BH 2001.5.209 Nem a foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségét, hanem a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségét - és ezzel bűnhalmazatban a méreggel visszaélés vétségét - valósítja meg a vádlott, aki a sértett által befogott kutya bőre alá adott, strychnint tartalmazó fecskendő alkalmazása során, az állat megmozdulása folytán a sértett kezét is megsérti, aki ezáltal a halálát eredményező sérülést szenved [Btk. 166. § (1) és (4) bek., 171. § (1) bek., (2) bek. b) pont, 265. §, 12. § (1) bek.].

A megyei bíróság a 2000. február 28-án kihirdetett ítéletével a vádlott bűnösségét foglalkozás körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségében és méreggel visszaélés vétségében állapította meg, és ezért őt 1 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte.

Az ítélet ellen az ügyész a vádtól eltérő - a veszélyeztetésként értékelt cselekmény - téves minősítése miatt, a vádlott és a védő pedig elsősorban felmentés végett, másodlagosan a büntetés enyhítése végett fellebbezett.

A legfőbb ügyész az ügyész fellebbezését fenntartotta. Részletesen kifejtett álláspontja szerint az adott esetben a sértett halála nem a foglalkozási szabályok megszegésének volt a következménye, hanem a vádlottnak a gondatlanság súlyosabb fokával megvalósított magatartása eredményeként jött létre. Ezért a szóban levő cselekménynek gondatlanságból elkövetett emberölés vétségekénti minősítését, egyebekben pedig az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A védő felszólalásában annak az álláspontjának adott hangot, hogy védence a cselekmény elkövetése idején - amikor a sértett által lefogott kutya bőre alá a vízben feloldott strychnint fecskendővel beadta - nem állt foglalkozási szabályok alatt. A tudatos gondatlanság pedig semmiképpen nem terheli a vádlottat. A védelmi érvelés szerint a sértett bekövetkezett halála a véletlenek szerencsétlen találkozásának az eredménye. A vádlott a legnagyobb gondosság mellett sem láthatta előre azt, hogy a méregnek a kutya bőre alá történő befecskendezése közben az állat megmozdul, és ezáltal a tű a helyéről kipattanva, megsérti az őt lefogó sértett kezét, így a méreg a szervezetébe jutva halált okoz.

A védelmi perorvoslatok alaptalanok, a legfőbb ügyészi indítvány azonban helytálló.

A Legfelsőbb Bíróság a kétoldalú perorvoslattal megtámadott elsőfokú ítéletet felülbírálva a tényállást megalapozottnak találta. A megyei bíróság a tényállást a bizonyítékok okszerű mérlegelése eredményeként, az indokolási kötelezettségének maradéktalan teljesítésével alakította ki. A vádlott maga is ténybeli beismerésben volt a sértett halálát okozó cselekmény tekintetében, csupán a bűnösségét vitatta. A méreg engedély nélküli tartását illetően a bűnösségét elismerte.