalap a határozat ésszerűtlenségén és aránytalanságán alapul. A felperes szerint az általa kifejtett érvek alapján meg kellett volna tagadni a mentelmi jog felfüggesztését.

A téves jogalkalmazásról

A felek érvei

38 A felperes állítása szerint a megtámadott határozat téves jogalkalmazást tartalmaz, mivel a Parlament köteles lett volna megállapítani a jegyzőkönyv 8. cikke által részére biztosított kiváltság megsértését. Álláspontja szerint ugyanis különbséget kell tenni a 8. cikk által elismert, a parlamenti képviselők szabad mozgására vonatkozó kiváltság és a 10. cikk által biztosított mentelmi jog között, amely ez utóbbiak sérthetetlenségét érinti büntetőeljárás esetén. A jelen esetben az Egyesült Királyság büntetőjogában szereplő, óvadék ellenében történő szabadlábon hagyás olyan természetű, hogy sérti a jegyzőkönyv 8. cikke által biztosított kiváltságot, mivel az eljárás alá vont személynek a nemzeti bíróság rendelkezésére kell állnia. Ennek megfelelően a nemzeti bíróság mérlegelésétől függ a parlamenti üléseken, de a bizottsági munkában való részvétele is, ami a parlamenti képviselők szabad mozgásának korlátozását jelenti, és sérti a Parlament függetlenségét, az Egyesült Királyság igazságügyi hatóságai részéről megnyilvánuló, bármely együttműködési szándék ellenére is. A felperes szerint a 8. cikk ilyen értelmezése indította a Chischester Crown Courtot a büntetőeljárás felfüggesztésére arra az időre, amíg a Parlament határoz a mentelmi jog felfüggesztéséről. A Parlament tévesen alkalmazta a jogot, amikor a jelentés indokolásában a 8. cikk eltérő értelmezését fogadta el, és a kiváltság felfüggesztéséről hallgatott.

39 A Parlament álláspontja szerint ez a jogalap nem megalapozott. Előadja, hogy a mentelmi jog felfüggesztése iránti kérelem megválaszolására szorítkozott. Rámutat, hogy az indokolás nem tükrözi szükségszerűen a Parlament mint intézmény álláspontját, és kifejti saját értelmezését a jegyzőkönyv 8. és 10. cikkével kapcsolatban, hangsúlyozva e rendelkezések működést elősegítő természetét.

40 A Parlament szerint a jegyzőkönyv 8. cikkének - tekintve, hogy azt olyan időszakban fogadták el, amikor a Közösségeken belüli mozgás még nem volt olyan egyszerű, mint ma - lényegében az volt a célja, hogy a parlamenti képviselők mozgása tekintetében megszüntessen minden közigazgatási, rendőrségi vagy vámhatósági jellegű akadályt. Ezért igazságügyi téren nem rendelkezett a mentelmi jogról. A jegyzőkönyv 10. cikke a parlamenti képviselők sérthetetlenségéről rendelkezik saját államuk vagy egy másik tagállam területén elkövetett cselekmények tekintetében, eltekintve a feladataik ellátása során kifejtett véleményüktől vagy leadott szavazatuktól, amelyről a 9. cikk rendelkezik. A 10. cikk továbbá arra az esetre is mentességet biztosít a képviselőknek, amikor a Parlament üléseinek helyére utaznak, illetve onnan visszatérnek. A Parlament szerint ezek a rendelkezések hatástalanok lennének, ha a 8. cikk által biztosított kiváltság megakadályozhatná a bírósági eljárásokat. A Parlament hozzáteszi, hogy a 10. cikk alapján nem függeszthető fel a 8. cikk által elismert egyetlen kiváltság sem.

41 Azzal kapcsolatban, hogy a nemzeti bíróság a felperes mozgásának ellenőrzésével akadályozhatja az Európai Parlament munkáját, a Parlament emlékeztet rá, hogy a tagállamok és a közösségi intézmények kapcsolatait az EK 10. cikk értelmében a jóhiszemű együttműködés elve szabályozza. A nemzeti igazságügyi hatóságok, amennyire lehetséges, kötelesek előmozdítani a közösségi intézmények megfelelő működését, és tiszteletben tartani kiváltságaikat, mint azt az Egyesült Királyság bírósága tette; ennek elmulasztásáért a tagállam felelősséggel tartozhat a közösségi bíróságok előtt.

42 A felperes elismeri, hogy a Közösségek kiváltságai és mentességei mindenekelőtt működési jellegűek, és vitatja, hogy a 8. cikk rendelkezéseit valaha is a büntetőeljárás alóli teljes mentességnek tekintette volna. Mindamellett fenntartja, hogy a 8. cikk által biztosított kiváltság értelmezése nagyon általános, és hogy bizonyos körülmények között e kiváltság akadályozhatja a büntetőeljárást, amely természetéből adódóan a szabadságot korlátozó intézkedésekkel jár. Ez a kiváltság, a 10. cikk rendelkezéseitől teljesen eltérő módon előzi meg a képviselői feladatok ellátásának akadályozását.

43 A Parlament álláspontja szerint elutasítandó az A. N. Mote által a 8. cikknek adott értelmezés, mivel a parlamenti képviselők mozgása korlátozásának tilalma nem biztosíthat nagyobb védelmet, mint amelyet a 10. cikk által nyújtott mentesség biztosít. Ebben az esetben a képviselő részére biztosított mentesség feltétlen lenne, mivel a kiváltság, ellentétben a mentelmi joggal, nem függeszthető fel.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

44 A felperes a Parlament terhére rója, hogy az nem állapította meg, hogy a felperes a jegyzőkönyv 8. cikke által biztosított kiváltság védelme alatt áll, valamint hogy az ellene indított büntetőeljárás sérti e kiváltságot, jóllehet a Parlamentnek, és nem a nemzeti bíróságnak kell állást foglalnia a tekintetben, hogy milyen kockázatokkal jár egy bírósági eljárás a parlamenti képviselői feladatok ellátására nézve.

45 A jegyzőkönyv 10. cikkének utolsó bekezdéséből következően, amely szerint a mentesség nem akadályozhatja meg az Európai Parlamentet azon jogának gyakorlásában, hogy valamely képviselőjének mentességét felfüggessze, a Parlament hatáskörrel rendelkezik arra, hogy valamely európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztése iránti kérelemről határozzon. A Parlament eljárási szabályzatának 6. és 7. cikke kiegészíti ezt a szöveget a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló eljárás szabályainak meghatározásával.

46 Sem a jegyzőkönyv, sem a Parlament eljárási szabályzata nem tartalmaz azonban olyan rendelkezést, amely a Parlamentet nevezné meg a 8. cikk szerinti kiváltság fennállásának megállapítására illetékes hatóságként.

47 Kiemelendő továbbá, hogy a jegyzőkönyv 8. és 10. cikkének hatálya eltérő.

48 A Bíróság kimondta, hogy a jegyzőkönyv 8. cikkének első bekezdése megtiltja a tagállamoknak, hogy többek között adóztatási gyakorlatuk által igazgatási korlátozást alkalmazzanak az európai parlamenti képviselők szabad mozgására vonatkozóan (a 208/80. sz. Bruce of Donington ügyben 1981. szeptember 15-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-2205. o.] 14. pontja). Amint e rendelkezés kimondja, a kiváltság célja a parlamenti képviselők szabad mozgásának biztosítása a Parlament üléseinek helyére való utazáskor, illetve az onnan való visszatéréskor.

49 Kiemelendő azonban, hogy bár a jegyzőkönyv 8. cikkének az igazgatási "vagy egyéb" korlátozásokra vonatkozó első bekezdése azokat nem kimerítően sorolja fel, e korlátozások nem foglalják magukban a bírósági eljárással járó korlátozásokat, mivel azok a 10. cikk hatálya alá tartoznak, amely a mentességek jogi szabályozását tartalmazza a 9. cikk szerinti, a parlamenti képviselők által feladataik ellátása során kifejtett vélemény vagy leadott szavazat miatti mentesség különleges hatályán kívüli esetekben. A jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének b) pontja ugyanis kifejezetten megemlíti a bírósági eljárásokat, mint amelyek alól a parlamenti képviselők a sajátjukon kívüli összes többi tagállam területén mentességet élveznek a Parlament ülésszakainak ideje alatt. Hasonlóképpen, a jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) pontja szerint a Parlament képviselői ugyanezen időszak alatt a saját államuk területén a parlamentjük képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik, amelyek közül egyesek védelmet nyújtanak a képviselők számára az ellenük indított bírósági eljárásokkal szemben. Végül, a 10. cikk második bekezdése előírja, hogy a mentesség akkor is megilleti a képviselőket, amikor az Európai Parlament üléseinek helyére utaznak, illetve onnan visszatérnek. E rendelkezés megléte, amely a jegyzőkönyv 8. cikkének első bekezdéséhez hasonlóan a mozgási szabadságuk korlátozásával szemben védi a képviselőket, megerősíti, hogy az ez utóbbi rendelkezésben említett korlátozások nem foglalják magukban az európai parlamenti képviselők mozgási szabadságának összes lehetséges megsértését, valamint hogy, amint azt a 10. cikk imént vizsgált rendelkezései mutatják, a bírósági eljárásokat ez utóbbi cikk által bevezetett jogi szabályozás hatálya alá tartozónak kell tekinteni.

50 A jegyzőkönyv 10. cikke a parlamenti képviselők függetlenségét kívánja tehát biztosítani, annak megakadályozásával, hogy a letartóztatás vagy bírósági eljárás [indítása] általi fenyegetettség a Parlament ülésszakainak ideje alatt nyomást gyakoroljon rájuk (az Elsőfokú Bíróság elnökének a T-17/00. R. sz., Rothley és társai kontra Parlament ügyben 2000. május 2-án hozott végzése [EBHT 2000., II-2085. o.] 90. pontja).

51 A jegyzőkönyv 8. cikkének célja a parlamenti képviselők szabad mozgásának védelme a bírósági természetű korlátozásokon kívüli korlátozásokkal szemben.

52 Mivel nem állították, hogy A. N. Mote képviselői feladatai ellátását más jellegű korlátozások veszélyeztették, mint amelyek a saját tagállamának igazságügyi hatóságai által indított büntetőeljárással járnak, megállapítandó, hogy a Parlament nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor anélkül határozott A. N. Mote mentelmi jogának felfüggesztéséről, hogy nyilatkozott volna az őt, mint parlamenti képviselőt megillető kiváltságról, vagy megállapította volna a 8. cikk megsértését az adott ügyben.

53 A fentiek alapján e jogalap elutasítandó.

A jogi bizottságnak a büntetőeljárás célszerűségével kapcsolatos, a Parlament eljárási szabályzatába ütköző véleményadásáról és a tények és érvek megfelelő és teljes figyelembevételének elmulasztásáról

A felek érvei

54 A felperes által hivatkozott jogalap két részből áll.

- A Parlament eljárási szabályzatának megsértésének megsértésére és az eljárás célszerűségére vonatkozó véleményadásra alapított első részről

55 A felperes arra hivatkozik, hogy a Parlament eljárási szabályzata 7. cikkének (7) bekezdése értelmében a jogi bizottság jelentésében nem nyilatkozhatott volna az ellene indítható büntetőeljárás célszerűségéről. Álláspontja szerint e rendelkezés megsértése kihat a megtámadott határozat jogszerűségére. Hozzáteszi, hogy a Parlament által ugyanebben a jelentésben kifejtett vélemény figyelmen kívül hagyja e vonatkozásban tett észrevételeit.

56 A Parlament ellenvetése szerint a jogalap nyilvánvalóan megalapozatlan. Kiemeli, hogy a jelentésben található indokolás az előadó kizárólagos felelősségével készült, és ez utóbbi által kifejtett vélemény alapján nem vitatható a Parlament által elfogadott állásfoglalás. Mindenesetre az előadó által használt minősítések nem a büntetőeljárások indokoltságára vonatkoznak, hanem azok megalapozottságára.

- A tények és érvek megfelelő és teljes figyelembevételének hiányára alapított második részről

57 A felperes állítása szerint semmi nem utal arra a jogi bizottság jelentésében, hogy ez utóbbi, így tehát a Parlament, ténylegesen és megfelelően megvizsgálta volna a felperesnek az ügy érdemére vonatkozó érveit. Ez a hiányosság sérti a felperes azon jogát, hogy megismerje, a jogi bizottság milyen megállapításokra jutott, és ennek következtében semmissé teszi a határozatot.

58 A Parlament álláspontja szerint ez a jogalap megalapozatlan. Emlékeztet rá, hogy a Parlament eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének rendelkezései értelmében A. N. Mote-nak 2005. május 24-én lehetősége volt a jogi bizottság előtti nyilatkozattételre, a Parlament egy másik képviselője útján. Rámutat, hogy a megtámadott határozat preambuluma kifejezetten említést tesz e meghallgatásról.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

- A jogalap első részéről

59 Előzetesen megállapítandó, hogy a Parlament - jogi bizottságának A. N. Mote mentelmi joga felfüggesztésére irányuló javaslatát követve és a bizottság jelentését e dokumentum indokolásának tartalmával kapcsolatos fenntartásának kifejezése nélkül a megtámadott határozatba belefoglalva - magáévá tette a jelentés indokolását. Ebből következően a jelen jogalap első részében megfogalmazott kifogást úgy kell tekinteni, hogy az a megtámadott határozat indokolása ellen irányul.

60 A Parlament eljárási szabályzata 7. cikkének (7) bekezdése szerint "a [jogi] bizottság [...] semmiképpen nem nyilatkozhat a [képviselő] bűnösségével, illetve ártatlanságával kapcsolatban, sem arról, hogy a neki tulajdonított vélemény vagy cselekedetek indokolttá tesznek-e büntetőeljárást, még abban az esetben sem, ha a kérelem vizsgálata során a [jogi] bizottság az ügyről részletes tudomást szerez".

61 Meg kell vizsgálni, hogy a jogi bizottság a jelentésében a megindított büntetőeljárás mellett foglalt-e állást, és kifejezte-e véleményét A. N. Mote bűnösségével kapcsolatban. A jelentés II. 2. pontjában az előadó megállapítja mindenekelőtt a vádirat "részletes" voltát. Ez az értékelés, amely az előadó véleményét fejezi ki a tekintetben, hogy kellően indokolt-e az A. N. Mote ellen indított büntetőeljárás, nem feleltethető meg a bűnösségre vagy a büntetőeljárás célszerűségére vonatkozó véleménynek. Ugyanez vonatkozik továbbá az előadó teljesen objektív megállapítására a II. 3. pontban a kérdéses jogsértés súlyosságát, és az Egyesült Királyságban és a tagállamok többségében e vádemelés lehetőségét illetően. Végül ugyanebben a pontban azzal az állítással, hogy "a büntetőeljárás már régen megindult", az előadó a per kimenetelére vonatkozó állásfoglalás nélkül egyszerűen arra utalt, hogy az már előrehaladott stádiumban van, és tárgyalásnak kellene következnie.

62 A fentiekből következik, hogy nem sértették meg a Parlament eljárási szabályzatának 7. cikkét, következésképpen e jogalap első része elutasítandó.

- A jogalap második részéről

63 Az ügy érdemére vonatkozó érvek, amelyekről a felperes azt állítja, hogy a Parlament azokat nem vizsgálta meg ténylegesen és megfelelően, a következők: a büntetőeljárás késedelmes megindítása vele szemben, amely - az EK 10. cikket sértve - akadályozza a Parlament megfelelő működését; az a mód, ahogyan az Egyesült Királyság hatóságai a mentelmi jogának felfüggesztése iránti kérelmet kezelték; a mentelmi jog felfüggesztése iránti kérelem egyértelműségének hiánya a terhére rótt cselekmények súlyosságát és a büntetőeljárás célszerűségét illetően; a Parlament lehetősége valamely kiváltság felfüggesztésére.

64 Ami elsősorban a nemzeti igazságügyi hatóságok által A. N. Mote ellen indított büntetőeljárás késedelmes voltára alapított jogalap figyelmen kívül hagyását illeti, ez a késedelem a felperes állítása szerint akadályozta parlamenti mandátumának gyakorlását, következésképpen a Parlament működését, miáltal az Egyesült Királyság megsértette az EK 10. cikkben előírt jóhiszemű együttműködés elvét.

65 Megjegyzendő, hogy a Parlament hallgatólagosan, de egyértelműen elvetette a késedelemre alapított jogalapot, amikor rámutatott, hogy nincs ok kétségbe vonni az Attorney general állításait, miszerint A. N. Mote politikai véleményei és kötelezettségei semmilyen módon nem befolyásolják a büntetőeljárást, és [...] a vizsgálatot a lehető leggyorsabban folytatták le, valamint a Chichester Crown Court kérhette volna a mentelmi jog felfüggesztését, ha "kétségei lettek volna az ügyész vagy bármely más közreműködő szándékát illetően (amiről nyilvánvalóan nincsen szó)". A Parlament - nemcsak az Attorney general által közölt információk, hanem a Chichester Crown Court értékelése alapján is - úgy vélte, hogy a büntetőeljárás okai között egyáltalán nem szerepelt az A. N. Mote parlamenti mandátuma gyakorlásának megakadályozására irányuló szándék.

66 Hozzá kell tenni, hogy a felperes által a jogi bizottság előtt előadott érvekből nem következik, hogy a vizsgálat időtartama, és ebből eredően a büntetőbíróság előtt való késedelmes megjelenése európai parlamenti képviselői tevékenységének akadályozására irányuló szándékról tanúskodna. Az A. N. Mote által előadott észrevételek ugyanis az Attorney general azon állításaira válaszolnak, amelyek szerint a vizsgálat elhúzódásának oka, hogy eltitkolt bizonyos, többek között a man-szigeti bankszámlára vonatkozó információkat, valamint nem megfelelő együttműködésének. A. N. Mote vitatta a vizsgálókkal való együttműködés megtagadását, és azt állította, hogy nem kívánt nyilatkozatot tenni, amit védelemhez való joga alapján megtehetett. Úgy vélte továbbá, hogy a vizsgálók indokolatlanul késlekedtek a Man-szigeten található Barclays Bank kikérdezésével. Ezen elemek közül egyik sem utal semmilyen, a parlamenti képviselői tevékenységének akadályozására irányuló szándékra.

67 Másodsorban, a tekintetben, hogyan kezelték az Egyesült Királyság hatóságai a mentelmi jog felfüggesztése iránti kérelmet, megjegyzendő, hogy a Parlament rámutatott, semmi kétsége nem volt azzal kapcsolatban, hogy a kérelmet a megfelelő formában terjesztették elő. Ezzel a Parlament figyelembe vette a mentelmi jog felfüggesztése iránti kérelem kezelésére vonatkozó felperesi érveket, és ennek alapján azt állapította meg, hogy azok közül egyik sem képezi akadályát a kérelem vizsgálatának.

68 Harmadsorban megállapítandó, hogy a Parlament nem foglalt állást a mentelmi jog felfüggesztése iránti kérelem egyértelműségének hiányára, a büntetőeljárás célszerűségére és a felperes terhére rótt cselekmények súlyosságára vonatkozó érvekkel kapcsolatban. A Parlament tehát tartózkodott attól, hogy bármilyen, e kifogás vizsgálatát szükségessé tévő értékelést fogalmazzon meg a büntetőeljárás célszerűségével kapcsolatban, és ezzel eleget tett eljárási szabályzata 7. cikke (7) bekezdése rendelkezéseinek.

69 Végül azon kifogást illetően, hogy a Parlamentnek állítólag lehetősége volt a jegyzőkönyv 8. cikke által biztosított kiváltság felfüggesztésére, a Parlament, amint a jelen ítélet fenti 44-52. pontjában kifejtésre került, nem követett el téves jogalkalmazást, amikor anélkül határozott A. N. Mote mentelmi jogáról, hogy nyilatkozott volna a felperest parlament képviselői minőségében megillető kiváltságról, illetve megállapította volna a jegyzőkönyv 8. cikkének megsértését az adott ügyben. Tekintve, hogy a Parlamentnek nincs hatásköre a 8. cikk szerinti kiváltság felfüggesztésére, nem kifogásolható, hogy figyelmen kívül hagyta az e vonatkozásban előadott érveket.

70 A fentiek alapján nem bizonyított, hogy a megtámadott határozatból hiányozna a felperes által hivatkozott tények és érvek tényleges és megfelelő figyelembevétele.

71 Következésképpen a jogalap második része elutasítandó.

A teljes körű és megfelelő indokolás hiányáról

A felek érvei

72 A felperes szerint a Parlament köteles megindokolni a mentelmi jogot felfüggesztő határozatot. Az indokolás hiánya sérti azokat a demokratikus követelményeket, amelyeket az EU 6. cikk, valamint saját eljárási szabályzatában szereplő, a tevékenységei átláthatóságára vonatkozó elv támaszt az Európai Parlamenttel szemben.

73 A jelen ügyben a felperes álláspontja szerint a jogi bizottság jelentése tartalmazza ugyan a megtámadott határozat indokolását, de vitatja, hogy ez az indokolás teljes és megfelelő volna, tekintettel arra, hogy nem került sor a mentelmi jogának fenntartása érdekében kifejtett érvek összességének vizsgálatára. Úgy véli, hogy a Parlament mentelmi joggal kapcsolatos korábbi joggyakorlatának megfelelő indokoláshoz kellett volna vezetnie, míg a tényleges indokolás egyrészt nem teszi érthetővé a határozat olvasói számára meghozatalának indokait, másrészt nem teszi lehetővé a felek számára a határozat érvényességének vizsgálatát, és annak esetleges vitatását.

74 A Parlament a jogalap elutasítását kéri.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

75 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság alapokmánya 21. cikkének, valamint az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §-ának c) pontja értelmében minden keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a kereset elfogadhatóságához az szükséges, hogy azok a lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, legalább röviden, de összefüggően és érthetően kitűnjenek magából a keresetlevélből. Míg a keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, a más, akár a keresetlevélhez mellékelt iratokra való általános hivatkozás nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a fent említett rendelkezések szerint magában a keresetlevélben kell szerepelniük (a Bíróság C-52/90. sz., Bizottság kontra Dánia ügyben 1992. március 31-én hozott ítéletének [EBHT 1992., I-2187. o.] 17. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-56/92. sz., Koelman kontra Bizottság ügyben 1993. november 29-én hozott végzésének [EBHT 1993., II-1267. o.] 21. pontja; T-154/98. sz., Asia Motor France és társai kontra Bizottság ügyben 1999. május 21-én hozott végzésének [EBHT 1999., II-1703. o.] 49. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-201/04. sz., Microsoft kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 17-én hozott ítéletének [EBHT 2007., II-3601. o.] 94. pontja). Következésképpen nem az Elsőfokú Bíróságnak kell a mellékletekben megkeresnie és azonosítania azokat a jogalapokat, amelyek meglátása szerint a kereset alapját képezhetik, mivel e mellékleteknek tisztán bizonyító és kisegítő szerepük van (az Elsőfokú Bíróság T-84/96. sz., Cipeke kontra Bizottság ügyben 1997. november 7-én hozott ítéletének [EBHT 1997., II-2081. o.] 34. pontja és a fent hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 94. pontja).

76 A jelen ügyben a felperes a megtámadott határozat maradéktalan és megfelelő indokolásának hiányára hivatkozik, de nem jelöli meg azokat a pontokat, amelyekben az indokolás álláspontja szerint hiányos. A keresetlevél mindössze annak szükségességére emlékeztet, hogy egy modern demokratikus szervezet maradéktalanul és megfelelően megindokolja a határozatait, minden hivatkozott pontot megvizsgáljon, valamint emlékeztet az ilyen indokolás fontosságára. A. N. Mote jelöli meg azokat a ténybeli és jogi elemeket, amelyek szerinte további pontosításra szorulnának a Parlament részéről. Az egyetlen konkrét kifogás a Parlament eljárási szabályzata 7. cikke (7) bekezdésének megsértésével történő véleménynyilvánításra vonatkozik, amely a jelen ítélettel elutasított második jogalap első részének tárgya volt.

77 A fentiek alapján e jogalapot elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

A határozat ésszerűtlen és aránytalan voltáról

A felek érvei

78 A felperes előadja, hogy a mentelmi jog felfüggesztésével szemben felhozott érveinek hatására a Parlamentnek ésszerű és arányos határozatot kellett volna hoznia, tehát meg kellett volna tagadnia a mentelmi jog felfüggesztését. A keresetlevélhez csatolt beadványban szereplő érvekre utal, megjegyezve, hogy azok teljes terjedelmükben nem kerültek kifejtésre.

79 A felperes arra hivatkozik, hogy a késedelemre vonatkozó érv elutasításának igazolása nélkül ésszerűen egyetlen döntéshozó szerv sem függesztheti fel a mentelmi jogot, valamint hogy a Parlament köteles lett volna megtagadni a kiváltság vagy a mentelmi jog felfüggesztését.

80 A Parlament hatáskörének kérdését inkább a kiváltságok, mint a mentességek felfüggesztése tekintetében veti fel, tekintettel arra, hogy a Parlament eljárási szabályzata nem tartalmaz a kiváltságok felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést.

81 A felperes kiemeli, hogy érveinek teljes körű és releváns vizsgálata alapján a Parlament nem függesztette volna fel mentelmi jogát, és utal a jogi bizottságnak a Sichrowsky-ügyben készített jelentésére, annak alátámasztására, hogy fumus persecutionis esetén a Parlament ilyen vélelmet alkalmaz.

82 A felperes fenntartja, hogy a büntetőeljárást késedelmesen indították meg vele szemben, ami megzavarja a Parlament munkáját, és sérti a közösségi intézmények és a tagállamok közötti jóhiszemű együttműködés elvét. Hozzáteszi, hogy szerette volna megismerni a Parlament ezzel kapcsolatos elemzését.

83 Végül válaszában arra hivatkozik, hogy a jogi bizottság nem vizsgálta meg a beadványában megfogalmazott, kiegészítő információk iránti kérelmeket.

84 A Parlament álláspontja szerint a jogalap megalapozatlan.

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

85 A válasszal egyidejűleg benyújtott felperesi beadványban szereplő, kiegészítő információk iránti kérelem vizsgálatának hiányára alapított jogalap tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §-a c) pontjának és 48. cikke 2. §-ának összefüggő rendelkezései értelmében a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését, valamint hogy az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Elfogadhatónak kell azonban nyilvánítani azt a jogalapot, amely a keresetlevélben közvetlen vagy hallgatólagos módon már hivatkozott jogalap kiegészítésének tekintendő, és ahhoz szorosan kapcsolódik (az Elsőfokú Bíróság T-37/89. sz., Hanning kontra Parlament ügyben 1990. szeptember 20-án hozott ítéletének [EBHT 1990., II-463. o.] 38. pontja). Valamely jogalap alátámasztása érdekében emelt kifogás esetében hasonló megoldást kell alkalmazni (az Elsőfokú Bíróság T-231/99. sz., Joynson kontra Bizottság ügyben 2002. március 21-én hozott ítéletének [EBHT 2002., II-2085. o.] 156. pontja).

86 A jelen ügyben a felperes első alkalommal a válaszában kifogásolja, hogy a jogi bizottság nem vizsgálta a bővebb információhoz jutásra irányuló kérelmeit vagy kérdéseit. Ez a kifogás, amely kifejezetten a mentelmi jog felfüggesztése iránti kérelem jogi bizottság általi vizsgálatára vonatkozik, nem pedig azon elemek vizsgálatára, amelyeket a Parlamentnek figyelembe kellett volna vennie a megtámadott határozat meghozatalakor, nem tekinthető a keresetlevélben már hivatkozott jogalap kiegészítésének.

87 Következésképpen e kifogást elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

88 Azon kifogással kapcsolatban, miszerint a beadványban kifejtett érvek hatására a Parlamentnek a mentelmi jog felfüggesztését megtagadó, ésszerű és arányos határozatot kellett volna hoznia, megállapítandó, hogy ezek az érvek a keresetlevélben nem találhatók meg, és a felperes arra utal, hogy azok a mellékletben szereplő beadványból ismerhetők meg. A fenti 75. pontban idézett ítélkezési gyakorlat szerint nem az Elsőfokú Bíróságnak kell a mellékletekben megkeresnie és azonosítania azokat a jogalapokat, amelyek meglátása szerint a kereset alapját képezhetik.

89 Következésképpen e kifogást elfogadhatatlannak kell nyilvánítani, a nemzeti igazságügyi hatóságok késlekedésére vonatkozó részének kivételével. Mivel azonban ez utóbbi érvről az Elsőfokú Bíróság a fenti 64-66. pontban már határozott, e kifogást - mint megalapozatlant - el kell utasítani.

90 A fentiek alapján ezt a jogalapot részben elfogadhatatlannak, részben megalapozatlannak kell nyilvánítani, a keresetet pedig el kell utasítani.

A költségekről

91 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (hetedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A keresetet elutasítja.

2) Ashley Neil Mote-t kötelezi saját, valamint az Európai Parlament költségeinek viselésére.

Forwood

Šváby

Truchot

Kihirdetve Luxembourgban, a 2008. október 15-i nyilvános ülésen.

E. Coulon

hivatalvezető

N. J. Forwood

elnök

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.