A Kúria Bfv.587/2015/6. számú precedensképes határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 66. §, 67. §, 365. §, 373. §, 416. §, 424. §, 426. §] Bírók: Belegi József, Kardos Dóra, Somogyi Gábor

A határozat elvi tartalma:

A másodfokú tárgyalás megtartható a szabályszerűen megidézett, szabadlábon lévő terhelt távollétében, ha a terhére fellebbezést nem jelentettek be. Az ilyen mulasztás miatt igazolásnak akkor sincs helye, ha az a terhelt önhibáján kívül történt.

***********

KÚRIA

Bfv.III.587/2015/6.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év november hó 18. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmény miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Törvényszék 29.B.1079/2011/72. számú, illetőleg a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.68/2013/30. számú ítéletét a II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az előterjesztő, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék a 2012. december 6-án kelt 29.B.1079/2011/72. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki kábítószerrel visszaélés bűntettében [1978. évi IV. törvény - a továbbiakban: korábbi Btk. - 282/A. § (1) bekezdés IV. fordulat és (3) bekezdés], mint társtettest, valamint kábítószerrel visszaélés vétségében [korábbi Btk. 282. § (1) bekezdés IV. fordulat és (5) bekezdés a) pont]. Ezért halmazati büntetésül - mint visszaesőt - 7 évi fegyházbüntetésre és 8 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A II. rendű terhelt tekintetében a terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla a 2014. április 10-én kihirdetett 2.Bf.68/2013/30. számú ítéletével a II. rendű terhelt cselekményeit kábítószer-kereskedelem bűntettének [2012. évi C. törvény - a továbbiakban: Btk. - 176. § (1) bekezdés IV. fordulat és (3) bekezdés] minősítette. A társtettesi elkövetői alakzatra, valamint a halmazati büntetés kiszabására való utalást mellőzte, és megállapította, hogy a II. rendű terhelt a szabadságvesztésből legkorábban annak háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet a II. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

A felülvizsgálati indítvány indokaira és céljára tekintettel a pertörténeti adatok közül a Kúria az alábbiakat rögzíti:

Az ügyben a másodfokú bíróság 2014. március 13-án kezdte meg a fellebbezési tárgyalást, mely tárgyalási napon a II. rendű terhelt személyesen jelen volt. Az ítélőtábla azonban a tárgyalást e napon nem fejezte be, ezért annak folytatására 2014. április 10-ére tűzött ki új határnapot, melyre a jelen lévő, lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt álló, de személyi szabadságában egyebekben nem korlátozott II. rendű terheltet szabályszerűen, szóban idézte.

A folytatólagos tárgyaláson azonban a II. rendű terhelt nem jelent meg, és távolmaradását alapos indokkal, előzetesen nem mentette ki. A másodfokú bíróság elnöke a tárgyalás megnyitása után megállapította, hogy a tárgyalás megtartásának akadálya nincs, ezért azt a bíróság folytatta, és ügydöntő határozatot is hozott.

Utóbb - 2018. április 17. napján - a II. rendű terhelt védője csatolta az E. Kft. által kiállított orvosi igazolást, mely szerint a II. rendű terhelt 2014. április 10-én fogorvosi rendelésen megjelent és kezelésben részesült. Ez alapján kérte, hogy a bíróság a II. rendű terhelt mulasztását tekintse igazoltnak. Az ítélőtábla az indítványt alakszerű végzéssel nem bírálta el.

A bíróság ügydöntő határozata ellen a II. rendű terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással - azok alapjaként a Be. 373. § (1) bekezdés II. pont d) alpontját és a Be. 375. § (1) bekezdését megjelölve - terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Ebben az ügyben hozott első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárás folytatására való utasítását indítványozta.

Ennek indokaiként kifejtette: a terhelt alapvető joga a tárgyaláson való részvétel, az az Emberi Jogok Európai Egyezségokmánya 6. Cikke szerint a tisztességes eljárás követelményének is a része. A Be. 365. § (1) bekezdése ugyan valóban lehetővé teszi, hogy a másodfokú bíróság a terhelt távollétében is megtarthassa a tárgyalást, ha a terhelt előzetesen bejelentette, hogy azon nem kíván részt venni, illetőleg a terhére nem jelentettek be fellebbezést, ez azonban - a védői álláspont szerint - nem tesz lehetővé olyan értelmezést, miszerint a tárgyalás akkor is megtartható, ha a terhelt azon részt kíván venni, de arra - igazoltan önhibáján kívül - nincs lehetősége.

A védő utalt a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.1942/2004. számú határozatára, mely szerint a terhelt részvételi szándékára utaló nyilatkozatát akkor is tiszteletben kell tartani, ha egyébként az eljárási cselekményen való részvétele a törvény alapján nem kötelező. Így a fogva lévő, részvételi szándékát kinyilvánító, de elő nem állított terhelt távollétében még a másodfokú nyilvános ülés sem tartható meg.

Ezért - a védői álláspont szerint - a tárgyalásnak a II. rendű terhelt távollétében való megtartásával az azon részt venni és felszólalni kívánó II. rendű terhelt védelemhez való joga súlyosan sérült.

Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének indokaként a védő arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság - ítélete 12. oldalán - kifejezetten osztotta azon álláspontját, miszerint a bizonyítékok értékelése során semmilyen módon sem vehető figyelembe az, hogy a terhelt az eljárás mely szakaszában tett vallomást, és mikor élt a hallgatás jogával. Ennek ellenére azonban - kisebb korrekciókkal - az ilyen módon értékelt bizonyítékok alapján megállapított tényállást fogadta el ítélete alapjául.

A terhelt az eljárás során nem kapott olyan figyelmeztetést, amely arra utalt volna, hogy - az eljárás adott szakaszában való - hallgatása is bizonyítási eszköz lehet, így az ekként való értékelése ugyancsak sérti a tisztességes eljárás elvét.

A Legfőbb Ügyészség a BF.683/2015. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a támadott határozatok hatályban tartását indítványozta.

Ebben utalt rá: a 3/2014. számú BK véleménnyel módosított 1/2007. BK vélemény is azt rögzíti, hogy a Be. 365. § (1) bekezdés helyes értelmezése szerint elsődlegesen akkor tartható meg a másodfokú tárgyalás a szabályszerűen megidézett terhelt távollétében, ha bejelentette, hogy azon nem kíván részt venni; ennek hiányában is megtartható azonban a tárgyalás, ha a terhelt terhére nem jelentettek be fellebbezést.

Jelen esetben az ügyészi álláspont szerint jelentősége van annak, hogy a II. rendű terhelt

- az elmulasztott tárgyalásra való megidézésekor és annak időpontjában sem volt fogvatartásban,

- szóbeli idézése szabályszerű volt,

- a másodfokú bíróság kizárólag a II. rendű terhelt javára bejelentett fellebbezések alapján járt el.