32009L0020[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/20/EK irányelve ( 2009. április 23.) a hajótulajdonosok tengeri biztosítási kárigényre vonatkozó biztosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009/20/EK IRÁNYELVE

(2009. április 23.)

a hajótulajdonosok tengeri biztosítási kárigényre vonatkozó biztosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (3),

mivel:

(1) A közösségi tengeri szállítási politika egyik eleme a kereskedelmi hajózás minőségének javítása, rábírva a gazdasági szereplőket arra, hogy felelősségteljesebben járjanak el.

(2) A hajók által okozott szennyezésről és a jogsértésekre alkalmazandó szankciók bevezetéséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) alapján már sor került visszatartó erejű intézkedések elfogadására.

(3) A tagállamok 2008. október 9-én nyilatkozatot fogadtak el, amelyben egyhangúlag elismerték annak fontosságát, hogy valamennyi tagállam alkalmazza a tengeri biztosítási kárigény tekintetében fennálló felelősség korlátozásáról szóló, 1976. évi egyezmény 1996. évi jegyzőkönyvét.

(4) A biztosítással való rendelkezés kötelezettsége a károsultak jobb védelmét teszi lehetővé. Hozzájárul továbbá a követelményeket nem teljesítő hajók kitiltásához és lehetővé teszi a gazdasági szereplők közötti verseny visszaállítását. A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet A.898(21) számú határozatában felkérte továbbá az államokat, hogy a hajótulajdonosokat ösztönözzék arra, hogy megfelelő biztosítással rendelkezzenek.

(5) Ezen irányelv rendelkezéseinek be nem tartását ki kell küszöbölni. Már a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről szóló, 2009. április 23-i 2009/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás) (5) rendelkezik a hajók fedélzeten tartandó bizonyítványok hiánya esetén történő visszatartásáról. Helyénvaló azonban lehetőséget teremteni a biztosításról szóló igazolással a fedélzeten nem rendelkező hajók kiutasítására. A kiutasítás módozatainak lehetővé kell tenniük a helyzet ésszerű határidőn belüli orvoslását.

(6) Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a megfelelő tengerhajózási politikai intézkedések bevezetését és végrehajtását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért léptékük és hatásuk miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv meghatározza a hajótulajdonosok tengeri biztosítási kárigényre vonatkozó biztosításával kapcsolatos kötelezettségeinek egyes szempontjaira alkalmazandó szabályokat.

2. cikk

Hatály

(1) Ezt az irányelvet a 300 vagy ennél nagyobb bruttó tonnatartalmú hajókra kell alkalmazni.

(2) Ezen irányelv nem alkalmazandó a hadihajókra, a haditengerészeti kisegítő hajókra és a tagállamok tulajdonában lévő vagy általuk üzemeltetett egyéb, nem kereskedelmi jellegű közszolgálati célra használt hajókra.

(3) Ez az irányelv nem érinti az érintett tagállamokban hatályban lévő és a mellékletben felsorolt eszközök által létrehozott rendszereket.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a) "hajótulajdonos": tengerjáró hajó hajólajstrom szerinti tulajdonosa, vagy a hajó üzemeltetéséért felelős bármely egyéb, például a hajót személyzet nélkül bérlő személy;

b) "biztosítás": önrészes vagy önrész nélküli biztosítás, amely magában foglalja például a kölcsönös biztosító (P&I) klubok nemzetközi csoportjának tagjai által jelenleg kínált felelősségbiztosítás-típust, továbbá más hatékony biztosítási formákat (ideértve az igazolt önbiztosítást is), és a hasonló fedezeti feltételeket nyújtó pénzügyi biztosítékokat;

c) az "1996. évi egyezmény": a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által elfogadott, a tengeri biztosítási kárigény tekintetében fennálló felelősség korlátozásáról szóló, az 1996. évi jegyzőkönyvvel módosított 1976. évi egyezmény egységes szerkezetbe foglalt szövege.

4. cikk

A tengeri biztosítási kárigényekre vonatkozó biztosítás

(1) Minden tagállam megköveteli, hogy a lobogója alatt hajózó hajók tulajdonosai e hajókra biztosítással rendelkezzenek.

(2) Minden tagállam megköveteli, hogy a saját lobogójától eltérő lobogó alatt hajózó hajók tulajdonosai érvényes biztosítással rendelkezzenek, amikor e hajók belépnek a tagállam joghatósága alá tartozó kikötőbe. Ez nem zárja ki, hogy a tagállamok - a nemzetközi joggal összhangban - megköveteljék a felségvizeiken tartózkodó ilyen hajóktól az ennek a követelménynek való megfelelést.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett biztosítás az 1996. évi egyezmény szerinti korlátozásnak megfelelő tengeri biztosítási kárigényekre terjed ki. A biztosítás hajónkénti és káreseményenkénti összege egyenlő az 1996. évi egyezményben a felelősségkorlátozás tekintetében megállapított vonatkozó legnagyobb összeggel.

5. cikk

Ellenőrzés, megfelelés, a kikötőből való kiutasítás és a kikötőbe való belépés megtagadása

(1) Minden tagállam gondoskodik arról, hogy a joghatósága alá tartozó kikötőben tartózkodó hajónak a 2009/16/EK irányelvvel összhangban történő ellenőrzése során ellenőrizzék azt is, hogy a 6. cikkben említett igazolás a fedélzeten található-e.

(2) Amennyiben a 6. cikkben említett igazolás nincs a fedélzeten, a biztonsági kérdéseket érintő esetekben a hajók visszatartását elrendelő 2009/16/EK irányelv sérelme nélkül az illetékes hatóság a hajóra vonatkozóan kiutasítási végzést bocsáthat ki, amelyről a Bizottságot, a többi tagállamot és az érintett lobogó szerinti államot is köteles értesíteni. Az ilyen kiutasítási végzés kibocsátásának eredményeképpen minden tagállam megtagadja e hajótól a kikötőibe való belépést mindaddig, amíg a hajótulajdonos a 6. cikkben említett igazolásról értesítést nem küld.

6. cikk

A biztosításról szóló igazolás

(1) A 4. cikkben említett biztosítás meglétét a biztosítás nyújtója által kibocsátott egy vagy több igazolással kell bizonyítani, és az igazolást a hajó fedélzetén kell tartani.

(2) A biztosító által kiállított igazolásoknak a következő információkat kell tartalmazniuk:

a) a hajó neve, IMO -száma és a lajstromozási kikötő;

b) a hajótulajdonos neve és gazdasági tevékenységének székhelye;

c) a biztosítás típusa és időtartama;

d) a biztosító neve és gazdasági tevékenységének székhelye, illetve adott esetben a biztosítás létesítésének helye.

(3) Ha az igazolásokon használt nyelv nem angol, francia vagy spanyol, akkor a szövegnek tartalmaznia kell a fenti nyelvek egyikére történő fordítást is.

7. cikk

Szankciók

A 4. cikk (1) bekezdése alkalmazásában a tagállamok szankciórendszert alakítanak ki az ezen irányelv értelmében elfogadott nemzeti jogszabályaik megsértésének esetére, és meghoznak minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy e szankciókat alkalmazzák. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

8. cikk

Jelentés

A Bizottság ezen irányelv alkalmazásáról háromévenként, és első alkalommal 2015. január 1-je előtt jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé.

9. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2012. január 1-je előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

10. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

11. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2009. április 23-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

H.-G. PÖTTERING

a Tanács részéről

az elnök

P. NEČAS

(1) HL C 318., 2006.12.23., 195. o.

(2) HL C 229., 2006.9.22., 38. o.

(3) Az Európai Parlament 2007. március 29-i véleménye (HL C 27. E, 2008.1.31., 166. o.), a Tanács 2008. december 9-i közös álláspontja (HL C 330. E, 2008.12.30., 7. o.) és az Európai Parlament 2009. március 11-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(4) HL L 255., 2005.9.30., 11. o.

(5) Lásd e Hivatalos Lap 57. oldalát.

MELLÉKLET

- Az olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 1992. évi nemzetközi egyezmény.

- A veszélyes és mérgező anyagok tengeri szállításával okozott károkkal kapcsolatos felelősségről és a károk megtérítéséről szóló 1996. évi nemzetközi egyezmény (HNS-egyezmény).

- A bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 2001. évi nemzetközi egyezmény ("bunkerolaj-egyezmény").

- A hajóroncsok eltávolításáról szóló, 2007. évi nairobi nemzetközi egyezmény (a hajóroncsok eltávolításáról szóló egyezmény).

- Az Európai Parlament és a Tanács a tengeri utasszállítók baleseti felelősségéről szóló, 2009. április 23-i 392/2009/EK rendelete.