A Győri Ítélőtábla Bf.53/2013/14. számú határozata emberölés bűntette (TÖBB EMBEREN elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 101. §, 108. §, 151. §, 155. §, 278. §, 289. §, 299. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2004. évi XXIV. törvény (Lőfegyver tv.) 3. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 22. §, 43. §, 161. §] Bírók: Csák Csilla, Vajda Edit, Zólyomi Csilla

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.53/2013/14. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött, 2013. október 24. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A több emberen elkövetet emberölés bűntette miatt I.rendű vádlott ellen indult büntetőügyben a Győri Törvényszék 2013. április 17. napján kihirdetett B.31/2013/7. számú ítéletét megváltoztatja.

A Győri Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bj.I.18/2013. szám alatt nyilvántartott bűnjelek közül a 11., 12., 15., 18. és 19. sorszám alatti minták vonatkozásában mellőzi a lefoglalás megszüntetésére vonatkozó rendelkezést.,

a 20-25. sorszám alatti lőszerek, golyók, sörétkosarak lefoglalásának megszüntetését követően megsemmisítésüket rendeli el, míg

a 17. sorszám alatt nyilvántartott lőszereket a Győri Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztályának rendeli kiadni.

A sértettek képviselői által előterjesztett polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasítja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

I n d o k o l á s :

A Győri Törvényszék 2013. április 17. napján kihirdetett B.31/2013/7. számú ítéletében I.rendű vádlott bűnösségét megállapította több emberen elkövetett emberölés bűntettében a Btk.166.§ (1) bekezdés és (2) bekezdés f) pontja szerint, melyért őt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Kimondta, hogy I.rendű vádlott legkorábban 30 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és az eljárásban keletkezett nyomhordozók, valamint egyéb bűnjelek jogi sorsáról. A - 1. sértett hozzátartozóinak képviseletében eljáró - dr. sértetti képviselő 1 által előterjesztett polgári jogi igényt egyéb törvényes útra utasította és kötelezte a terheltet a bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be a büntetés súlyosítása; tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés kiszabása végett.

A vádlott felmentésért, védője részben felmentésért, részben pedig enyhítésért jelentett be jogorvoslati kérelmet.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.112/2013/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket pedig alaptalannak ítélte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság törvényesen lefolytatott bizonyítási eljárás keretében eleget tett a tényállás felderítési kötelezettségének, melynek eredményeként túlnyomóan megalapozott tényállást állapított meg, mely téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. A történeti tényállás egyes részleteit hiányosnak, illetőleg pontatlannak tartva indítványozta annak helyesbítését az iratok tartalma alapján. Az ítélet jogi indokolásának 21. oldal 3. bekezdéséből a tényállásba tartozónak ítélte azt a megállapítást, hogy I.rendű vádlott és 1. sértett gyermekkoruktól kezdve ismerték egymást, hosszú ideig baráti kapcsolatban álltak, ami azonban a cselekmény előtt 1-2 évvel megromlott. Az is a tényállás része, hogy I.rendű vádlott 2. sértettet csak látásból ismerte.

A helyszíni szemle jegyzőkönyve nyomán indítványozta a tényállás kiegészítését azzal, hogy sértettek gépjárművében magukkal vittek egy darab vas rudat és egy darab fa rudat, illetve 2. sértett zsebében egy kés volt, melyeket a sértettek a cselekmény során nem vettek elő.

A tanúvallomások alapján tényállás helyesbítését indítványozta akként, hogy a vádlott és 1. sértett közötti indulatos szóváltás után, amikor a vádlott a felé induló sértett irányába fordította a fegyvert, akkor 1. sértett megtorpant, visszafordult a gépkocsija irányába és közölte, hogy még visszajön. Ezalatt 2. sértett a gépjármű jobb oldali nyitott ajtaja mellett állt. Ez a tényállás rész akként folytatódik, miszerint ezt követően mindként sértett megkezdte a beszállást a gépjárműbe, hogy elhagyják a helyszínt. Szintén a tényállásba tartozik a bizonyítékok értékelése körében tett megállapítás, hogy milyen következménye lett a gépjármű I.rendű vádlott általi megrúgásának. E kiegészítésekkel és helyesbítésekkel a tényállást megalapozottnak tartotta, megállapította, hogy a törvényszék a indokolási kötelezettségének is eleget tett. Helytállóan következtetett a vádlott bűnösségére és cselekményét törvényesen minősítette, melyhez részletes és szakszerű jogi indokolást fűzött. Ebben a körben helyesen mutatott rá, hogy I.rendű vádlott folyamatosan provokáló magatartása, illetőleg az ő és 1. sértett kölcsönösen jogtalanság talaján álló cselekvősége folytán a jogos védelmi helyzet a terhelt javára nem állt fenn. Az a jogi megállapítás is helyes, miszerint 1. sértett a I.rendű terhelt által intézett vagyon (gépkocsi) elleni támadás elhárítása érdekében - egyébként a kölcsönösen jogtalan magatartás keretében - jogosan lépett fel, arányosan reagált, és ha kizárólag ezt a szituációt kellene értékelni a cselekmény sorozatban, akkor a jogos védelmi helyzet éppen a sértett javára lenne megállapítható. Az is helyes, hogy a 1. sértett által a későbbi bántalmazást kilátásba helyező fenyegetés nem alapoz meg jogos védelmi helyzetet, mint ahogy a vélt jogos védelmi helyzet és az emberölés privilegizált alakzata; az erős felindulás is kizárt. Mellőzni indítványozta a jogi indokolásból a 21. oldal 3 bekezdésében feltételes módban rögzített megállapítást, miszerint I.rendű vádlottban már akkor kialakulhatott az ölési szándék, amikor a sértettek vissza akartak ülni a gépkocsiba. Ez bizonyított tényekkel alá nem támasztható feltételezés, melynek az indokolásban nincs helye. Ehhez képest azt kell rögzíteni, hogy I.rendű vádlott ölési szándéka 1. sértettel szemben akkor alakult ki, amikor a gépjármű elleni támadást követően a sértett vele szemben közvetlen támadással fenyegetve lépett fel a korábban általa provokált és a fegyvert rászegező vádlott elől kitérni szándékozó, a helyszín elhagyására készülő sértett. 2. sértett elleni ölési szándék akkor jött létre, miután 1. sértettet lelőtte. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy I.rendű vádlott ölési szándéka rögtönös, és jogi formája tekintetében egyenes volt.

További súlyosító tényezőként indítványozta figyelembe venni az elkövetés eszközét miszerint I.rendű vádlott lőfegyverrel támadt a vele szemben puszta kézzel fellépő sértettre, mely okból a védekezés lehetősége gyakorlatilag kizárt volt. A ténybeli beismerés enyhítő volta kismértékű, mivel a bűnösség elismerésére nem terjedt ki.

A büntetés kiszabása tárgyában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság mellőzze a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést. A járulékos kérdések tekintetében a lőszermaradványok megsemmisítését, továbbá a lefoglalt lőszerek P.O.T. részére történő kiadását rendelje el.