A Kúria Mfv.10596/2012/4. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 174. §] Bírók: Stark Marianna, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina, Tánczos Rita

A határozat elvi tartalma:

A munkavállaló munkaidejét a szabadban töltötte, így munkavégzés közben fokozottan ki volt téve esetleges rovarcsípéseknek. A munkáltató kárfelelőssége akkor is fennáll, ha ez az ok nem volt elhárítható. 1992. XXII. Tv. 174. §

***********

Mfv.II.10.596/2012/4.szám

A Kúria a dr. Lékó László ügyvéd (Lékó és Társa Ügyvédi Iroda) által képviselt felperesnek a dr. ... jogtanácsos által képviselt Honvédelmi Minisztérium ..., ... és ... Zrt. alperes ellen kártérítés iránt a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság előtt 11.M.1550/2006. szám alatt megindított és másodfokon a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.24.656/2011/4. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.24.656/2011/4. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.

Az alperes köteles - felhívásra - 70.000,- Ft (Hetvenezer forint) felülvizsgálati eljárási illetéket az államnak megfizetni.

I n d o k o l á s

A felperes házastársa H.J. 2004. október 22-től állt az alperes alkalmazásában fegyveres biztonsági őr munkakörben. A munkavégzési helye az ...i, kb. 1800 négyszögöl nagyságú, erdővel körbezárt tisztáson található zárt katonai objektum területén volt. Munkaköri feladatait a munkaideje nagyobb részében a szabadban látta el, az őrtoronyban végzett szolgálaton túl a területen járőrszolgálatot is teljesített.

2006. július 26-án a munkaideje reggel 7 órakor kezdődött, 16 órától az őrtoronyban kellett szolgálatot teljesítenie. 17 óra 15 perckor jelezte az őrségnek, hogy megcsípte egy darázs és kalciumtablettát kért. A kalciumtablettát Sz.Gy. biztonsági őr vitte fel az őrtoronyba, ahol H.J.et alsónadrágban és zokniban találta a székre rogyva, fulladozott és habzott a szája. Ekkor értesítették a mentőszolgálatot. Időközben a helyszínre érkezett H.J. fia is, aki kalciuminjekció-ampullát vitt magával, azonban a kalciumot már nem tudták beadni, a mentőorvos újraélesztési kísérlete sikertelen volt, H.J. 17 óra 45 perckor elhunyt.

Az alperes a 2006. augusztus 4-én kelt 95/29/2006. számú határozatában a balesetet munkabalesetnek ismerte el.

A közigazgatási eljárásban elrendelt hatósági boncolás megállapította, hogy a halál a rovarcsípés következtében kialakult túlérzékenységi reakció, anafilaxiás sokk okozta heveny légzési elégtelenség, szívmegállás következtében állt be.

A felperes a keresetében kártérítés (tartáspótló járadék, általános kártérítés, nem vagyoni kártérítés, dologi kár) megfizetésére kérte kötelezni az alperest, hivatkozva arra, hogy a baleset munkabalesetnek minősül, amelyért az alperest az Mt. 174. §-a alapján teljes kártérítési kötelezettség terhel.

Az alperes az ellenkérelmében nem vitatta azt, hogy a baleset a munkaviszonnyal összefüggésben következett be, ugyanakkor hivatkozott arra, hogy a darázscsípés a működési körén kívül eső elháríthatatlan oknak minősül, így erre, valamint az elhunyt kizárólagos elháríthatatlan magatartására tekintettel mentesül a felelősség alól. H.J. az Mt. 3. §-án alapuló tájékoztatási kötelezettsége ellenére az allergiás megbetegedését a munkáltató elől elhallgatta, a szolgálat ellátása közben telefonált, így a halálos kimenetelű baleset kizárólag neki róható fel.

A Pest Megyei Munkaügyi Bíróság a 11.M.1550/2006/68. számú közbenső ítéletével megállapította, hogy H.J. 2006. július 26-án bekövetkezett halálos balesete munkabaleset volt, amelyért az alperest teljes kárfelelősség terheli.

Az ítélet indokolása szerint az alperes nem vitatta, hogy a baleset H.J.et munkavégzés közben a munkaviszonnyal összefüggésben érte. Az objektív felelősségre tekintettel a felelősség alóli mentesüléshez azt kellett bizonyítania, hogy a kárt működési körön kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag H.J. elháríthatatlan magatartása okozta.

Az MK 29. számú állásfoglalás szerint a működési körbe tartoznak azok a természeti körülmények is, amelyek között a munkáltató működik és a munkavállalót foglalkoztatja. A rendszeresen szabad területen munkát végző munkavállalót ért rovarcsípés a munkáltató működési körébe esik, ezért a felelőssége akkor is megállapítható, ha a rovarcsípés, amely halált okozott, előidéző okként nem volt elhárítható. H.J. munkavégzési helye egy erdővel körülvett tisztáson helyezkedett el, ahol különböző rovarok, így darazsak is rendszeresen előfordultak, így a munkavégzés közben fokozottan ki volt téve egy esetleges rovarcsípésnek, ezért alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a halált működési körén kívül eső ok idézte elő.

Mivel a H.J.et ért halálos rovarcsípés az alperes működési körébe esett, annak már nem volt jelentősége, hogy azt az alperes valamilyen módon elháríthatta-e.

A bíróság nem fogadta el a kizárólagos elháríthatatlan munkavállalói magatartásra vonatkozó alperesi álláspontot sem. Az igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye, valamint a per egyéb adatai cáfolták, hogy H.J. az allergiás megbetegedéséről tudott, így a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása sem volt a terhére megállapítható. Az eseménynek nem volt közvetlen szemtanúja, a csípés időpontjára vonatkozóan még az igazságügyi orvosszakértő sem tudott nyilatkozni, így nem bizonyítható az az alperesi állítás, hogy H.J.et magán-telefonbeszélgetés közben érte a csípés és azt elháríthatta volna, ha nem telefonál. Ezt figyelembe véve nem volt jelentősége annak, hogy a mobilszolgáltató megkeresése nem vezetett eredményre, az alperes az erre irányuló bizonyítási indítványát csak 2007. október 9-én terjesztette elő, így az egyéves adatmegőrzésre tekintettel az azonnali megkeresés sem lett volna eredményes.

Az Mt. 174. § (3) bekezdése szerinti kármegosztásnak sincs helye a betegségről való tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt, hiszen arról a munkavállaló sem tudott, a darázscsípés és a szolgálatban történő magán-telefonbeszélgetés közötti okozati összefüggés nem volt bizonyítható. Mivel az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a kár működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag H.J. elháríthatatlan magatartása miatt következett be, illetve hogy H.J. vétkesen közrehatott a kár bekövetkezésében, a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes teljes mértékben felel a bekövetkezett haláláért.